Trianon után, az 1920-as években a temesvári magyarok nem hagyták magukat. A nehéz idők ellenére képviselői pénzgyűjtésbe kezdtek, és számos nehézség árán felépítettek a város szívében egy közösségi Magyar Házat, amelyet 1930-ban avattak fel. Írók, költők – köztük a település neves tollforgatója, Szabolcska Mihály is jelen voltak az ünnepségen, ahol az Országos Magyar Párt elnöke, Bethlen György gróf és a korábbi külügyminiszter, Bánffy Miklós gróf üdvözletét is felolvasták.
– Dédnagyapám, Osztie Andor, az Országos Magyar Párt temes-torontáli főtitkára és a gyűjtés egyik kezdeményezője sajnos néhány hónappal az avató előtt elhunyt. Aztán jött a második világháború, a kommunizmus, és a közadakozásból felépült kultúrpalotát 1952-ben államosították, odaadták a Román Kommunista Pártnak és a Kommunista Ifjúsági Szervezetnek, 1967-ben a Sajtó Házának nevezték ki – mondja Tamás Péter tiszteletbeli magyar konzul.
Az 1989-es romániai forradalom után megpróbálták ugyan visszaigényelni, de nem jártak sikerrel.
Az épületet privatizálták, míg végül két román üzletember, a Cristescu testvérek tulajdonába került. Amikor három éve szállodává szerették volna alakítani, felháborodott a temesvári magyar közösség, de eredmény nélkül.
– Bennem már akkor megfogalmazódott, mi lenne, ha elődeinkhez hasonlóan mi is adománygyűjtésbe kezdenénk, és megvásárolnánk az ingatlant. Így történt – folytatja Tamás Péter.
– Miután megvolt az első tárgyalás Emil Cristescuval, nekiszegeztem a kérdést, eladja-e nekünk az épületet, mert mi azt megvásárolnánk tőle. Csodálkozott, mivel azt hitte, vissza akarjuk kérni. Amikor ezt kimondtam, még egyáltalán nem volt biztosított az anyagi háttér – tudom meg a temesvári magyar konzultól. A román üzletemberrel negyedév után egyeztek meg a 2,3 millió eurós vételárban, amely a romániai ingatlanpiacon teljesen korrektnek számít.
A temesvári Várbástya Egyesület – amelynek szintén Tamás Péter az elnöke – ezt követően kezdett komolyabban foglalkozni az üggyel. Gazdagon dokumentált ismertetőanyagot állítottak össze, amelyben az épület múltjára és jövőjére is kitértek.
Ezt 2019 decemberében nyújtották át Temesváron Orbán Viktor miniszterelnöknek, aki pozitívan reagált a kezdeményezésre. Úgy vélte, érdemes lenne támogatni az ügyet. Következő év januárjában a temesvári konzul a magyar kormány és a külügyminisztérium több tagjával, valamint Magyar Levente miniszterhelyettessel is tárgyalt a befektetésről, de terjedni kezdett a Covid, ami miatt állandó akadályok adódtak. Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár és Szilágyi Péter miniszteri biztos közbenjárására a temesvári Magyar Ház megszerzése 2021 októberében kapott ismét jelentőséget. Decemberben a döntés is megszületett, hogy a Bethlen Gábor Alap százszázalékos támogatást nyújt ahhoz, hogy megvásárolják a szórványmagyar közösség épületét.
A Várbástya Egyesület február végén közölte, hogy a kiutalt összegből sikerült megvennie a Magyar Házat és a mögötte álló udvari épületet, amelyet az 1970-es években emeltek a helyi román pártlapnak, így csaknem ezernyolcszáz négyzetméter irodahelyiséghez jutottak a temesvári magyar egyesületek, szervezetek.
A négyszintes ingatlan hetven év után lett ismét a magyaroké.
