Bármilyen meghökkentő, a szomszédos országok történelméről kevés a hazai szakember által írt könyv. Ukrajnáról is zömmel ukrán szerzők fordításai érhetők el. Európa történelméből az 1990-es évekig szintén hiányzott Ukrajna történelme.
Ennek egyik oka, hogy 1991-ig nem létezett önálló ukrán állam. A mai Oroszország politikusai vitatják az önállóságot, különösen amióta Ukrajna a posztszovjet térség államai közül a balti országokhoz hasonlóan a nyugati orientációt választotta.
– A két világ határán álló Ukrajna ebben látja szuverenitásának biztosítékát – tájékoztat Fedinec Csilla, az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK) munkatársa, az Ukrajna története: régiók, identitás, államiság című könyv társszerzője. A kötet másik három szerzője Font Márta (Pécsi Tudományegyetem), Szakál Imre (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola) és Varga Beáta (Szegedi Tudományegyetem).
Tapintható különbségek
A kiadványt bemutató Fedinec Csilla Kárpátalján, a magyar határhoz közeli Bátyún született. A település egykor forgalmas vasúti teherpályaudvaráról volt ismert. Az eredetileg zenésznek készülő Fedinec Csilla 1992-ben diplomázott az Ungvári Állami Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán.
Doktori disszertációját már Magyarországon védte meg. Kutatási területe Kárpátalja története a XX. században, Ukrajna politikatörténete és a kisebbségi kérdés Kelet-Közép-Európában.
A napokban megjelent könyvükből kiderül, hogy a szlávok szétvándorlása a VI–VIII. században kezdődött a Visztula és a Dnyeper középső folyása közötti területről. A keleti szlávok idővel kapcsolatba kerültek az északi vikingekkel (varégokkal).
A viking eredetű Rurik-dinasztia vezetésével felvették a bizánci kereszténységet, és kialakult középkori államuk, a Kijevi Rusz. Ez volt a beloruszok, oroszok és az ukránok közös középkori állama, amely a tatárjárásként ismert időszakban megszűnt, majd a helyén létrejött a hódítók hatalmas állama, az Arany Horda. Amikor utóbbi kezdett leáldozni, a peremterületek felemelkedtek, s létrejöttek a szláv fejedelemségek. Ekkor indult meg a belorusz, orosz és ukrán nép önállósodása.
Hová tűnt tízmillió ember?
– Az ukrán etnogenezis szempontjából meghatározó szerepe volt a tatár és szláv elemekből kialakuló szabad népességnek, a kozákságnak, amely a XVII–XVIII. században élte fénykorát.
Az általuk lakott területeket, valamint a Kijevi Rusz egykori részfejedelemségeit fokozatosan elnyelte a Lengyel Királyság, a Litván Nagyfejedelemség uniója, a Rzeczpospolita, valamint a Moszkvai Állam helyén létrejövő Orosz Birodalom.
A Rzeczpospolita felbomlásával immár a Habsburg Birodalom is részesedett a területekből – emeli ki Fedinec Csilla, aki szerint a különböző birodalmakban élő ukrán értelmiség tartotta a kapcsolatot, fejlődött a nemzettudat, de a sok évszázados elnyomás nem múlt el nyomtalanul.
A hatszázezer négyzetkilométeres országban ma is tapinthatók az eltérések. Nyugat-Ukrajna településszerkezete a falvak és városok tagoltságára épül. Keleten hatalmas iparvárosok jöttek létre úgy, hogy környezetük lakatlan. Erre példa a Donyec-medence.
A Szovjetunió 1991-es megszűnésével vér nélkül önállósodó Ukrajnában érdekes dolog az anyanyelv és a nemzetiség kérdése. Attól, hogy valaki ukránnak vallja magát, még lehet, hogy orosz anyanyelvű. Az állam ezt a kuszaságot próbálja „rendbe tenni” a nyelvtörvénnyel. Ami nem tetszik Moszkvának, ahonnan olyan hangokat hallani, hogy önálló ukrán nyelv sincs. Erre válasz az egységes és kizárólagos használatú államnyelv melletti kiállás, ami érthető ellenállást vált ki a lakosság 15-30 százalékát adó oroszokból.
Az ukrán állam azután kezdte aktívabban védelmezni az ukrán nyelvet, hogy Oroszország az Ukrajnában élő orosz ajkú lakosság védelmére hivatkozva 2014-ben magához csatolta a Krím félszigetet, és fegyveres konfliktust kezdeményezett a Donyec-medencében.
A 2019-ben elfogadott ukrán nyelvtörvény, amely ellen mások mellett hevesen tiltakoztak a kárpátaljai magyar szervezetek is, felszámolja a kisebbségek korábban szerzett nyelvi jogát. A törvény ugyanis a magánbeszélgetéseket és a vallási szertartásokat kivéve gyakorlatilag mindenhol kötelezővé teszi az ukrán nyelv használatát.
A nyelvtörvény sajtóra vonatkozó passzusa most lépett életbe. Annak az a különlegessége, hogy az államnyelven, az európai unió hivatalos nyelvein, illetve az őslakosok nyelvén megjelenő kiadványokat nem kell duplikálni, a többit igen. Azaz az orosz nyelvű folyóiratokat azonos példányszámban – nyomtatott formában – és terjedelemben – online – ukránul is közzé kell tenni. A krími tatárokat a törvény őslakosnak tekinti, de a nemzeti kisebbségeket, így a magyarokat nem.
