– Van olyan szegmense a gazdasági életnek, amelynek kedvez az elszálló infláció?
– Az egyértelmű, hogy a lakosságnak nem jó, hiszen a jövedelméből egyre kevesebbet tud vásárolni. Különösen rossz helyzetbe kerülnek a bérből élők és a nyugdíjasok, ha a jövedelmük nem követi az inflációt. A magas infláció a termelő cégeknek sem jó, mert a termelési költségek is nőnek, ami csökkenti a piaci lehetőségeket, és bizonytalanná teszi a gazdálkodás tervezését. A legkisebb veszteség valószínűleg a pénzszektort, a bankokat éri, de jól járnak azok a vagyonosok is, akik a pénzüket ilyen helyzetben biztonságos befektetésekbe tudják átmenekíteni. Ez lehet ingatlan vagy befektetési arany, műtárgy, de el is vihetik biztonságosabb országokba, ahol stabilabb a valuta értéke.
– Ön szerint hol van az optimális szint?
– Nincs olyan képlet, amely megmutatná az infláció ideális szintjét. A „nulla” infláció vagy a defláció ugyancsak rossz hatással volna a gazdaságra. A vásárlók ilyenkor kivárhatnak, nem vásárolnak, mert abban bíznak, hogy még lejjebb mehetnek az árak. A cégek viszont visszatarthatják a beruházásaikat, esetleg el is bocsáthatnak embereket, ha további árcsökkenéstől tartanak. Általános szakmai vélemény ezért, hogy egy mérsékelt, két-három százalékos infláció jó a gazdaságnak, a cégek ilyenkor szívesebben ruháznak be, növelhetik a béreket is, így nőhet a kereslet a termékeik iránt. A fejlett országokban általában kétszázalékos az inflációs cél egyszázalékos toleranciasávval. Nálunk ez három százalék, szintén egyszázalékos toleranciasávval.
– Az MNB, illetve a kormányzat pénzügypolitikai válaszait megfelelőnek tartja?
– Az infláció „a szegények többletadója”: emeli a terheiket, csökkenti a vásárlóerejüket, ezzel növeli a távolságot a szegények és a gazdagok között. Ez pedig – ha tartósan fennmarad – társadalmi feszültségbe csaphat át. Ebben a helyzetben nagyon fontos a monetáris és a fiskális politika összhangjának megteremtése. Szerintem a Magyar Nemzeti Bank (MNB) egy kicsit korábban kezdhette volna emelni az alapkamatot, a pénzügyi kormányzat pedig korábban csökkenthette volna a cégek olcsó pénzzel való támogatását. Persze könnyű utólag okosnak lenni. Amikor baj van, akkor a legfontosabb a probléma gyors elhárítása, és szerintem az MNB és a pénzügyi kormányzat pontosan ezt tette. Jelenleg nehéz a jövőbe látni, de szerintem ebben az évben még a magasabb inflációs szint lesz jellemző, esetleg az év vége felé láthatunk némi enyhülést. Ez persze még sok mindentől függ: az értékesítési láncok beindulásától, az energiaárak alakulásától és – sajnos – az ukrán–orosz válság kimenetelétől is. Ukrajna a világ egyik legnagyobb gabonaexportőre. Ha a termelést egy háború megzavarná, az kihatással lenne például az élelmiszerárakra. De további gondokat okozna az is, ha a járvány újra felerősödne, és újra megzavarná a termelési-szolgáltatási folyamatokat.
Borítókép: Csath Magdolna (Fotó: Bach Máté)