– Fura, hogy vissza kell vásárolnunk azt, ami jogos tulajdona a temesvári magyar közösségnek. De mi ennek is örülünk. Lehet, hogy az 1990-es években elszalasztottuk a lendület erejét, a lehetőségét annak, hogy restitúció útján kapjuk vissza. A húszas években a temesvári magyarok részvénytársaságot hoztak létre, hogy felépítsék, a román állam pedig nem ismerte el jogutódnak a temesvári magyar közösséget. Bár 1990 után Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke és az azóta elhunyt Dukász Péter Temes megyei magyar politikus, színművész is sokat tett azért, hogy visszaszerezzék az ingatlant, a pereskedés kudarcba fulladt – válaszolja Tamás Péter arra a kérdésemre, miért kellett megvásárolni azt, ami visszajárt volna.
Hat éve, amikor tiszteletbeli konzul lett Temesváron, az összefogás jelképeként rábeszélésére 28 temesvári magyar közszereplő megalapította a Várbástya Egyesületet. Ebben a 28 személy mindegyike egy-egy intézményt, civil szervezetet képvisel. Ugyanebben az évben a Temesvári Magyar Napokat is megszervezték. A tömegrendezvényt azóta hat alkalommal tartották meg, nem remélt sikerrel. Ezen keresztül gazdálkodták ki azt az összeget, amelyből létrehozták a Küttl Klubot, amelynek keretei között irodalmi kört, borkóstolóval egybekötött előadás-sorozatot, improvizációs színházi estéket indítottak. Csodálkoztak is sokan azon, hogy kevés pénzből mennyire nyüzsgő közösségi életet teremtettek, állapítja meg Tamás Péter.
A Magyar Házzal is nagy terveik vannak. Az udvari épületben digitális nyomdát szeretnének nyitni, amely egy-két szobában elférne, a többiben közösségi tér születne. A főépület földszintjén kisebb kulturális összejöveteleket tartanának, az első emeleten az irodák egybenyitásával visszaállítanák eredeti nagyságában a színháztermet. A tetőtérben vendégszobákat alakítanának ki. Az ingatlanban jelenleg 12 cég bérel helyiséget, ezek közül néhánnyal megújítanák a szerződést, hogy legyen bevételük, így a magyar szervezetek bérmentesen működhetnének itt. Emellett a szomszédos épületben is kaptak két üzlethelyiséget, ezekben magyar boltot nyitnának.
Tamás Péter régi temesvári család leszármazottja, ezért is tekinti szívügyének a Magyar Házat. Az országot 1991-ben hagyta el reményvesztetten, családjával Stuttgartban telepedett le, ahol erdélyieket tömörítő szövetség élén is állt, majd átvette az édesapja által alapított Tifel cég vezetését. Azóta rendszeresen jár haza, tíz éve kétlaki, újabban a hazaköltözést fontolgatja. Felmenője, az egykori Magyar Ház megalapítóinak egyike, Osztie Andor Trianon előtt a Délmagyarországi Közlöny szerkesztő tulajdonosa és újságírója volt. A város főlevéltárosaként a Vármegyeházán lakott.
A békediktátum után eltávolították az állásából és a lakásából, mindene elúszott, mégis lelkesen kezdte szervezni a magyar közösséget.
– Most az ünneplés napjait és heteit éljük, hiszen a bánsági magyarok visszakapták lelkük egy részét, de tisztában vagyunk azzal, hogy kemény munka vár ránk – fogalmaz a tiszteletbeli konzul, megköszönve minden bánsági magyar civil szervezet, egyesület, intézmény hozzájárulását.
A népszámlálási adatok szerint 1910-ben Temesvárnak 74 ezer lakosa volt, ebből 33 ezren németnek, 29 ezren magyarnak, hétezren románnak vallották magukat. A lakosságnak ma hozzávetőleg öt százaléka, vagyis 15 ezer fő vallja magát magyarnak.
Borítókép: A temesvári Magyar Ház a bánsági szórvány jelképes központja (Fotó: Heti Új Szó)
