Nem ismerte be tettét az előkészítő ülésen a Deák téri kettős gyilkosság vádlottja, aki kilenccentis késével tizenhat éves áldozatát kétszer háton és kétszer mellkason, huszonegy éves áldozatát pedig kétszer oldalba és kétszer mellkason szúrta. A rendőrök őrizetbe vették azt az ötvenhét éves salgótarjáni nőt, aki először bejelentette, hogy megölték az édesanyját, majd kiderült, hogy ő a gyilkos. Fegyveresek tizenkilenc embert öltek meg egy titkos kakasviadal közben Mexikóban múlt vasárnap éjszaka. Palesztin fegyveres emberekre nyitott tüzet Tel-Aviv elővárosában, Bnei Brakban, az ultraortodox zsidók által lakott környéken történt lövöldözésben öten haltak meg, végül a rendőrség a merénylővel is végzett. A média az elmúlt napokban ezektől a gyilkosságoktól volt hangos. De már nehéz megütni az ingerküszöbünket.
Breivik luxusbörtöne
Februárban elutasította a bíróság a tömeggyilkosságért 21 éves börtönbüntetését töltő szélsőjobboldali Anders Behring Breivik feltételes szabadon bocsátási kérelmét. Breivik a skandináv ország második világháború utáni történetének legsúlyosabb merényletét követte el: Oslóban és Utoya szigetén 2011. július 22-én 77 embert mészárolt le, legfiatalabb áldozata csupán 14 éves volt. Ezek után a Norvégiában kiszabható legszigorúbb büntetésre, úgynevezett elszigetelésre ítélték, ennek ideje meghosszabbítható, ha az elítéltet alkalmatlannak ítélik a társadalomba való beilleszkedésre. Tíz évet kellett Breiviknek gyakorlatilag luxuskörülmények között eltöltenie, ezt követően kérhette szabadon bocsátását, a világsajtó hetekig a náci karlendítéssel tárgyalóterembe lépő gyilkos ügyét harsogta. A fogva tartása körülményeire panaszkodó neonáci tömeggyilkost most másik börtönbe helyezték át, méghozzá a Ringerike településen működő fegyintézetbe, amely alig tíz kilométerre fekszik Utoya szigetétől. A hatóságok azzal magyarázták a döntést, hogy Breiviknek környezetváltozásra van szüksége. A magyar szemmel enyhe norvég igazságszolgáltatás a statisztikák szerint egyébként meglepően eredményes: az elítéltek alig ötödéből lesz visszaeső. Összehasonlításképp: az Egyesült Államokban a bűnözők háromnegyedét szabadulásuk után öt évvel újra letartóztatják.
Helló, Clarice! – ma is beleborzong az ember, ahogy cellájában Hannibal Lecter (a zseniális Anthony Hopkins) Sinkó László szinkronhangján először ráköszön a fiatal, tapasztalatlan nyomozónőre, aki másik sorozatgyilkost szeretne nyakon csípni, ezért fordult a „szakemberhez” segítségért. A bárányok hallgatnak jó harminc éve alapmű a pszichopata sorozatgyilkosos filmek sokaságában, kapott elősztorit, folytatást, lett belőle sorozat, színészeinek pedig egytől egyig kritikai sikert és óriási népszerűséget hozott az emberi májat chiantival leöblítő dr. Lecter figurája. Quentin Tarantino a Manson-bandáról forgat, Al Bundy külön filmet kap. Egyre népszerűbbek az úgynevezett true crime sorozatok, amelyekben egy tényleges bűncselekményt vizsgálnak meg, és kivesézik a valós emberek cselekedeteit. Külön zsáner lett a mindenből kiábrándult, kiégett nyomozó küszködéseit követő minisorozat: a nagyszerű A törvény nevében fojtogató atmoszférája és az Éles tárgyak vagy az Easttowni rejtélyek belevaló női nyomozói is ezt a vonalat erősítik. Miért szeretjük ennyire a rejtélyeket, mi lehet vonzó a brutális bűncselekményekben, és úgy általában: mégis mióta lettünk olyan „perverzek”, hogy leghőbb vágyunk megérteni különféle pszichopaták agyának működését?
