Kártalanítás gyilkosságért?

Jogalap nélküli gazdagodás miatt a Debreceni Járásbíróság nem jogerősen arra kötelezte idén februárban idősebb Burka Ferencet, hogy fizesse vissza a magyar államnak az általa a perújítás előtt kártalanításként kapott húszmillió forintot. Burkát és fiát előbb bizonyítottság hiánya miatt felmentették egy 1999-es gyilkosság vádja alól, összesen 45 millió kártérítést is megítélve, majd 2018-ban perújításban jogerősen elítélték őket. Burka fia ügyében külön döntenek a kártérítés visszafizetéséről.

Debrecen, 2017. június 7. Idősebb Burka Ferenc és fia, ifjabb Burka Ferenc az ellenük emberölés bűntette miatt a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség által indított újbóli büntetőper határozathirdetésén a Debreceni Törvényszék tárgyalótermében 2017. június 7-én. A bíróság társtettesként elkövetett emberölés miatt 12, illetve 10 év fegyházbüntetésre ítélte a két férfit. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt Fotó: Czeglédi Zsolt Forrás: MTI

Jogalap nélküli gazdagodás miatt a Debreceni Járásbíróság arra kötelezett egy elítéltet, hogy fizesse vissza a magyar államnak az általa a perújítás előtt kártalanításként kapott húszmillió forintot – áll a Debreceni Törvényszék közleményében. A febru­ári elsőfokú döntés még nem jogerős ítélet. A bes­tiá­­lis bűncselekmény 1999 márciusában történt Újszentmargitán; betonvassal ketten brutálisan bántalmaztak egy sértettet, aki meghalt. A helyszínről egy antennát vittek el az elkövetők.

A bíróság az első- és a másodfokú eljárásban bizonyítottság hiányában felmentette a vádlottakat, idősebb Burka Ferencet és fiát. Az ítélet után – az előzetes letartóztatás miatt – 2007-ben az idősebb férfi húszmillió, ifjabb Burka Ferenc 25 millió forint kártalanítást kapott, miután 1999 és 2005 között 2127 napot, illetve 2138 napot töltöttek előzetesben.

Később két tanú terhelő vallomása miatt perújítási nyomozás indult, amelynek során új tárgyi bizonyíték került elő, illetve titkos adatszerzéssel új információ jutott a nyomozó hatóság birtokába. A perújítási eljárásban első fokon társtettesként elkövetett emberölés miatt az apát 12 év, a fiát tíz év fegyházra ítélték, majd másodfokon ezt immár jogerősen kilenc évre, illetve hét év hat hónapra enyhítette a Debreceni Ítélőtábla 2018-ban.

Bizonyítottság hiányában

Burkáék tehát a bíróság megállapítása szerint agyonverték áldozatukat, a kártérítésként felvett milliókra így nem voltak jogosultak, az visszajár az államnak. A kártalanítás visszatérítésére kezdeményezett polgári eljárás a két elítélt esetében elkülönült. Idén februárban a Debreceni Járásbíróságon az idősebb férfi ügyében hirdettek határozatot. A felperes magyar állam a keresetében kártalanítás visszafizetése jogcímen húszmillió forint és annak 2018. szeptember 14-től járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest, ezt a Debreceni Járásbíróság nem jogerősen meg is ítélte.

A bíróság nem osztotta az alperes azon álláspontját, amely szerint csak azokban az esetekben lehet visszakövetelni a büntetőeljárási törvény alapján a kártalanítást, amelyekben per nélkül fizetett az állam a fogvatartottnak. A bíróság rámutatott: a büntetőeljárásról szóló törvényben szabályozott, a kártalanítás visszakövetelésére vonatkozó önálló jogintézmény megalkotásával a jogalkotó speciális jogintézményt teremtett. Ez jogalapot nyújt az állam számára az utóbb jogalap nélkülivé vált kártalanítás visszakövetelésére a kártalanítási perben lefolytatandó rendkívüli perorvoslati eljárás nélkül. Nem találta alaposnak az alperes által előterjesztett elévülési kifogást sem. Indoklásában kiemelte: a kártalanítás visszakövetelésére a Debreceni Ítélőtábla 2018. szeptember 13-án jogerőre emelkedett ítéletével nyílt lehetőség. Így a kártalanítás visszakövetelése szempontjából ez a dátum tekinthető az elévülés kezdő időpontjának. Az ötéves általános elévülési idő figyelembevételével a kártalanítás visszakövetelése iránti igény erre tekintettel nem évült el.