– Eddig a kisebbségeknek lehettek saját iskoláik. 2019-ben a magyar gyerekek 66 magyar tannyelvű és 28 vegyes tannyelvű iskolában tanulhattak. 2023-tól minden nemzetiségi iskola két tannyelvű lesz. Azaz ahol eddig kizárólag magyar nyelven oktattak, ott a jövő évtől bizonyos tárgyakat ukránul tanítanak. Elismerem, hogy az államnyelv ismerete nélkül nehéz boldogulni, és hogy a kárpátaljai magyarok körében kismértékű az ukrán nyelv ismerete, de ezt a helyzetet önmagában a kétnyelvű oktatás bevezetése nem oldja meg – véli a történész.
A szomszéd ország lélekszáma az 1993-as 52 milliós maximumról folyamatosan csökken, jelenleg 42 millióra becsülik. Hova tűnt tízmillió ember? A népességcsökkenés az 1990-es évek közepén indult meg, majd a 2014-es események nyomán felerősödött. Sokan távoztak Oroszországba, de főleg a nyugati országok vonzották a lakosságot, többek között a visegrádi országok közül a szláv államok, ahol az ukránok könnyebben megértik a helyi nyelvet.
Ukrajnában egyetlen népszámlálást tartottak, arra 2001-ben került sor. Akkor közel 160 ezer magyar élt ott.
A magyarok lélekszáma sokáig stagnált, nem csökkent – ebben szerepet játszott, hogy a kárpátaljai romák elsősorban magyarnak vallják magukat. A magyarországi támogatással végrehajtott nem hivatalos, de tudományos módszertanon alapuló árnyéknépszámlálás szerint mára legfeljebb 125-130 ezer magyar élhet Kárpátalján. A 2014 áprilisában Ukrajna megyéiben kitört hibrid háború és annak az egész országra gyakorolt hatása felgyorsította a népességcsökkenést.
Kárpátalja jövője azon múlik, van-e munkahelyük az embereknek. Fedinec Csilla szerint Kijevnek nincs komoly gazdasági terve, fejlesztési koncepciója a térségre. A Magyarországról érkező támogatások elsősorban kulturális, oktatási és tudományos területen jelentősek.
A gazdasági életet támogató budapesti próbálkozások eddig nem jártak átütő erővel – márpedig mindenkit az tart lakóhelyén, ha van jól fizetett munkája.
A kárpátaljaiak helyzetét nehezíti a kettős állampolgárság ügye – ezt a jogi intézményt Ukrajna nem ismeri el. A kijevi parlamentben többször felmerült, hogy a kettős és többes állampolgárság ügyét rendezni kellene – korábban arról volt szó, hogyan szankcionálják ezt a helyzetet.
A legújabb elképzelés szerint viszont legalizálnák a többes állampolgárságot, de bizonyos pozíciókat a több útlevéllel rendelkezők nem tölthetnének be. Elképzelhető, hogy a helyi önkormányzati pozíciókból is kiszorulhatnak a kettős állampolgársággal rendelkező nemzetiségi szakemberek, így a magyarok is. A helyzet rendkívül képlékeny, nagy a bizonytalanság ezen a téren is, ami önmagában rontja a további kilátásokat.
Ellenséges magyarok
A megkérdezettek 52 százaléka tartotta Lengyelországot, ötven százalék Csehországot baráti országnak. Magyarországgal kapcsolatban 28 százalék volt ezen a véleményen, és 15,5 százalék vélekedett úgy, hogy a hivatalos Budapest ellenséges Kijevvel – derült ki a 2021 decemberében végzett ukrajnai országos felmérésből.
Akkor arra keresték a választ, hogy a lakosság szerint hogyan viszonyulnak a közép-európai országok Ukrajnához és annak európai integrációs törekvéseihez. A felmérést ismertető Fedinec Csilla az Országút.com portálon arról írt, hogy az idősebb ukránok hajlamosak negatívabban, a fiatalabbak pozitívabban látni a nyugati országokat.
Az életkori különbség Magyarországgal kapcsolatban a legszembetűnőbb: az ötven fölöttiek húsz százaléka, ezzel szemben a 18–29 közöttieknek mindössze öt százaléka gondolja úgy, hogy hazánk ellenséges Ukrajnával. Ijesztő adat, hogy 41 százalék úgy ítélte meg, a Magyarország által Kárpátaljának nyújtott támogatások a terület annektálásának és megszállásának előkészítését szolgálják.
Nem kevésbé figyelemre méltó, hogy az ukránok szerint európai integrációs törekvéseiket Lengyelország (59 százalék) és Litvánia (54 százalék) támogatja leginkább, ettől messze elmarad Németország (46,5 százalék), Szlovákia (43 százalék), Románia (34 százalék) és Magyarország (28 százalék).
Borítókép: Lerombolt épület a kelet-ukrajnai Donyeck város külterületén, az orosz nemzetiségű és oroszbarát lakosok által kikiáltott Donyecki Népköztársaság központjában (Fotó: Europress/AFP)