Tibor az Országos Kriminológiai Intézet Bűnözéskutatási és Elemzési Tudományos Osztályának osztályvezetője. Elmondása szerint Magyarországon a Btk. minősített emberölésként kezeli a több ember sérelmére történő elkövetést, és az alapesettel, azaz „sima” gyilkosságért adható öt-tizenöt évvel szemben itt tíz-húsz évig vagy élethosszig tartó szabadságvesztést lehet kiszabni az elítéltre. Utóbbi esetben a bíróság meghatározhatja, hogy mikor lehet feltételes szabadlábra bocsátani az elítéltet, ám ez legkorábban huszonöt és negyven év között történhet meg. Másik formája a tényleges életfogytiglan, ebben az esetben kegyelmi eljárásra csak negyven évet követően kerülhet sor. Ebből is látszik, hogy Norvégia sokkal megengedőbb a maga tíz évével…
A gyilkossági ügyeket követő médiafelhajtás egyik legutóbbi ékes példája a Gabby Petito amerikai influenszer eltűnését követő hisztéria. Több hónap nyomozás után kiderült: a lányt a barátja ölte meg, aki aztán magával is végzett. Szégyen, hogy Breivik náci kinyilatkoztatásait a kattintásvadász sajtó remegve követi – de vajon mindez hatással lehet az elkövetők kedvére is?
– Az emberölési statisztika jelentősen javult hazánkban az elmúlt időszakban, noha a médiából nem ezt szűrjük le, mert a nagy port kavaró esetek foglalkoztatják a közvéleményt, és borzalommal töltik el a jóérzésű embereket. Hosszú ideje a befejezett emberölések száma kétszáz körül mozgott évente, a rendszerváltás után megugrott, és háromszáz fölé emelkedett a kilencvenes évek elején, de aztán csökkenésnek indult. 2020-ban nyolcvanegy befejezett emberölés történt, több ember sérelmére elkövetett eset ebből hét volt. Vannak olyan emberek, akiknek motivációt jelent akár a médiában megjelent tartalom vagy a videójátékok, gondoljunk csak az iskolai lövöldözésekre Amerikában, ahol több esetben kiderült az elkövetők feljegyzéseiből és számítógépes adatelemzésekből, hogy példaként hatott rájuk egy másik bűntett, és úgy gondolták, hogy ezzel majd egyfajta népszerűséget érnek el – mutat rá Nagy László Tibor.
Önjelölt messiás
Szabó Jennifer két és fél évig dolgozott börtönpszichológusként. Legmarkánsabb tapasztalata, hogy az elítéltek valamit nem kaptak meg gyermekkorukban: figyelmet, gondoskodást, sok esetben elhanyagolták őket.
– Magyarországon a legtöbb bűnelkövető rossz körülmények közül jön. Pszichológusként nagyon fontos, hogy empátiával tudjunk a páciens felé fordulni, ám ha valaki szörnyű dolgot követ el, ez különösen nehéz feladat. Egyre erősebbek a reintegrációs törekvések, de nehéz olyan embereket a fejlődés útjára terelni, akik a büntetés letöltése után visszakerülnek ugyanabba a környezetbe, amely kiváltotta korábbi működésüket – magyarázza a pszichológus, aki próbált úgy állni a bűnelkövetőkhöz, hogy könnyen lehet, még sosem hallgatta meg őket senki, ezért akár öt-tíz percnyi beszélgetés is fontos lehet. Akik fiatal korukban deviáns csoportokban találják meg az elfogadást, azok számára ez lesz a norma: családjukban nem kapták meg a figyelmet, ezért vágynak arra, hogy valahol elfogadják őket, ám mivel ezekben a közegekben a deviancia (például a lopás vagy a drogok használata) válik normává, ezt motiválják is egymásban.
