Találkozások sárkányokkal

Nemcsak múltidéző kordokumentum, hanem egészséges világképet közvetítő ismeretek tára e három kötet, amely inspirációs forrássá is válhat egy emberibb élet reményében.

„Hegyet hágék, / Lőtőt lépék, / Kő káplonicskát láték. / Bellől arannyas, / Küel irgalmas / Szent Világ Úrjézus Krisztus benne lakik vala” – már a kezdősoroknál fölsejlik bennünk a középkor évente ismétlődő kollektív katarzisa, amely jelenidőbe helyezi a passió epikáját vagy a Mária-siralom líráját. 

Homályba vetett fénycsóva – Erdélyi Zsuzsanna 100 emlékkötet. Szerk.: Szerényi Béla, Zenei Anyanyelv Alapítvány, Budapest 2021, 130 oldal. Ármegjelölés nélkül Fotó: Vetró Mihály

Ezeket a műfajokat a népi imádságok nemcsak szövegként éltették tovább, hanem érzelmi töltésükben is. Erdélyi Zsuzsanna legalábbis úgy tapasztalta, hogy a legkülönfélébb nemzetiségek öregjei sokszor sírva mondták el neki imáikat. Magyarázatként egy kemény tartású, szikár öregasszony azt is hozzátette: „Erő van ezekben az imákban… Lelki erő. Legyöngülünk is, csak ebből merítünk…” – azaz a szenvedő, de feltámadó Krisztusból.

Rozi néni, majd gyűjtőutakon megszólított százak az írástudatlanok felelősségével őrizték mindazt, amit a nagyszüleiktől még gyerekként megtanultak. Ezt a tudást korábban írás nem rögzítette, helyette a közösségi emlékezet – az úgynevezett kollektív memória – tárolta és örökítette tovább a századok nemzedéki rendjében. 

Kiváló szellemű öregeket faggatva távoli idők rétegeit hántotta le a néprajztudós: „ha tovább kutatunk, eljutunk kultúránk szinte már megkövesült alaprétegéig, amelyet az időfolyam pusztító hatása sem tudott elmosni. Ebben az örökségben irodalom, művészet, zene éppen olyan jelentős szerepet játszik, mint az az ősi költészet, amelynek összetevői sűrítetten jeleznek egykori pogány szellemiséget, középkori egyházi hagyományokat, európai hátterű gazdag érzelmi műveltséget, s mindezt naiv népi formában. A múlt ismeretlen költői öröksége jelentkezik így a mában.”

Az archaikus népi imádság műfaja páratlan hagyomány, amely csöndes imádságként élt századokon át a kisközösségi, családi gyakorlatban. Feltárását, majd műfaji, történeti értékelését Erdélyi Zsuzsanna Kárpát-medencei és európai összehasonlításban is elvégezte. 

Kutatásai nyomán elfogadottá vált a közösségi emlékezeten alapuló élőszavas kultúra forrásértéke: „E ténynek különösen olyan országokban van fokozott jelentősége, amelyeknek kulturális emlékeit a viszontagságos történelmi sors elpusztította. Múltjuk irodalmi valóságát legjobb esetben csak néhány szórványemlék tanúsítja, mint például nálunk, Magyarországon vagy a velünk azonos sorsot élt Kárpát-medencei népeknél, ahol a szóbeliség értékközvetítő, -átmentő szerepet tölt be.”

– A Homályba vetett fénycsóva olyan alapvetéseket tartalmaz, amelyekre mint sarokpontokra támaszkodhatunk – hangsúlyozza a kiadvány szerkesztője, Szerényi Béla. – A szóbeliségen alapuló hagyományos világkép jellemzője, hogy tömöríti a gondolatokat, így tömörített, lényegi információkat adhat át a következő nemzedéknek. 

Ezért van az, hogy a szimbólumokat kibontva megismerkedhetünk a mindennapi élet egészséges működésével. Andrásfalvy Bertalan írásai szintén arra figyelmeztetnek, hogy életünk egyetlen pillanata, egyetlen tevékenysége sem értelmezhető külön-külön, mert az ember boldogsága a közösség erejében és egészségében rejlik!

Az Életgazdagság című kötet az emberi élet teljességéről, harmóniájáról, az egymás iránti szeretetről szól. Alapgondolata, hogy a határon túli és az itthoni magyarság megmaradását nem lehet egymástól elválasztani. Létkérdésként tárgyalja: hogyan lehet az ifjúság történelmi tudatát javítani, érzelmeit a hazához kötni?

Életgazdagság– Andrásfalvy Bertalan válogatott írásai. Szerk.: Szerényi Béla, Zenei Anyanyelv Alapítvány, Budapest 2021, 210 oldal. Ármegjelölés nélkül Fotó: Vetró Mihály

 Andrásfalvy Bertalan előadásaiban, tanulmányaiban is gyakran hangoztatja, hogy a magyar történelmi ismereteket ki kellene tágítani végre a magyar nép történelmének ismeretére is. Mit mutatnak a példák? Sohasem számíthatunk a Nyugat önzetlen segítségére, egyedül csak magunkra, de ha összefogunk, legyőzhetetlenek vagyunk. Ha megosztottak vagyunk, vereséget szenvedünk.

– Andrásfalvy Bertalan és Erdélyi Zsuzsanna életművének gazdagsága egyetemes érték, Berci bácsi ráadásul mind a mai napig dolgozik: adjon a Jóisten neki még nagyon sok, egészségben és szellemi frissességben eltöltött esztendőt! – kívánja Szerényi Béla szerkesztő.

– Mindkét szerzőről mondhatom, hogy esetükben a tudóst az embertől elválasztani lehetetlen: önazonosak, és az emberiség iránti felelősség sugárzik át az életművükön. Ezért volt akkora ajándék ismerni Zsuzsa nénit, és emiatt érzek hálát, hogy mind a mai napig beszélhetek Berci bácsival, tanácsokat fogadhatok el tőle, vagy egyáltalán csak hallhatom, és a közelében lehetek.

Andrásfalvy Bertalan: Néprajzi alapismeretek. Kerege Örökségőrző és Kézműves Egyesület, Hajdúdorog, 2021, 186 oldal. Ármegjelölés nélkül Fotó: Vetró Mihály

Az Életgazdagság című gyűjteménybe Andrásfalvy Bertalan maga válogatta legfontosabb tanulmányait. 

A Homályba vetett fénycsóva című emlékkötetben Erdélyi Zsuzsanna írásai és az általa gyűjtött archaikus imádságok mellett pályatársak, tanítványok emlékezései is szerepelnek, továbbá két tanulmány Harangozó Imre és Vetró Mihály Erdélyi Zsuzsanna-díjas alkotók tollából.

A néprajztudós nevét ugyanis az MMA Népművészeti Tagozatának kitüntetése is őrzi, e kötet pedig olyan induló sorozat első része, amely a továbbiakban a mindenkori Erdélyi Zsuzsanna-díjasok írásait fogja közzétenni. 

A kiadványok letölthetők az Óbudai Népzenei Iskola honlapján.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Unsplash)