Önfenntartó végvár

A Bethlen Gábor Alap százszázalékos támogatásával vásárolta meg az 1920-as években közadakozásból épített temesvári Magyar Házat a Várbástya Egyesület. A bánsági megyeszékhely magyar közössége hetven év után veheti birtokba a város szívében emelt közösségi épületet, amelytől a kommunizmus első éveiben fosztották meg.

Forrás: Heti Új Szó

Ezt 2019 decemberében nyújtották át Temesváron Orbán Viktor miniszterelnöknek, aki pozitívan reagált a kezdeményezésre. Úgy vélte, érdemes lenne támogatni az ügyet. Következő év januárjában a temesvári konzul a magyar kormány és a külügyminisztérium több tagjával, valamint Magyar Levente miniszterhelyettessel is tárgyalt a befektetésről, de terjedni kezdett a Covid, ami miatt állandó akadályok adódtak. Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár és Szilágyi Péter miniszteri biztos közbenjárására a temesvári Magyar Ház megszerzése 2021 októberé­ben kapott ismét jelentőséget. Decemberben a döntés is megszületett, hogy a Bethlen Gábor Alap százszázalékos támogatást nyújt ahhoz, hogy megvásárolják a szórványmagyar közösség épületét.

A Várbástya Egyesület február végén közölte, hogy a kiutalt összegből sikerült megvennie a Magyar Házat és a mögötte álló udvari épületet, amelyet az 1970-es években emeltek a helyi román pártlapnak, így csaknem ezernyolcszáz négyzetméter irodahelyiséghez jutottak a temesvári magyar egyesületek, szervezetek. 

A négyszintes ingatlan hetven év után lett ismét a magyaroké.

– Fura, hogy vissza kell vásárolnunk azt, ami jogos tulajdona a temesvári magyar közösségnek. De mi ennek is örülünk. Lehet, hogy az 1990-es években elszalasztottuk a lendület erejét, a lehetőségét annak, hogy restitúció útján kapjuk vissza. A húszas években a temesvári magyarok részvénytársaságot hoztak létre, hogy felépítsék, a román állam pedig nem ismerte el jogutódnak a temesvári magyar közösséget. Bár 1990 után Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke és az azóta elhunyt Dukász ­Péter Temes megyei magyar politikus, színművész is sokat tett azért, hogy visszaszerezzék az ingatlant, a pereskedés kudarcba fulladt – válaszolja Tamás Péter arra a kérdésemre, miért kellett megvásárolni azt, ami visszajárt volna.

Hat éve, amikor tiszteletbeli konzul lett Temesváron, az összefogás jelképeként rábeszélésére 28 temesvári magyar közszereplő megalapította a Várbástya Egyesületet. Ebben a 28 személy mindegyike egy-egy intézményt, civil szervezetet képvisel. Ugyanebben az évben a Temesvári Magyar Napokat is megszervezték. A tömegrendezvényt azóta hat alkalommal tartották meg, nem remélt sikerrel. Ezen keresztül gazdálkodták ki azt az összeget, amelyből létrehozták­ a Küttl Klubot, amelynek keretei között irodalmi kört, borkóstolóval egybekötött előadás-sorozatot, improvizációs színházi estéket indítottak. Csodálkoztak is sokan azon, hogy kevés pénzből mennyire nyüzsgő közösségi életet teremtettek, állapítja meg Tamás Péter.

A Magyar Házzal is nagy terveik vannak. Az udvari épületben digitális nyomdát szeretnének nyitni, amely egy-két szobában elférne, a többiben közösségi tér születne. A főépület földszintjén kisebb kulturális összejöveteleket tartanának, az első emeleten az irodák egybenyitásával visszaállítanák eredeti nagyságában a színháztermet. A tetőtérben vendégszobákat alakítanának ki. Az ingatlanban jelenleg 12 cég bérel helyiséget, ezek közül néhánnyal megújítanák a szerződést, hogy legyen bevételük, így a magyar szervezetek bérmentesen működhetnének itt. Emellett a szomszédos épületben is kaptak két üzlethelyiséget, ezekben magyar boltot nyitnának.

Tamás Péter régi temesvári család leszármazottja, ezért is tekinti szívügyének a Magyar Házat. Az országot 1991-ben hagyta el reményvesztetten, családjával Stuttgartban telepedett le, ahol erdélyieket tömörítő szövetség élén is állt, majd átvette az édesapja által alapított Tifel cég vezetését. Azóta rendszeresen jár haza, tíz éve kétlaki, újabban a hazaköltözést fontolgatja. Felmenője, az egykori Magyar Ház megalapítóinak egyike, Osztie Andor Trianon előtt a Délmagyarországi Közlöny szerkesztő tulajdonosa és újságírója volt. A város főlevéltárosaként a Vármegyeházán lakott. 

A békediktátum után eltávolították az állásából és a lakásából, mindene elúszott, mégis lelkesen kezdte szervezni a magyar közösséget.

– Most az ünneplés napjait és heteit éljük, hiszen a bánsági magyarok visszakapták lelkük egy részét, de tisztában vagyunk azzal, hogy kemény munka vár ránk – fogalmaz a tiszteletbeli konzul, megköszönve minden bánsági magyar civil szervezet, egyesület, intézmény hozzájárulását.

A népszámlálási adatok szerint 1910-ben Temesvárnak 74 ezer lakosa volt, ebből 33 ezren németnek, 29 ezren magyarnak, hétezren románnak vallották magukat. A lakosságnak ma hozzávetőleg öt százaléka, vagyis 15 ezer fő vallja magát magyarnak.

Borítókép: A temesvári Magyar Ház a bánsági szórvány jelképes központja (Fotó: Heti Új Szó)