Az ávósból lett brutális tornatanárnő kapva kap azon, hogy a rendszer ellenségévé minősített család sarja ellen indíthat valóságos koncepciós pert. Már-már úgy tűnik, hiába védelmezi hősnőnket a humanizmusát megőrző magyartanárnő és a megalkuvó, de emberséges igazgató. Végül a legnehezebb, de egyedül vállalható megoldást választó Erzsinek köszönhető, hogy megmenti önmagát, s nem sodródik ártatlanul a lét peremére. Ám az esetet gyógyíthatatlan traumává fokozza, hogy az igazság napvilágra kerülése után a testnevelő tanárnő továbbra sem a bűnösöket hibáztatja, hanem a „reakciós gyereket” fenyegeti és terrorizálja.
Az életműkiadásban újra megjelent regény különlegessége, hogy benne a plasztikus valóságábrázolás és a példaadás harmonikus egységben olvad össze, s egyszerre válik a lélektani realista, a család-, a társadalmi regénytípus követendő mintájává.
Az árnyalt pszichológiával megrajzolt gyermek szemével láthatjuk a rettegés éveiben is erkölcsösnek megmaradt család panorámáját, az iskolai közösség típustárlatát a diktatúra kori magyar társadalom jellegzetes hőseivel, akiknek legjava az állami terror árnyékában is megőrzi emberségét és elpusztíthatatlan életszeretetét.
Borítókép: Mezey Katalin, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Irodalmi Tagozatának vezetője beszédet mond a magyar széppróza napja alkalmából rendezett esemény megnyitóján a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) dísztermében 2018. február 18-án (Fotó: MTI/Mónus Márton)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!