Világos a sötétben

„Inkább csapjanak be százszor és csalódjak ezerszer, mintsem hogy egyszer is elmulasszak segíteni.”

Forrás: PIM

[…] Az 1914–18-as világháború kitörése mind apámra, mind pedig anyámra lesújtó, szinte bénító hatással volt olyannyira, hogy anyám gyönyörű mezzoszoprán hangját soha többet nem hallhattuk és apám is ettől a dátumtól számítottan hajlott a melankólia és pesszimizmus felé. Optimista, humanista lelkülete egyszerűen nem tudta elhinni és nem tudta elviselni, hogy a XX. század embere fegyverrel a kezében képes embertársa életére törni. Borzadva szemlélte a háború kitörésekor a vad lelkesedésben kavargó embertömeget és szalatnai dolgozószobájának magányába menekült, a házunk előtt napokig felvonuló katonaság és recsegően zajos katonabandák elől. Nekünk kétségbeesetten mondogatta: „Pár hét és ez az őrült lelkesedés kínná és könnyáradattá fog változni, amikor nemzetünk színe-java, ifjúságunk legerősebbjei idegen földön, ismeretlen harctereken fognak elpusztulni, a megcsonkítottak ezrei fognak kegyelemkenyérért könyörögni és a sebesültek jaj-kiáltása fogja nemzeti és európai tragédiánkhoz a gyászzenét szolgálni.”

Azután jött Magyarország tragédiája, melyet előre látott.

1919 elején, kidobták apámat a Zeneakadémiáról, abból az állásból, melyet 1886 óta hűséggel és odaadással töltött be világszerte fémjelzést adva a magyar zenének.

Kún Béla elől az egész családnak menekülni kellett. Viszontagságos vasutazás, szekerezés és gyaloglások után, szerencsésen kiértünk Ausztriába s onnan Svájcba.

Apám itt a fényesebbnél fényesebb meghívások között válogathatott. London, Zürich, Bécs, Róma, New York hívták mesteriskolák, zeneintézetek élére. Apám Zürich mellett döntött, de közben megbukott Kún Béla és apámat az ideiglenes kormány azonnal hazahívta, ezúttal a Zeneakadémia élére. Ő félretolva a fényes ajánlatokat és ahogy Liszt mondotta, „a világhírnevet jelentő külföldet”, ismét elment a „Lajtán túlra”, pedig most már tudta, hogy odaát temérdek nehézség és keserűség várja.

(Hubay Andor: Emlékezés Hubay Jenőre, Katolikus Szemle, 1958/1. Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)

Nyolcvanöt éve, 1937. március 12-én hunyt el Hubay Jenő világhírű hegedűművész, zeneszerző.

Borítókép: Magyar tükör (Forrás: PIM)