A kétezres évek elején nehéz lett volna olyan krimisorozatot kedvelő embert találni, aki ne hallott volna a CBS helyszínelőiről. Az amerikai tévécsatorna történelmet írt huszonegy évvel ezelőtt, a CSI: A helyszínelők ugyanis megváltoztatta a nyomozós sorozatok jellegét. Nem a főszereplőkre helyezte a hangsúlyt a nyolcvanas-kilencvenes évek divatos történetvezetésének megfelelően, hanem a bűnesetekre és a nyomozás stílusára, így a rétegzett történetvezetés és jellegzetes kamerakezelés új formát hozott a krimisorozatok világába. Akkoriban kezdő egyetemistaként felüdülés volt kriminalisztikát hallgatni: a száraz jogszabályok helyett folyhatott a vér. A professzor általános derültséget keltett, mikor az egyik órán megjegyezte: a tárgyalt eset következő két perce A helyszínelők egyik epizódja is lehetne – még akkor is, ha a nyomozás nem teljesen úgy zajlik, mint Las Vegasban. A lelkes hallgatók tágra nyílt szemmel merültek el a zsigerekben, lubickoltak a vérben, és tanulták a koronavírus-járvánnyal közkeletű kifejezéssé vált PCR DNS-vizsgálat, az ujjlenyomat-felvétel, illetve a luminol (réz- és vasvegyületek, így a vérfoltok megmutatására alkalmas szer) és a minden nyomot eltüntető hypo titkait.
Tavaly a CBS az eredeti helyszínelők bemutatásának évfordulójára új, limitált szériát készített, amely ezúttal a streamingközönséget kívánta megcélozni a legújabb technológiával. Világszerte ismét szárnyakat kapott tehát a CSI-láz. Podcastok és CSI-realityk készülnek azóta is, egy brit számítástechnikai cég pedig játékot fejlesztett a trendnek megfelelően. A CluedUpp applikáció különféle geocachingszerű játékokat kínál a világ számos városában Alice Csodaországban meséjétől kezdve a boszorkányok és varázslók más történeteiig. A geocaching a természetjárást és a kincskeresést vegyíti a modern GPS-technológiával. A játékosoknak meghatározott koordinátákat kell megtalálniuk a telefonjukba épített GPS segítségével, hogy adott helyen feladatokat oldjanak meg, valamilyen tárgyat szedjenek össze vagy helyezzenek el, esetleg csak naplózzák ottjártukat az adott helyen elhelyezett könyvben.
Amikor az applikáció meghirdette a budapesti CSI-nyomozást, nem volt kérdés, hogy a sorozat rajongói kapva kapnak az alkalmon. Összesen 49 csapat vett részt az eseményen, maximum hat fővel. A miénk száma a koronavírusos megbetegedések miatt sajnos jelentősen csökkent, de így is izgatottan gyülekeztünk a bazilika előtt március egy hűvös, de napos szombat délelőttjén. Az előzetes információk szerint négy holttestet fedeztek fel nemrég, egy házaspárét, akiket számos bizonytalan késszúrással, szemmel láthatóan nem gyakorlott gyilkos ölt meg, egy már bomló állapotban lévő női holttestet a közeli erdőben és egy férfi halottat szintén nem messze. Az esetek nem biztos, hogy összefüggenek.
A CSI-t kevésbé ismerő barátnőm elborzadt a helyszínek leírásán, de a turistáktól nyüzsgő belváros és az ismerős budapesti épületek hamar megnyugtatták. A feladat szerint a Duna, a bazilika, a Parlament és kiskörút határolta területen kellett közel tíz tanúvallomást és ötféle laborvizsgálati eredményt begyűjteni.
