– A már említett híradás szerint a jagan nyelvből 32 400 szót ismerünk. Mire lehet ez elég?
– Lakó György svéd–magyar kéziszótára 45 ezer címszót tartalmaz, a nagyszótárak pedig ennek többszörösét. E számok azonban nem a szókincsről magáról szólnak. Léteznek szóösszetételek is, és a jagan esetében érdekes még, hogy komplex igéket is használ: ilyenkor az egyik ige jelentése módosítja valamiképpen a másikét, tehát a tényleges szószám jelentőségét ilyen nyelvi jellemzők is árnyalhatják. A nagyobb nyelvek szavainak számát több százezerre szokás becsülni, de ebbe már beletartoznak a különféle szakszavak, nyelvjárási szavak és az argó is. Egy beszélő ugyanakkor az összegyűjthető szókincs töredékét használja aktívan a mindennapokban, és ennél valamivel többet megért.
– A jagannak nem volt írásbelisége. Ennek hiányában veszélyeztetettnek tekinthető egy kis nyelv?
– Számunkra magától értetődő az írásbeliség, pedig egy nyelv anélkül is tökéletesen betöltheti a hétköznapi kommunikációs funkcióit – ahogy ez évezredeken keresztül történt. Az írásbeliség hiánya elméletileg nem oka a veszélyeztetettségnek, ám ha egy ilyen nyelv kapcsolatba kerül a többségi társadalmat képviselő – írásbeliségben élő és azon alapuló kulturális javakkal bíró – nyelvvel, gyakorlatilag mégis fontos faktornak minősül. Sőt: manapság internetes jelenlét nélküli nyelvnek nehezen alakulna ki magasabb presztízse…
– Cristina Calderónról megemlítik, hogy jagan–spanyol szótárt állított össze. Attól, hogy egy nyelv kihalt, újjáéleszthető?
