Húsvétkor a keresztények világszerte Jézus feltámadását ünneplik.
A kereszténység legnagyobb ünnepén a hívők arra is emlékeznek, hogy a kétezer éve történt események nyomán saját testük is fel fog támadni a Biblia szerinti „végső napon”. Ám Jézus feltámadása a korai kereszténység óta nehezen fogható fel az emberek számára. Először a hiedelmek és a tudományos ismeretek ellentmondásai vetettek fel kérdéseket, a modern korban meg mintha éppen a biológia, kémia, fizika állna a feltámadás befogadhatóságának útjában.
A hit, hogy a test is képes feltámadni, a görögöktől származik. A II. századra épült be teljesen a keresztény hagyományba, de a judaizmus, az iráni zoroasztrizmus és később az iszlám is hitt benne. A keresztény feltámadás részleteit először Szent Ágoston írta le az Isten városáról című művében az V. század elején. Eszerint a feltámadás során olyan fizikai testek jelennek meg, amelyeket a halhatatlan lélek irányít. Kinézetre harminc év körüliek lesznek, ami megfelel Jézus aktív korának. Szent Ágoston kiemeli, hogy a földi valóval ellentétben a mennyben a lelket fogja szolgálni a test.
A kritikusok rögtön támadni kezdték a művet, nevetségesnek nevezve Szent Ágoston gondolatait. Hiszen mi történik csecsemőhalál esetén, mekkorára fog megnőni az újszülött? Mi lesz azokkal, akik valamilyen testi deformációval születtek, esetleg állatok ették meg őket, megfulladtak vagy tűzben haltak meg?
A XIII. században Aquinói Szent Tamás gyakorlatilag ott folytatta, ahol Szent Ágoston abbahagyta nyolc évszázaddal korábban. Tamás szerint a feltámadás napján mindenki azokkal a szervekkel fog életre kelni, amelyekkel meghalt. Ám testének nem lesznek földi vágyai, így nem lesz szükség étkezésre, ivásra és erotikára sem. Aquinói Szent Tamás tovább fűzte a gondolatot azzal, hogy ételek, ruhák, közlekedési eszközök, gyógyszerek, mennyei növények és állatok sem lesznek. Azok pedig, akik pokolra jutnak, olyan testet kapnak, amely megfelel rossz tulajdonságaiknak: rondát, tehetetlent, gonoszt és szenvedésre képest.