A tavaly decemberben elhunyt egri nyelvész, H. Varga Gyula tanár úr hívta fel a figyelmemet jó pár éve arra, hogy Grétsy László nyelvszemlélete, nyelvművelői attitűdje sokkal modernebb, mint az utána következőké.
Míg elődei és utódai közül a legtöbben ragaszkodtak a felolvasáshoz, az egyszemélyes műsorokhoz, az előadáshoz, addig Grétsy tanár úr törekedett az olvasókkal, a hallgatókkal és a nézőkkel való párbeszédre: mindig a választ kereste az érdeklődő laikusok kérdéseire, és ami még fontosabb: nem kioktatott, nem állította magát példának.
Tevékenysége sosem volt öncélú, nem magáért szólt vagy írt, hanem azért, hogy gazdagabbá tegye nyelvi kultúránkat. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a hazai nyelvművelésnek jelenleg is Grétsy László a szellemi vezére, az ő szemléletmódját, „iskoláját” kell követnünk. Sokszor gondolkodtam azon, mi az ő varázsa.
Mérhetetlen szakértelemmel rendelkezik: olyan nagy generáció tagja, amelynél a tudományos igényesség együtt jár a meggondoltsággal és az emberi bölcsességgel, amelyet ismeretterjesztői munkája során kamatoztatott. A nyelvészet és társtudományai szinte összes ágával foglalkozott Grétsy László.
Ez a sokszínűség érezhető „műfaji” tekintetben is nála, hiszen az esszétől a tanulmányon és egyetemi előadáson át a rádiós és televíziós megszólalásokig mindenben magas színvonalra törekedett egész pályája során. A szakmai tudás átadásának gesztusa vezérli: tanító, aki mindig segítő, a művelni vágyás szándékával. A nyelvművelésbe rejtett emberművelést kedvességével, közvetlenségével, a nyelv iránti alázattal, másokra figyelemmel végzi.
Pontosan ez a legnemesebb értelemben vett bájosság és nyitottság tette „médiasztárrá”. Olyan korszak rendszeres szereplője volt a Magyar Televízió Álljunk meg egy szóra! című műsorával, amelyben egy ország ült a televízió egyetlen, korlátozott műsoridejű csatornája előtt: mindenki megismerte, megszerette – nem volt nehéz! Grétsy tanár úr mindig felkészült, nem válaszolt pusztán zsigerből. Mindennek utánanézett, legyen az nyelvtörténeti, grammatikai vagy jelentéstani kérdés. Fáradhatatlansága, munkakedve kilencvenévesen sem hagyja cserben.