Eddig a jogászkodás. Elevenítsük fel az évtizedek alatt történteket a Tűzfalcsoport összefoglalója alapján. Újszentmargita másfél ezer lelket számláló falu Hajdú-Bihar megyében, amelyet Gyurcsó János 1999. márciusi meggyilkolása, valamint a tettesek több mint húsz éven át húzódó elszámoltatása tett országszerte ismertté. Mint az viszonylag korán világossá vált, Gyurcsónak azért kellett meghalnia, mert rajtakapta Burkáékat, amint le akarják lopni az antennát egy házról, amelyre ő vigyázott. A három férfi vitatkozni kezdett, majd az idősebb Burka leütötte Gyurcsó Jánost, a fiatalabb pedig egy betonvassal agyonütötte a földön fekvő férfit. Véres ruháikat elégették, az antennát pedig, amelyet csak utóbb, a perújítási nyomozás alatt talált meg a rendőrség, elásták.

A gyilkosság után két héttel már mindkét férfi előzetes letartóztatásban volt, majd 2002-ben a bíróság 15, illetve 13 év fegyházbüntetésre ítélte őket. Ekkor kapcsolódott be a történetbe a Magyar Helsinki Bizottság és Zeke Péter ügyvéd.

– A Magyar Helsinki Bizottság és a Debreceni Egyetem között van egy együttműködés. Pályázati pénzekből – leginkább a Soroséból – különleges esetekben kifizetik a jogi képviselő díját, ezért ingyen ügyvédhez juthat az elítélt. Így találtunk egymásra – ez volt a válasza Zeke Péternek, amikor 2006 májusában a Hetek riportere rákérdezett, hogyan került kapcsolatba a többszörösen büntetett előéletű idősebb Burka Ferenccel és fiával, ifjabb Burka Ferenccel, akiket akkoriban mentett fel a bíróság az emberölés vádja alól. Amit a jogvédőknek köszönhetnek úgy, hogy közben a magyarokra is sikerült ráragasztaniuk a rasszizmus szégyenbélyegét. Burkáék elítélését ugyanis a hatóságok rasszizmusának tudták be, mondván: azért ítélték el őket, mert cigányok. A történtek azonban azt igazolják, Burkáékat azért ítélték el, mert embert öltek, és nem azért, mert romák. A fellebbviteli tárgyaláson nem találták teljeskörűen bizonyítottnak a vádakat, ezért nem bűncselekmény hiányában, hanem bizonyítottság hiányában semmisítették meg az első ítéletet.

A Hetek 2005. október 21-én közölt cikke szerint többek között az hozta el a fordulatot az ügyben, hogy „új tanúk jelentkeztek, akik sem rokoni, sem baráti kapcsolatban nem álltak Burkáékkal, ám mégis az ő ártatlanságukat kívánták bizonyítani. A tanúk megneveztek egy férfit, aki állítólag bevallotta nekik, hogy ő gyilkolt 1999 márciusában.”

A Népszabadság 2009. július 25-i számában azt írta: „Az ítéletet, hála a Magyar Helsinki Bizottság által megbízott elszánt ügyvédeknek, megsemmisítették.” Ugyanezt a Vasárnapi Napló 2011. március 21-én úgy fogalmazta meg: „A Helsinki Bizottság közbenjárására a bizonyítékok hitelessége megdőlt, megsemmisítették az ítéletet.”

A védelem tehát nyeregbe került: Burkáék ítéletét hatályon kívül helyezte a Szegedi Ítélőtábla, és az új eljárás már a felmentésükkel zárult, majd a jogvédők összesen 45 millió forint kártérítést is kiharcoltak nekik.

Visszavont vallomások

Fontos kitétel azonban, hogy a „vádlottakat bizonyítottság hiányában mentették fel másodfokon azért, mert az elsőfokú eljárásban részt vevő tanúk visszavonták terhelő vallomásaikat. Pocsai Edit Hajdú-Bihar megyei főügyészhelyettes tájékoztatása szerint a más elkövetőre valló tanút meghallgatták, és azt az embert is, akire vallott, ám ezek alapján sem lehetett más következtetést levonni, mint az eredeti eljárásban. Hasonló tájékoztatást adott Figula Ildikó, a megyei bíróság sajtószóvivője is, aki hangsúlyozza, büntetőeljárásban, ha a tanú visszavonja vallomását, a bíróságnak nincs joga figyelembe venni a visszavont vallomás tartalmát. A hatóságok képviselői emlékeztetnek arra, hogy az eljárás során első fokon elítéltek bűnpártolásért két másik személyt is, aki közül az egyik úgy vallott, a vádlottak egyike elmondta neki, hova tette azt az antennát, amit a gyilkosság helyszínéről elhozott. A harmad- és negyedrendű vádlott nem fellebbezte meg az ítéletet.” (Erről a Magyar Nemzet 2007. február 9-i számában írtunk.)