Bűncselekmények elemzésében lehet találni közös vonásokat. Nagy László Tibor szerint az elkövetők jellemzően valamilyen személyiségzavarban szenvednek, ám ezeknek a súlyossága jellemzően nem éri el az elmebetegség szintjét. Nagyon kevés az olyan elkövető, akinek kényszergyógykezelést írnak elő, mivel nem beszámítható. Elmeorvosi szakértői véleményekben szerepel közös pontként, hogy nehezen viselik a frusztrációt, a feszültségeket, intoleránsak, hajlamosak a sérelmeikre összpontosítani. Diszharmonikusan fejlődött személyiséggel rendelkeznek, kiegyensúlyozatlanok, érzelmi indulataikban labilisak, gyenge a kudarctűrő képességük, esetleg súlyos adaptációs problémákkal, agressziókezelési nehézséggel küzdenek.
Sorozatgyilkos az, aki előre megfontolt szándékkal, szisztematikusan öl – mint mondjuk John Doe a Hetedik című filmben, aki önjelölt messiásként a gyarló emberiséget saját maga által elkövetett, bibliai főbűneik beteges kifordításával leckéztette meg. Mi van a dobozban? David Fincher rendező sokkoló befejezése a mai napig az egyik legerősebb a pszichológiai thrillerek mezőnyében. John Doe iránt persze elég nehéz empátiát érezni, de akkor vajon miért vonzódunk mégis ezekhez a történetekhez? Az evolúciós pszichológusok szerint a túlélési ösztön belénk van kódolva. Az agyunk számára fontos információkkal szolgálnak ezek a sztorik, hiszen felkészítenek arra, hogy milyen helyzeteket érdemes elkerülni a túlélés érdekében. Esetleg a megnézésükkel megkapjuk a túlélés élményét, és elégedettséggel tud eltölteni minket, hogy nem velünk történt az, ami a képernyőn. Szabó Jennifer szerint a gyerekkori bújócska is azt imitálja, hogy a másik vadászik rám, és én vagyok a préda, de ha el tudtam bújni előle, az örömet okoz.
– A második megközelítés, hogy a gondolkodó-problémamegoldó agyunk szereti a rejtvényeket. Izgalommal tölt el minket, hogy kanapédetektívet játszhatunk, és jó végignézni, találgatni, hogyan fogják el a gyilkost, az milyen minták szerint működik. A végén elégedettségélményt kapunk, amiért kibogoztuk a szálakat. A sorozatok rájátszanak ezekre az érzésekre: minden rész nyitott kérdésekkel fejeződik be, ezért tovább akarjuk nézni, hiszen adrenalint termelünk ilyenkor. A fotelem kényelmes biztonságában megélhetem ezt a jó fajta stresszt, amely energizál, és a végkifejlet dopamint képes termelni a szervezetemben. A harmadik megközelítés a legizgalmasabb: már Freud sokat feszegette, hogy van bennünk egy úgynevezett ösztönén. Mindannyiunkban vannak agresszív késztetések, ám a társadalmi és szociális normák szerint nem megengedett meggyilkolni vagy bántani a másikat. Ezekben a sorozatokban a bennünk élő, gátolt sötét oldalhoz is tudunk kapcsolódni, és a végén megnyugvást jelenthet, hogy én nem lennék arra képes, amit a filmen láttam.
Az erőszak orgiája
Oliver Stone 1994-ben elkészítette karrierje legbotrányosabb filmjét: a Született gyilkosok lázálomszerű erőszakorgia, amely sokaknál kiverte a biztosítékot, mondván, hasonló tettekre buzdít. Szabó Jennifer is úgy gondolja, hogy az ilyen alkotások elvehetik az agresszív cselekedetek iránti érzékenységet, és főleg az olyan fiatal és befolyásolható személyek lehetnek veszélyeztetettek, akik a devianciában meg tudják találni magukat. És ha sok ilyen filmet néznek, akkor az ingerküszöbük jóval magasabb lesz.
