Az az átkozott Tripoli Nagydíj vetett véget a luxuséletnek.
A nagy Hartmann állt az élen, fej fej mellett Farinával, a későbbi Forma–1-világbajnokkal. Összeakadt a kerekük, a nagy Hartmann kirepült, neki egy pálmafának. Azonnal vége lett.
Itt álltam, negyvennégy éves öreglegény, pénz és munka nélkül, egy szál magamban, mert a vándorélet közben elfelejtettem családot alapítani. Az autósport korábbi nagyjai kiöregedtek, a mágnások, grófok, bárók a gazdasági válság alatt felhagytak a sportággal. Hiába tudta mindenki, hogy a nagy Hartmann embere voltam, nem kellettem senkinek.
*
Az apámat csak fényképről ismerem, pedig anyám állandóan emlegette gyerekkoromban. Az a semmirekellő. Ha így folytatod, olyan leszel, mint a korhely apád. Ha apádra ütsz, biz’ isten elkergetlek a háztól! Még jó, hogy láttam a képeit annak a folyton cigiző, szikár embernek, különben úgy képzeltem volna, hogy maga a krampusz.
Sose vette el anyámat, aztán mikor megesett velem, elhagyta. Arra hivatkozott, hogy nem való neki a megállapodott élet. Valami nagy Hartmannról hadovált, azt is csak kitalálta biztosan, hogy hivatkozzon valamire. Undorító alak. Azt hitte, ha néha pénzt küld nekünk, azzal pótolhat egy apát.
Nekem az ilyen nem kéne, akkor se, ha köteleznek rá. Lajosom, akivel járok, jó ember. Alig iszik, virágot hoz, moziba, varietébe visz, áradozik a főztömről. Nem szégyell a családja, a barátai előtt. Ha megkér, azt hiszem, hozzámegyek. Mondjuk, egy baja van. Vérmes futballdrukker. De annyira ám, hogy vidékre is megy a csapattal, úgyhogy szombatonként alig látom. Azt mondja, minden vágya, hogy bekerüljön egy klubhoz. Az se baj, ha szertárosnak, csak ott legyen a nagyok közelében.
Nem örülök ennek, de úgy vagyok vele, majd csak elhagyja. Nem létezik ilyen szenvedély.
Borítókép: Salmson típusú versenykocsi a budapesti Duna utcában, 1926 (Fotó: Fortepan/Négyesi Pál)
Fortepan-történetek
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!