X
A húgomat, Máriát tizenhárom őszén apánk kitagadta, mert tiltása ellenére elkezdte az egyetemet. Titokban tartottuk a kapcsolatot. Ezt a fotográfiát én készítettem róla, jellemző módon akkor is egy könyv fölé hajolt. A háború végén szerzett diplomát. Annyira kusza világ volt, hogy kezébe nyomták a papírt, ceremóniát sem rendezett az egyetem. Mi azért csöndben ünnepeltünk, kettesben a Kiskakukk kockás abroszánál. Anyuka titokban almás pitét küldött, Mária pityergett egy sort, de láttam rajta, hogy büszke, boldog.
Kezdetben Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő asszisztense volt, aki Svájcban szerzett diplomát, és betöltötte az ötvenet, mire sikerült idehaza elismertetnie. A húgom a tüdőgyógyászatnak szentelte magát, Vilma halála után önálló praxist vitt, éjt nappallá téve gyógyított és kutatott. A barátom életét is Ő mentette meg. Apánk sosem bocsátott meg neki, így a családi házban nem láthattuk többé.
Betöltötte a harmincat, mikor hozzáment a klinika főorvosához. Munka után a Nőképző Egyletben tanított betegápolást, gyermekgondozást, ragályos betegségek ismeretét. Az első nő volt, aki tudományos értekezést írt a helyes táplálkozás fontosságáról. Kiállt amellett, hogy a nők újra egyetemre járhassanak, mert tizenkilencben olyan kurzus jött, mely évekig nem engedte be a nőket az orvosi kar falai közé. Cikksorozatban mutatta be a legendás orvosnők élettörténetét.
Alig ötvenévesen hunyt el. Gyermektelenül. Furcsa érzés most itt állni az emléktáblájánál. Szinte érzem azt a szelíd erőt, mely belőle áradt. Nem maradt más, minthogy fejet hajtsak előtte, a családunk többi tagja helyett is.
Borítókép: Fiatal lány, 1915. (Fotó: Fortepan/Magyarszéky Gábor)
Fortepan-történetek
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!