III. Béla király hiányzó csontjai

Száznyolcvan éve, 1842. február 13-án született Török Aurél orvos, egyetemi tanár, antropológus.

Forrás: Pixabay

[…] A nyaki csigolyák legtöbb sérülést szenvedtek, a minek oka abban rejlik, hogy a gerincz-oszlop valamennyi egyéb csigolyáinál gyengébbek, a mely mozzanathoz hozzájárul még az is, hogy kőkoporsóban a gerinczoszlop csontjai merev és szilárd alapon feküdvén, a felső testrészek nyomásának, valamint a tetem szétbomlásakor a felülről reájuk szakadó részek (temetési mellékletek fegyverzet, eszközök, ruházat: valamint a felettük-fekvő testrészek) zúzó hatásának vannak kivéve. Akkoron, mikor Dr. Érdy III. Béla király csontvázát 1848-ban a kőkoporsóból kivette, még külföldön sem voltak járatosak a tudósok az ilyen tetemeknek az adott körülmények gondos tekintetbevételével párosult lehető épségükben való kivételében s így Dr. Érdy, a ki csupán csak a régészeti tárgyak gyűjtője volt – a mi akkoron szintén érdemszámba ment – nem fejthette ki azt a gondot, a melyet ily testereklyék körűl való eljárás okvetetlenűl megkövetel. Dr. Érdy leírásából és leírásához mellékelt rajzból legalább az tűnik ki, hogy III. Béla király fejéről a korona elül erősen lecsúszott, valamint az állkapocs is lefelé a nyak alsó részére esett, mikor a kőkoporsóból az ereklyéket kivenni kezdték. De mert Dr. Érdу a boncztanban semmi jártassággal nem birt, sem arra nem lehet semmiféle súlyt fektetni, a mit ő a tetem nagyságáról mondott, sem pedig arra, a mit a csontok teljes épségükben való kiszedéséről mondott; jóllehet, hogy ő az akkori orvostekintélyekre is hivatkozott, a kik bizonyára szintén csak igen felületesen nézhették meg a csontokat és pedig annyival inkább, mert akkortájt a pusztán gyakorlati téren működő orvosok a boncztanban nem igen voltak járatosak. De lehetséges, hogy az ereklyék kivételekor csakugyan teljesen épek voltak a csontok; de ha így, annál mélyebben kell fájlalnia a hazáját és faját szerető művelt magyar embernek, hogy mily nagy hanyagsággal őriztettek e dicső ereklyék 1848–1862. évi időközben. És csakugyan a nyaki csigolyák valamennyien egy-egy régibb korbeli zúzódáson és horzsoláson kívül mindenütt újabb korból való sérüléseket is mutatnak fel – az egyik, t. i. a 4-ik nyakcsigolya pedig egészen is hiányzik.

(Török Aurél: Adatok az Árpádok testereklyéinek embertani búvárlatához. Értekezések a természettudományok köréből XXIII./9., 1894)

Száznyolcvan éve, 1842. február 13-án született Török Aurél orvos, egyetemi tanár, antropológus.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pixabay)