Húsvétkor a keresztények világszerte Jézus feltámadását ünneplik.
A kereszténység legnagyobb ünnepén a hívők arra is emlékeznek, hogy a kétezer éve történt események nyomán saját testük is fel fog támadni a Biblia szerinti „végső napon”. Ám Jézus feltámadása a korai kereszténység óta nehezen fogható fel az emberek számára. Először a hiedelmek és a tudományos ismeretek ellentmondásai vetettek fel kérdéseket, a modern korban meg mintha éppen a biológia, kémia, fizika állna a feltámadás befogadhatóságának útjában.
A hit, hogy a test is képes feltámadni, a görögöktől származik. A II. századra épült be teljesen a keresztény hagyományba, de a judaizmus, az iráni zoroasztrizmus és később az iszlám is hitt benne. A keresztény feltámadás részleteit először Szent Ágoston írta le az Isten városáról című művében az V. század elején. Eszerint a feltámadás során olyan fizikai testek jelennek meg, amelyeket a halhatatlan lélek irányít. Kinézetre harminc év körüliek lesznek, ami megfelel Jézus aktív korának. Szent Ágoston kiemeli, hogy a földi valóval ellentétben a mennyben a lelket fogja szolgálni a test.
A kritikusok rögtön támadni kezdték a művet, nevetségesnek nevezve Szent Ágoston gondolatait. Hiszen mi történik csecsemőhalál esetén, mekkorára fog megnőni az újszülött? Mi lesz azokkal, akik valamilyen testi deformációval születtek, esetleg állatok ették meg őket, megfulladtak vagy tűzben haltak meg?
A XIII. században Aquinói Szent Tamás gyakorlatilag ott folytatta, ahol Szent Ágoston abbahagyta nyolc évszázaddal korábban. Tamás szerint a feltámadás napján mindenki azokkal a szervekkel fog életre kelni, amelyekkel meghalt. Ám testének nem lesznek földi vágyai, így nem lesz szükség étkezésre, ivásra és erotikára sem. Aquinói Szent Tamás tovább fűzte a gondolatot azzal, hogy ételek, ruhák, közlekedési eszközök, gyógyszerek, mennyei növények és állatok sem lesznek. Azok pedig, akik pokolra jutnak, olyan testet kapnak, amely megfelel rossz tulajdonságaiknak: rondát, tehetetlent, gonoszt és szenvedésre képest.
A XVII. századra a tudományos fejlődés tovább bonyolította a problémát. Robert Boyle, a modern kémia atyja azon kezdett el gondolkodni, hogy mi történhet azokkal, akiknek testrészei különféle helyekre kerülnek. Tehát akiket állatok tépnek szét vagy kannibálok esznek meg. Boyle szerint a megmaradó részünk – legyen az akármilyen kicsi is – elég lehet ahhoz, hogy Isten véghez vigye a feltámasztást.
A felvilágosodás és az észkultusz még több kérdést vetett fel, miközben a feltámadásról még teológusok is elismerik, hogy az emberi aggyal felfoghatatlan. A test újjáéledésének eszméje az elmúlt századokban gyakorlatilag kiveszett a kultúrából. Ma a hétköznapi keresztények leginkább úgy gondolják, hogy a lelkük él tovább a mennyben (rosszabb esetben a pokolban). A test feltámadása hitkérdés, ezért nem foglalkoznak a tudományos megközelítéssel. Azt a transzhumanizmus képviselői próbálják megtenni. Ez az irányzat a tudományt és a technikát szeretné felhasználni az ember szellemi és fizikai képességeinek fejlesztésére, hogy kiküszöbölje a betegségeket, fogyatékosságokat, az öregedést és a halált.
Alekszej Turcsin és Maxim Csernyakov orosz tudósok 2018-ban jelentettek meg tudományos cikket a feltámadás lehetőségeiről. Hét verziót vázoltak fel a legvalószínűbbtől a leghihetetlenebbig. Az első kategóriába azok tartoznak, amelyek már ma is többé-kevésbé ismertek, és ezekről az ember még életében gondoskodhat. Ilyen a hibernáció, a plasztináció (a test tartósítása) vagy az agy kémiai konzerválása. Turcsin szerint ennél jóval valószínűbb, hogy száz–hatszáz év múlva a mesterséges intelligenciát hívja majd segítségül az emberiség. Ehhez komoly technikai fejlődésre van szükség, de a tudós szerint a folyamat vége az lesz, hogy a tudat feltölthetővé válik a mesterséges intelligencia rendszerébe. (A lehetőség már több filmkészítőt is megihletett, az Amazon Prime szolgáltató egyik jelenlegi sikersorozata, a Feltöltés is erről szól.)
Turcsin és Csernyakov megjegyzi, a mesterséges intelligenciában továbbélés esetén kérdéses, hogy a mesterséges személyiség mennyire felel meg az ember fizikai valójának, tehát van-e lelke. Itt az a kérdés, az illető hisz-e a lélekben. Amennyiben igen, akkor valóban felmerül, hogy reprodukálható-e a lélek mesterséges körülmények között. Turcsin és Csernyakov ezt nem valószínűsíti. További lehetőségként a DNS megőrzését vagy az időutazás lehetővé válása után a leszármazottaktól való DNS begyűjtését ajánlják, illetve felsorolják még a klónozást, a párhuzamos világokat, az ufók beavatkozását és a klasszikus, Isten általi feltámasztást is.
A keresztények többsége a transzhumanisták elképzeléseit a vallási tanításnál is nehezebben fogadja el. A többség egyszerű axiómaként kezeli, hogy vannak dolgok, amelyeket nem értünk, és ez nem is baj, hiszen nincs arra szükség, hogy mindent értsünk. A húsvét ráadásul a világ legnépesebb vallásának tagjai, 2,3 milliárd ember számára is egyre világiasabb, egyre inkább a kereskedelmi szempontok érvényesülnek ebben is – így a feltámadás kérdése manapság valóban egyre kevesebb embert foglalkoztat.
Borítókép: A holtak feltámadása – részlet a XI. századi cseh Visegrádi kódexből (Fotó: Getty Images)
