Bozótharc

Az amerikai egyetemeket uraló woke ideológia kizárólag hatalmi viszonyokat és elnyomottakat lát. A Demokrata Pártban a radikálisok vannak ma uralmon, akik a kisebbségek koalíciójának felépítésével akarnak választásokat nyerni – mondta a lapunknak adott interjúban Szilvay Gergely, a Rubicon Intézet tudományos munkatársa. A Mandiner hetilap főmunkatársát – akivel a kollegialitás okán tegeződve beszélgettünk – új könyvéről, Az amerikai Délről kérdeztük, de a szálak hamar a kritikai fajelmélethez és a genderideológiához vezettek.

US-RICHMOND,-VIRGINIA-REMOVES-STATUE-OF-CONFEDERATE-GENERAL-ROBE Forrás: Europress/AFP

– A rasszizmus létezik ugyan, de paranoia ma rendszerszintű rasszizmusról beszélni. Amikor a polgárjogi mozgalom az 1960-as években győzött, a faji kérdés lényegében megoldódott. A feketék jelentős mértékben felzárkóztak a fehérekhez. Egyszer utánanéztem annak, hogy ha az amerikai feketék külön országot alkotnának, akkor nagyjából az osztrákok és a franciák színvonalán élnének, lemaradva ugyan az amerikai fehérektől, de a világ tizenharmadik legfejlettebb országa lennének. Felzárkózásuk üteme történelmileg is figyelemre méltó. 

A közelmúltig a faji kérdés nem is éleződött ki annyira, mint ma. De a woke ideológia, George Floyd szerencsétlen halála 2020-ban, valamint a Demokrata Párt választási érdekei olyan irányban hatottak, hogy eszkalálódott ez a probléma. Ezúttal tehát nem a szélsőjobboldal, hanem az elvileg egyenlőségpárti baloldal élezte ki a kérdést, mindenért a fehér elnyomást kiáltva ki felelősnek. Ennek kifejeződése a kritikai fajelmélet (critical race theory).  

Ébredő újmarxisták

– Mi a woke ideológia, és hogyan kapcsolódik a Demokrata Párt politikai érdekeihez?  

– A woke neomarxista jelenség, maga a szó felébredtet jelent angolul. A woke-ok arra „ébredtek rá”, hogy világunkat a hatalmi viszonyok uralják, ezért aztán mindent ezen a szemüvegen keresztül néznek. Olyan fogalmakat használnak, mint a heteronormativitás vagy a strukturális rasszizmus. 

A woke az elmúlt években uralkodóvá vált az amerikai egyetemeken. Itt, ahol most ülünk, a Mathias Corvinus Collegium vendégeként találkoztunk Peter Boghossian liberális-ateista hátterű amerikai filozófussal, akit a szélsőbaloldali woke kiutált a Portlandi Egyetemről. Itt viszont – egy hozzá képest konzervatív országban – szabadon elmondhatja, amit gondol. A woke kizárólag hatalmi viszonyokat és elnyomottakat lát, és csoporthelyzete alapján értékeli az embert, középpontban a feketékkel és az LMBTQ-mozgalommal. 

Ez paranoiás ideológia, amely az ördögöt festi a falra, és hisz is benne. A politikához úgy kapcsolódik, hogy a Demokrata Pártban a radikálisok vannak ma uralmon, akik a kisebbségek koalíciójának felépítésével akarnak választásokat nyerni. 

Ehhez a woke ideológia tökéletesen szállítja az olyan csoportokat, amelyeknek látszólag semmi közük egymáshoz. Ezzel együtt a fiatal hispánok, feketék és melegek egyharmada 2020-ban Trumpra szavazott. Nem nagyon tudom elképzelni azt a spanyol ajkú, katolikus bevándorlócsaládot, amely fel akar szabadítani bárkit is. Nem biztos az sem, hogy az ilyesfajta csoportok szeretik, ha állandóan szembesítik őket azzal, hogy kisebbségek. Így talán a Trump-féle összamerikaiság is vonzó ajánlat lehet a számukra. 

Szilvay Gergely: A republikánus vezetésű Floridában éppen aktuális a magyarhoz kísértetiesen hasonlító, gyermek- vagy akár szülővédelminek is nevezhető törvény  Fotó: Kurucz Árpád

Leszbikus hősök

– Az egykori SZDSZ is kiszámolta, hogy ha minden kisebbségi rájuk szavazna, akkor kétmilliós táboruk lenne. Csak éppen a világ aligha így működik. Hogyan nyert teret a woke a genderideo­lógia révén? Magyarországon a fogalommal is alig pár éve találkoztunk először, ma már tudjuk, hogy a társadalmi nemekhez kapcsolódik. 

– Amerikában ez már harminc-negyven éve ismert dolog volt, ha nem is ekkora közéleti erővel, mint most, de az egyetemi tanszékeken biztosan. Volt egy-két legitim céljuk is. Nagy-Britanniában például 1967-ben törölték el a homoszexualitás büntethetőségét, hat évvel később, mint Magyarországon. A gendermegközelítést ugyanúgy áthatja a woke ideológia: ebben az esetben a szexuális kisebbségek az elnyomottak.