Gyurcsó János meggyilkolása csak azután kapott országos médiafigyelmet, hogy a két Burka Ferencet felkarolta a Helsinki Bizottság és a saját bevallása szerint Soros pénzéből fizetett Zeke Péter – emlékeztet a Tűzfalcsoport. Akik szerint a győzelem mindennél fontosabb lehetett a számukra, hiszen az ügyet nyomon kísérte Kőszeg Ferenc is, a civil szervezet akkori vezetője, aki a felmentő ítéletet követően azt mondta a helyszínen Burkáéknak: „Ebből a történetből könyvet kellene írni.” A Burka-ügy aztán mint a magyar igazságszolgáltatási rendszer strukturális rasszizmusának egyik bizonyítéka számtalan nyilatkozatban és tanulmányban visszaköszönt az elmúlt tizenöt évben.

Zekével és egy másik, szintén aktivista ügyvéddel készített riportjában például már 2005-ben, tehát a jogerős felmentés előtt azt írta a Hetek: „Apa és fia hat évet húztak le a börtönben, amikor megismételt eljárás keretében megállapították: megalapozott bizonyítékok nélkül kerültek rács mögé. Burkáék esete […] arról árulkodik: bírói döntésekben gyakran tetten érhető a származás alapján működő diszkrimináció.” (Hetek, 2005. október 21.)

Utolsók az egyenlők között?

A gyilkosok képviselői által felhajtott tanú hazudott, s ez a körülmény különös jelentőséget ad a Népszabadság 2006. november 11-i megállapításának, miszerint „Burkáék nem sokra ­jutottak volna, ha a Magyar Helsinki Bizottság – amely a nemzetközi dokumentumokban biztosított emberi jogok magyarországi érvényesülését kíséri figyelemmel – nem siet a segítségükre, s nem kezdi el képviselni őket a hatóságok előtt”, olvasható a Tűzfalcsoport oldalán.

Idősebb és ifjabb Burka Ferenc azonban minden volt, csak ártatlan, a rendszer által merő előítéletességből, származása miatt üldözött roma nem. Bűnösségüket bizonyították a 2012-ben indult perújítási nyomozásban és az annak eredményessége nyomán indult perújításban. Az eljárás során ifjabb Burka fia és volt élettársa egyaránt a két férfi ellen vallott, utóbbi azt is elmondta, többször megfenyegették, megölik, ha eljár a szája. De a lehallgatott telefonbeszélgetéseik sem hagytak kétséget a bűnösségüket illetően. A környező mezőn előkerült a Gyurcsó Jánostól ellopott antenna maradványa is. Ezek alapján a Debreceni Ítélőtábla idősebb Burka Ferencet jogerősen kilenc év, fiát, ifjabb Burka Ferencet pedig hét év fegyházbüntetésre ítélte 2018-ban.

A Helsinki Bizottság ennek ellenére Burkáék ügyét arra használta, hogy a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt bizonygassa: a magyar állam és a bűnüldöző szervek hátrányos megkülönböztetésben részesítik a cigányokat. Így tettek például a Nyílt Társadalom Alapítványok támogatásával készült, az Utolsók az egyenlők között című, angolul és magyarul egyaránt megjelentetett tanulmánykötetük előszavában. A kötet alapjául szolgáló kutatáshoz 2013-ban történt az adatfelvétel. Akkor viszont már javában folyt a perújítási nyomozás, amelyet a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség 2012 márciusában rendelt el.

Burkáékat 2014. január 28-án állították ismét bíróság elé. A jogvédők azonban nem zavartatták magukat: 2014 márciusában konferencián számoltak be a büntetőeljárásokban és a büntetés-végrehajtásban „általuk tetten ért” rasszizmusról, majd angol és magyar nyelven is kiadták az említett tanulmánygyűjteményt.

Zeke Péter pedig – részben a hatóságok cigányellenességére utalva – 2018. szeptember 17-én, a jogerős ítélet kihirdetése után is arról beszélt az ATV-ben, hogy az alapügyben eljáró rendőrség és ügyészség közfelháborodást keltő módon intézte az ügyet. Leszögezte: a 45 millió forintos kárpótlást borzasztóan kevesli, szerinte sokkal többet kellett volna fizetni Burkáéknak, de egyelőre még nem sikerült e tekintetben áttörést elérni a bíróságokon.

A jogban járatlan emberben azért óhatatlanul felmerül a kérdés: miért tart még ma is a 23 éve elkezdődött ügy?

Borítókép: Idősebb Burka Ferenc a Debreceni Törvényszéken 2017-ben (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)