Tűnődések hitről, spiritualitásról – áll Tóth Sára Minden itt van című kötetének borítóján. Tévedünk azonban, ha az egyszerűnek tűnő alcím mögött egyszerű tartalmat sejtünk. A könyv végére érve ugyanis teljesen másként kezdtem el szemlélni a hitemet, az élettel és Istennel kapcsolatos, a keresztény ember kereső lelkét feszítő kérdéseket. De mégis mi lehet Tóth Sára könyvének titka?
A kötetben szereplő írásokban van egy közös pont: nem tartalmaznak egzakt, szájbarágós megoldásokat, sem tanácsokat arról, miről hogyan érdemes gondolkodnunk.
Így a borítón szereplő „tűnődések” szó tökéletesen magába foglalja, mit nyújt ez a könyv: régóta létező kérdések új megközelítését kínálja, kirángatva a keresztényeket – és a nem vallásos személyeket egyaránt – a berögzült válaszok mantrázásából. Teszi mindezt úgy, hogy közben a hittel, vallással összefüggő dilemmákat is emberközelibbé teszi, korunk valóságához igazítja.
„Az Ige kettéhasít, botránkoztat, választásra hív. A »vagy-vagy« drámáját tárja elénk, és elutasítja az »is-is«-t” – írja Tóth Sára, vagyis a Minden itt van a tűnődés mellett egyben megerősít minket hitünkben, miközben nem köntörfalaz a keresztény élet nehézségeit illetően.
A fiatal nemzedékeknek a technológia, a követhetetlenül gyors változások korában egyre nehezebb dolguk van, nemcsak a karrierjük és tanulmányaik szempontjából, de a párválasztás terén is.
A „mindent lehet” korában a döntésképtelenség és a határozatlanság egyre inkább jelen van, így sokan már bőven a harmincas éveiket tapossák, mire saját és családi életük építésébe kezdenek. Tóth Sára szerint az „égben kötött házasság” filozófiája szorongást kelt, és megnehezíti a párválasztást. Nem várhatjuk a házasságtól, hogy beteljesítse befejezetlen életünket, betöltse hiányainkat.
Ha a házasságunkban valami balul sül el, könnyű Istenre fogni, és azt gondolni, félreértettük az égi jeleket. Valójában azonban „a házasság nem a párválasztáskor dől el, és nem is lehet a párválasztáskor végleg elrontani.
Jól meg kell nézni, kit választunk, és lehet óriásit hibázni” – olvassuk. A hit ugyanis nem determinista, Istennel együtt járva „nincsenek lejátszott meccsek”. Az írónő hasonlóan őszinte válaszokat ad az olyan kérdésekre is, mint hogy szabad-e élvezni az istentiszteletet, miben gyökerezik a protestáns szigor, de az imádság nehézségeiről és hitünk változásáról, növekedésének természetéről is ír.
Tóth Sára azokat a kellemetlen kérdéseket teszi fel, amelyeket legtöbbször a szőnyeg alá söprünk, hogy aztán időről időre – jelen esetben akár egy könyvből bátorságot merítve – szembe merjünk nézni ezekkel a kérdésekkel hitünk fejlődéséért, önmagunk jobb megértéséért.
A könyv egyetlen negatívuma számomra a genderkérdés bagatellizálása, ugyanis a más kérdésekben oly határozott és mély válaszokat adó írónő a témával foglalkozó fejezetben túlzott naivitással fordul a keresztényellenes, manapság súlyos társadalmi, politikai és értékzavarokat okozó ideológia felé.
Fontos megjegyezni továbbá azt is, hogy sokaknak nem fog újat mondani ez a kötet, hiszen mindannyian a megértés és a hit különböző szintjein és stádiumában állunk. Mégis úgy gondolom, hogy a Minden itt van a megszentelődés útján elöl járók számára is fog tudni újat mondani.
Manapság, amikor az egyházi életben felekezettől függetlenül is egyre nagyobb a széthúzás politikai, ideológiai, gyülekezeti és emberi szinten is, nem is lehetne aktuálisabb, hogy régi kérdéseinkre eszméltetően új válaszokat és megközelítésmódot kapjunk. Ezt kínálja nekünk Tóth Sára, az azonban már rajtunk áll, hogy mennyire merjük berögződéseinket meglazítani, a minket feszegető kérdéseket hittel feltenni, a rájuk kapott feleleteket bölcsen mérlegelni.
(Tóth Sára: Minden itt van. Harmat Kiadó. Budapest, 2021, 204 oldal. Ára: 2500 forint)
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