A genderelmélet képviselői ma már nem a hátrányos megkülönböztetés – egyébként jogos – felszámolására, hanem felfogásuk kizárólagosságára, világnézetük másokra való rákényszerítésére törekszenek. A tömegek tébolya című könyvében Douglas Murray egyszerre foglalkozik a faj és a gender kérdésével, mert ugyanaz a posztmodern elképzelés áll mögöttük. Magyarországra azt követően gyűrűzött be a gender, hogy a 2015-ös amerikai legfelsőbb bírósági döntés nyomán az egész Egyesült Államokban elfogadottá vált a melegházasság. 

Az LMBTQ-mozgalom ezután a transzneműség és a poli­amoria (csoportszerelem) propagálására helyezte a hangsúlyt Európában is, saját történelmét is átírva. Leszbikus hőseiket például a nemüket fel nem ismerő fiúkra írták át. A feministák és a transzmozgalom között is feszültség van, mivel a Biden-adminisztráció magáévá tette utóbbiak követeléseit, beengedve a transzneműeket a női sportba, ahol aztán utcahosszal előzik a sikereikre éveken át hiába készülő nőket. 

Magyarországot ez az egész probléma az Európai Unió révén érinti, amely újabban a vajúdó férfiak terhesellátását is biztosítani akarja. Ahogy a gyermekvédelmi törvény esetében, ez is szuverenitási kérdés: el kell-e nekünk ezeket fogadnunk, vagy kiiratkozhatunk belőlük? A republikánus vezetésű Floridában egyébként éppen aktuális a magyarhoz kísértetiesen hasonlító, gyermek- vagy akár szülővédelminek is nevezhető törvény. Elképesztő dolgok történnek, intő jelként arra, hogy itthon mire számíthatunk. 

Lányos apák lázadása

– Mire?  

– Behívtak például egy iskolába egy latino házaspárt, ahol közölték velük, hogy a gyermeküket mindjárt elviszik egy mentálhigiénés intézménybe. Mint kiderült, a tizenkét éves kislányukkal – akit az osztálytársai fiúsnak tartottak, mert feltűnően sokat videójátékozott – hónapok óta beszélgetett már az iskolai tanácsadó, aki végül meggyőzte arról, hogy valójában fiú. A szülőknek senki nem szólt abból kiindulva, hogy katolikusként úgysem támogatják gyermekük új nemi identitását. 

Az osztálytársai is biztatták a lányt, hogy ebben az esetben erősebb lesz. A kórházban viszont a gyerek már újra lány akart lenni, a szülők pedig mindenkit bepereltek a tanácsadótól az iskolakörzetig. Ez ma Amerikában nem elszigetelt eset, hanem új módi. Ezt erősíti az internet, a Facebook, a YouTube, az influenszerek és a kortárs csoport nyomása az iskolában. Így jutnak el a tinédzserek a pubertásblokkolóig, a hormonkezelésig, a nemátalakító műtétig.  

– Ezek keresztény valláserkölcsbe is ütköző jelenségek. Rod Dreher író a magyarul Szent Benedek válaszútján címmel megjelent könyvében számol be arról, hogyan szorultak vissza a hitük miatt az amerikai keresztények az oktatástól kezdve a munkahelyekig az élet számos területén. Mit lehet tenni az ellen, hogy az új hóbortok Közép-Európában is gyökeret eresszenek? Egy interjúban az antropológiai ellenforradalom szükségességéről beszéltél, de mennyire jók a konzervatívok esélyei?  

– Hátrányunk, hogy kicsik vagyunk, de előnyünk, hogy a nyugati világ sarkában élve látjuk, mi zajlik előttünk. Velünk ellentétben az amerikaiak nem tudtak felkészülni arra, hogy mi vár rájuk. Fel lehet lépni kormányzati eszközökkel is – így a szülők jogainak rögzítésével –, ahogyan a társadalmi tudatosságot is növelni kell, és ragaszkodhatunk természettudományos igazságainkhoz is. 

De ez azért bozótharc lesz, amely sokáig fog tartani. Reménykedem egyébként abban is, hogy a lányos apák – akikkel senki nem szeret ujjat húzni – Amerikában is fellázadnak a nemátalakítások miatt. A novemberi virginiai kormányzóválasztáson már láttuk, hogy a szülői jogokra építve akár választást is tud nyerni a jobboldal. 

– Hosszas bozótharcra utalsz. Vagyis ez esetben nem múló hóbortról van szó, mint jó ötven éve a kommunák esetében? Én a hetvenes években cseperedtem, de egy osztálytársam sem élt kommunában. Ma viszont a gender ott van az iskolákban.          

– A kommunák szószólói ajánlatot tettek a társadalom tagjainak, amelyet azok vagy elfogadtak, vagy inkább nem. Bárki élhet kommunában, aki akar. A mai mozgalmak viszont, amelyekről most beszélünk, erősen befolyásolják a kormányokat és a nemzetközi szervezeteket, mint az ENSZ vagy az EU. Gyakran élnek megfélemlítéssel, és karriereket lehetetlenítenek el, amire számos példa van Amerikában. Elvárják a társadalomtól, hogy tevőlegesen támogassa őket törekvéseikben. Azt mondtam valakinek, szerintem húsz évbe telik, amíg ez lecseng – ám szerinte optimista vagyok.

Borítókép: Robert E. Lee konföderációs tábornok lovas szobrának eltávolítása a virginiai Richmondban 2021 szeptemberében (Fotó: Europress/AFP)