Majom dolmányban

Levágott fejű törököt hány kardélre a magyar vitéz. Kalapos majom ezüst bakkecskén lovagol. Ezek nem meséből vett jelenetek, hanem példák a magyar heraldikából. Egy romániai civil szervezet mégis a főügyészséggel vizsgáltatja Székelyudvarhely évszázados címerét.

Székelyudvarhely, 2013. július 21. Erdély autonómiájáért demonstrálók Székelyudvarhelyen 2013. július 20-án, jobbra Csaba királyfi mellszobra. A szervezõ Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) közlése szerint Erdély 119 településén tüntettek a román kormány régiósítási terve ellen, a történelmi régiók és az autonómia mellett. MTI Fotó: Haáz Sándor Fotó: Haáz Sándor

Annak ellenére, vagy pont annak köszönhetően, hogy bárki érvényesíthette akaratát és ízlését, idehaza sem volt hiány gúnycímerekből.

A Gutthay család heraldikai jelképén vitéznek öltözött majom lovagol vörös dolmányban, fején kalappal ezüst bakkecskén. Jobb kezében zászlós kopja, bal csípőjén szablya. A majom arra utal, hogy Gutthay Máté udvari bolondja volt Radéczy István egri püspöknek. A címert is a püspök eszközölte ki számára Habsburg Rudolf magyar királytól.

A másik hasonlóan kirívó címer Váralljay Istváné. Ezen egy ló hímvesszője látható, felette jókora fakalapácsot tartó félkar. A jelkép birtokosa az erdélyi fejedelem miskárolómestere volt, aki paripákat is „gyártott”. Tudniillik a paripa eredetileg herélt lovat jelentett. 

Székelyudvarhely címere

Előfordult az is, hogy utólag egyesek megváltoztatták a címerüket, de a legtöbbször nem azért, mert elégedetlenek voltak vele. Zsigray Zsolt saját példát hoz erre: az 1200-as évekig visszavezethető családjában 16 címervariációt talált.

A címer szó az ófrancia sisaktaraj jelentésű cimier szóból ered. Feltételezések szerint a XIII. században a nápolyi Anjou-udvar közvetítésével jelent meg Magyarországon, de az is igaz lehet, hogy a középkorban bevándorolt lotaringiai telepesek hozták magukkal. 

A címerhasználat ekkor még nagyon szűk csoportot érintett, főként az országbírók, nádorok applikálták pecsétgyűrűkre, pecsétekre a jelképeket, hogy hitelesíthessék az okiratokat. A városok esetében az adományozott címerképek a XIV. század legvégén tűntek fel, általánossá ezután váltak.

– A címer azért keletkezett, hogy a katonai csapattestek meg tudják különböztetni egymást a harctéren. Előzményei már az ókorban felbukkantak, hiszen a római légiók is rendelkeztek egyedi szimbólumokkal. 

A Magyarország területén állomásozó Legio II. Adiutrix Pia Fidelis alakulatnak például halfarokban végződő bakkecske, azaz capricornus volt a jelvénye – magyarázza Zsigray Zsolt, aki amellett, hogy levéltárakban kutat, a gyakorlatban is műveli a szakmát: drágaköves pecsétgyűrűkbe vés címereket, monogramokat. 

Ebben társa felesége, Benedek Noémi, aki képzőművészeti munkássága mellett készít címerfestményeket és családfákat. A világon talán már százan sem művelik a címervésnöki mesterséget.

A családi címerekre egyébként gyakorlatilag bármit rátervezhettek. A Knoblauch família címerébe – amely a beszélő címerek csoportjába tartozik – így került három fokhagyma, hiszen a Knoblauch fokhagymát jelent németül. Ugyanez a logika a városcímerek esetében is érvényesülhetett. 

Henneberg település jelképén dombon álló tyúk látható, mivel a Hennenberg tyúkhegyet jelent. A francia polgárok a forradalom után vettek fel nemesi címerekhez hasonló jelképeket, amelyek között olyan is akad, amelyen a pajzsot három harisnya díszíti. A városcímerek gyakori eleme a városkapu, amely lehet egy-, két- vagy háromtornyú. A kapuban megjeleníthettek állatot, de vitézt is. Az olaszok egy időben mindenütt a Szent György-keresztet szerepeltették városcímereiken.

A legkorábbi heraldikai jelképek esetében a nemzetközi trend érvényesült, mutat rá Zsigray Zsolt. Mi, magyarok általában a német irányzatot vettük át, míg a délszlávra, köztük a horvátra, a szerbre az olasz hatott. A korai magyar címerek ugyanolyan szabályokat követtek, mint a britek vagy a franciák. 

Aztán szétváltak a különböző stílusok, és nálunk többnyire a naturalisztikus ábrázolások maradtak fenn. A geometrikus vonal nem állt közel hozzánk, a teljes tájképábrázolásokat jobban szerettük. Ezt támasztja alá a Szeleczky család egyik címere. Ennek mezején tó látható, a tóban darumadár, a tó mellett szikla, a szikláról pedig épp elrugaszkodik egy pegazus.

Látványosabb változást a XIX. század hozott a heraldikába. Ekkor jelentek meg szimbólumként a műszaki elemek, köztük a fogaskerék.

A kisföldalatti tervezője, Verőcei Balázs családi címerének kék mezején sínpár jön elő egy alagútból, ahonnan még villámok is előtörnek. A sisakdíszt két sasszárny képezi vasúti kerékkel.

– Akár ebbe is beleköthetnének a zöldek, de ne adjunk ötleteket – állapítjuk meg mindketten.

Borítókép: Székelyudvarhely 2013. július 20-án (Fotó: MTI/Haáz Sándor)