– Saját magamon is tapasztaltam: tinikoromban menő sorozat volt a Gyilkos elmék, állandóan azt néztem, és gyilkos, véres álmaim voltak. Egyre durvább tartalmakkal bombáznak minket, hiszen az ingerküszöbünk is egyre csak emelkedik, ez pedig hosszú távon növelheti a szorongást. Természetes működésünkhöz fontos a biztonságos környezetünkbe vetett hitünk, azaz, hogy ki tudjunk menni az utcára anélkül, hogy félnünk kelljen attól, hogy megtámadnak. Rövid távon csökkenti a szorongást, hogy a gonosz végül elnyeri méltó büntetését, és vissza tud térni a világban az egyensúly: van egy érzelmi tetőpont és katarzis, amikor minden a helyére kerül. Agatha Christie, Columbo és Sherlock Holmes nemhiába volt népszerű: problémamegoldó agyunk élvezte ezeket a történeteket, a gyilkosság csak másodlagos volt. Ma a szörnyűségek előtérbe kerültek, emiatt sokkal erősebb hatása van egy sorozatnak, mint ha elolvasunk egy Agatha Christie-regényt – fejti ki a pszichológus. Szabó Jennifer szerint a pszichopátiával amúgy is nehezen kezdünk bármit, de talán a megfejthetetlenség is vonzza az embereket, a felfoghatatlannak a felfogása: hogy volt erre képes? Az érthetetlen emberi működés misztikuma az, ami érdekessé teszi.
Ámokfutók
Móri ügy, balástyai és martfűi rém, kulcsi mészárlás, Magda Marinkó, csepeli hajléktalangyilkosságok, romagyilkosságok. Magyarországon is történt jó pár kivételesen elborzasztó eset. Amerikában a fegyverrel elkövetett a jellemző, nálunk viszont rablásnál és élet elleni bűncselekménynél is a leggyakoribb eszköz a kés, a bicska használata Nagy László Tibor elmondása szerint. Ha kriminológiai szempontból nézzük mondjuk a több ember ellen elkövetett bűncselekményeket, megkülönböztetjük az ámokfutást, amely több helyszínen, folyamatosan történik. Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) tudományos főmunkatársa szerint ez a legveszélyesebb bűncselekmény, hiszen az ámokfutó magatartása kiszámíthatatlan: azt öli meg, aki az útjába kerül. Ilyen volt Budapesten az oktogoni ámokfutó, aki a McDonaldsban ölt meg két embert, majd az utcán folytatta.
A másik típus a sorozatgyilkosság, itt az elkövetések nem folyamatosak, akár évek is eltelhetnek két eset között, a sértettek kiválasztása nem véletlenszerű. A harmadik kategória a tömeggyilkosság, amely egyszeri, és legalább négy áldozata van.
Néhány éve az OKRI kutatást végzett, amelynek során százhetven hazai ügyet vizsgált meg. Ebből ámokfutás 1,8 százalék, tömeggyilkosság 4,1 százalék, sorozatgyilkosság 14,7 százalék volt, a maradék 79,4 százalék az úgymond több ember sérelmére elkövetett egyéb emberölés. A motívumokat vizsgálva az esetek 15,3 százaléka nyereségvágyból, 0,4 százaléka szexuális indíttatású, 4,9 százaléka leplezéses, amikor egyéb bűncselekményt akar leplezni azzal, hogy elhallgattat valakit, 38,4 százalék konfliktusos jellegű bűncselekmény, 21,3 százalék szituatív, azaz ad hoc jellegű, sokszor alkohol hatása alatt történő, hirtelen nézeteltérésből fakadó gyilkosság volt.
Borítókép: Anthony Hopkins a brutális Hannibal Lecterként a barcelonai Viaszmúzeumban. Felkészülni a túlélésre? (Fotó: Getty Images)
