Tekintve, hogy egyfelől sem az Árpádok testi sajátságairól eddigelé semmiféle tudomásunk még nem volt és hogy másfelöl a dicső honalapítók faji leszármazásának a kérdését mind a mai napig még teljes homály borítja, III.-ik Béla testereklyéinek embertani búvárlata különösen nehéz problémává alakult.
[…] Fajunk leszármazásának emberbű várlatára nézve elengedhetetlen föltétel pedig az: hogy mi lehetőleg minél több régi korbeli testereklyéket (csontvázakat), a mennyire csak lehet, teljes épségükben gyűjtsünk egybe és tegyük a búvárlat tárgyává. Nem hogy egyszerűen sokat gyűjtsünk. A sok fogalma nagyon is viszonylagos és kinek-kinek a véleménye szerint felette változékony. A dolog voltaképen úgy áll: hogy elég sokat nem is lehet gyűjteni és hogy minden egyes régi korból a föld alúl kikerülő csontváznak az elpusztulása úgyszólva pótolhatatlan hézagot képez, a régiek faji felderítésének búvárlatában. Már pedig mi naponként sokat pusztítunk el a különféle alkalmakkor a föld alúl kikerülő régi csontvázakból a magyarság eredete ki fürkészésének pótolhatatlan kárára. Mi sebbel-lobbal való érdeklődésünkben rögtön csakis a kérdés legeslegvégét, t. i. a „faj” eldöntését követeljük
– és pusztulni hagyjuk nemcsak, de magunk is pusztítjuk azon ereklyéket, a melyek egyedül lehetnek hivatva tanúságot tenni régi éleink fajáról.
[…] És nálunk édes hazánkban, mint már eddigelé annyi alkalommal kénytelen valék kiemelni, („il faut souvent répéter la vérité”, Voltaire), még nem jutott odáig a dolog, hogy a régi testereklyékre kellő gondot fordítanánk; mi még mindig csak a régi tárgyakat szeretjük kiásogatni és gyűjtögetni. És ebben is még túlnyomó a rendszertelenség. A dilettantismus sarkában járó rendszernélkűliség kifolyásakép kell tekintenünk, hogy oly kérdések iránt érdeklődünk, a melyek megoldhatásának már csak a valószínűsége is felette csekély; míg ellenben a közelebb fekvő s így sokkal nagyobb valószínűséggel megoldható kérdések iránt teljesen közömbösök maradunk. – Ilyen rendszertelenséggel keresték buzgó dilettánsaink Árpád sírját, holott annak helyét csak némi valószínűséggel is megjelölni ez idő szerint senki se tudja – de mert Árpádról, magáról a honalapítók elsejéről van a szó, könnyen fellobbanó természetünknél fogva, legott ezreket bocsátunk az illető merész vállalkozók rendelkezésére, míg ellenben számosabb Árpádházbéli királyaink sírjait, a mélyeknek helyét régibb történetíróink egész határozottsággal megjelölték – senkisem keresi, irántuk senkisem érdeklődik; úgy hogy ma senkisem tudja megmondani, vajjon megvan-e még: Budán (a várőrségi (Garnison) templomban?) III. András, Nagyváradon IV-ik László, Esztergomban IV. Béla, Egresen II. András, Egerben Imre, Esztergomban III. István, Nagyváradon II. István, szintén itt Szt. László, Szegszárdon I. Béla és Tihanyban I. András Árpádvérbeli királyaink sírja és meg vannak-e még e sírokban királyaink testereklyéi?