Tűnődések hitről, spiritualitásról – áll Tóth Sára Minden itt van című kötetének borítóján. Tévedünk azonban, ha az egyszerűnek tűnő alcím mögött egyszerű tartalmat sejtünk. A könyv végére érve ugyanis teljesen másként kezdtem el szemlélni a hitemet, az élettel és Istennel kapcsolatos, a keresztény ember kereső lelkét feszítő kérdéseket. De mégis mi lehet Tóth Sára könyvének titka?
A kötetben szereplő írásokban van egy közös pont: nem tartalmaznak egzakt, szájbarágós megoldásokat, sem tanácsokat arról, miről hogyan érdemes gondolkodnunk.
Így a borítón szereplő „tűnődések” szó tökéletesen magába foglalja, mit nyújt ez a könyv: régóta létező kérdések új megközelítését kínálja, kirángatva a keresztényeket – és a nem vallásos személyeket egyaránt – a berögzült válaszok mantrázásából. Teszi mindezt úgy, hogy közben a hittel, vallással összefüggő dilemmákat is emberközelibbé teszi, korunk valóságához igazítja.
„Az Ige kettéhasít, botránkoztat, választásra hív. A »vagy-vagy« drámáját tárja elénk, és elutasítja az »is-is«-t” – írja Tóth Sára, vagyis a Minden itt van a tűnődés mellett egyben megerősít minket hitünkben, miközben nem köntörfalaz a keresztény élet nehézségeit illetően.
A fiatal nemzedékeknek a technológia, a követhetetlenül gyors változások korában egyre nehezebb dolguk van, nemcsak a karrierjük és tanulmányaik szempontjából, de a párválasztás terén is.
A „mindent lehet” korában a döntésképtelenség és a határozatlanság egyre inkább jelen van, így sokan már bőven a harmincas éveiket tapossák, mire saját és családi életük építésébe kezdenek. Tóth Sára szerint az „égben kötött házasság” filozófiája szorongást kelt, és megnehezíti a párválasztást. Nem várhatjuk a házasságtól, hogy beteljesítse befejezetlen életünket, betöltse hiányainkat.
Ha a házasságunkban valami balul sül el, könnyű Istenre fogni, és azt gondolni, félreértettük az égi jeleket. Valójában azonban „a házasság nem a párválasztáskor dől el, és nem is lehet a párválasztáskor végleg elrontani.
Jól meg kell nézni, kit választunk, és lehet óriásit hibázni” – olvassuk. A hit ugyanis nem determinista, Istennel együtt járva „nincsenek lejátszott meccsek”. Az írónő hasonlóan őszinte válaszokat ad az olyan kérdésekre is, mint hogy szabad-e élvezni az istentiszteletet, miben gyökerezik a protestáns szigor, de az imádság nehézségeiről és hitünk változásáról, növekedésének természetéről is ír.
