Részletek Kósfalvy Mária naplójából.
1913. február 10.
Közeleg a felvételi vizsga. Tele vagyok izgalommal. Nem a tanulás miatt, hisz mást sem teszek, mint bújom a könyveket, hanem édes szüleimtől tartok. Nem titkolózhatok az idők végezetéig, előbb-utóbb eléjük kell állnom azzal, hogy orvos lesz a lányukból. Minden este imádkozom a Teremtőhöz, hogy fogadják el a sorsomat, s ne okozzak számukra keserűséget.
1913. április 24.
Megérkezett az értesítés. Sikerült! Ősztől a budapesti orvosegyetem hallgatója vagyok. Istenem, micsoda boldogság, még ha nem is tehetem közhírré. Egyedül Oszkár bátyámmal osztottam meg, szemeiben láttam az őszinte elismerést, s az aggodalmat, hogy mi lesz otthon?
1913. május 7.
Ma vettem egy nagy levegőt, és elébük álltam. Anyuka nem szólt, csak halkan sikkantott. Édesapa percekig ült a szivarfüstjébe merülten. Aztán kimérten, minden szót megrágva annyit mondott: édes lányom, eddig elnéztem a hóbortjaidat, de ezt a sületlenséget egyszer és mindenkorra verd ki a fejedből. A nő kötelessége a házibéke, az otthon, a háttér megteremtése. Ez ugyanolyan hasznos, sőt szentebb, mint a férfi dolga. Lassan húsz éves leszel, benne vagy a korban, ideje férjhez adnunk. A nyári szezon végeztével eljegyzést akarok. Jegyezd meg leányom, hogy a családon kívül álló nő olyan, mint az ágról leszakadt levél, irány és cél nélkül sodródik. Azzal felállt, és elhagyta a szalont.
1913. június 27.
Most, hogy kiköltöztünk a nyári kúriába, végre módom volt nyugodtan beszélni anyukával. Ecseteltem, hogy nem oly rendkívüli, amire törekszem, csak egyelőre ritka. Hogy Pest-Budán 1769 óta van orvosi fakultás, és most már járnak oda nők is. Modern korba léptünk, ez már a huszadik század. De anyuka közölte: édes lányom, apád hajthatatlan. Ragaszkodik hozzá, hogy férjhez menj egy társadalmilag hozzád illő emberhez. Márpedig férjes asszonynak a mi világunkban nem illendő a munkavállalás. Legyél engedelmes, a javadat akarjuk. Kérdem erre: és Brunszvik Teréz? Teleki Blanka? Veres Pálnét idéztem: „Ha fellobban olykor egy meteor, s oly nő születik, ki magas szellemtől ihletve túlemelkedik neme korlátain, az minden okoskodásunk dacára is egyenlővé teszi magát a férfiúval.” Erre anyuka úgy reagált, hogy hagyjam abba, máris szédül, hozzam a repülősót. Miben reménykedhetem?