Az első megdöbbenés akkor érte a csapatokat, amikor kiderült, nem valós helyszíneket lehet meglátogatni, valós emberekkel beszélni, hanem az egész nyomozás virtuálisan zajlik. Az applikáció GPS segítségével érzékelte, ha adott pontra ért a játékos, és akkor elérhetővé tette az esetmegoldáshoz szükséges egyik kulcsot. Egy, az eseményeket nagyobb méretű tableten követő háromgyerekes családanya el is mondta, hogy voltak már hasonló nyomozós játékon, de ott kézzel fogható tárgyak segítették a nyomozást, a CluedUpp CSI-ja a teljes virtualitás miatt nehezebben oldható meg. Egy fiatal pár arról beszélt, hogy nem értik, így mi az egész játék lényege, hiszen akár asztalnál is össze lehet hasonlítani a tanúvallomásokat, és valójában semmit nem tesz hozzá az érzéshez, hogy az ember lejárja a lábát.
A mi csapatunk úgy indult neki a belvárosi sétának, hogy azt hitte, az utcán felfestett holttestkörvonalakat láthat, így a virtualitás nekünk sem jelentett sok élményt. Helyette inkább a főváros békebeli épületeit szemléltük, mert a játék valóban eldugott utcákba vitte el a résztvevőket, illetve akaratlanul is részesei lettünk néhány utcai vitának, amelyek sokkal izgalmasabbak voltak, mint az elvileg vértől csöpögő gyilkosságok. Egy fiatal pár arról beszélt emelkedett hangnemben a nyílt utcán, hogy a nő miért nem bízik a férfiban, a spanyol, francia és német turistacsoportok beszédfoszlányai pedig arról árulkodtak, hogy a számos ukrán rendszámú autó nyomán ki hogyan értékeli a jelenlegi háborús helyzetet.
Az egyik részt vevő csapattal a kiterjesztettvalóság-szemüvegről kezdtünk beszélgetni, hogy az vajon érdekesebbé tenné-e a játékot. A pár szerint nem lenne rossz ötlet, de félő, hogy túlságosan hasonlítana a Pokémon Góhoz. Mivel az egyik tanúvallomást a GPS hibás mérése miatt elvileg egy lakóházban kellett volna beszerezni, ahova persze nem lehetett bemenni, így a páros lány tagjával jót derültünk, hogy már most sem állunk messze az életveszélyes Pokémon-gyűjtögetéstől. (2016-ban a Pokémon-láz idején számos baleset történt amiatt, hogy a játékosok mindent megtettek egy-egy Pokémon összegyűjtése érdekében, például kirohantak a forgalmas utcára, és elütötte őket az autó.)
A kiterjesztett valóság és a geocaching házasítására már több próbálkozás született például a Szellemirtókhoz vagy a Jurassic Parkhoz kötődő játékban, a CluedUpp fejlesztői azonban a látvány helyett inkább a klasszikus nyomozati munkára helyezték a hangsúlyt. Tref Griffiths, a CluedUpp alapítója szerint külön odafigyeltek arra, hogy a megoldandó rejtély igazán izgalmas legyen. Tény, hogy a virtuális valóság hiánya jót tesz a képzelőerőnek, ám mivel A helyszínelők egyik legfontosabb eleme a speciális látványvilág, így fizikai tárgyak hiányában jó lett volna legalább virtuálisan átélni a CSI-élményt.
A tanúvallomások és a kriminalisztikai laborok által vizsgált bizonyítékok azért megidéztek valamit a sorozat csavaros történeteiből. Többféle megoldás is valószínűnek tűnt. Szerelemféltésről van szó? Rosszul végződött egy viszony? Az üzlettárs a céges befektetés miatt ragadott fegyvert? Esetleg az aggódó testvér gyilkolt?
A megoldás keresésében eltért a csapatok stratégiája. Volt, aki az utcán sétálva vitatta meg a lehetőségeket, de a túl sok név általában megnehezítette a szereplők kapcsolatának pontos vizsgálatát. Ezt mások felismerve először összegyűjtötték a helyeket, majd békésen leülve az egyik belvárosi kávézóban végigvették a nyomozati anyagot. A leggyorsabb csapat egy óra alatt megoldotta a rejtélyt. A többségnek két-három órába került, mire az összes helyszínt besétálták, és további időbe, mire rájöttek a gyilkos kilétére.
A negatív rekord stílusosan a halál ötven órája lehetett, mivel a számláló több mint 49 óránál állt meg. Ez utóbbi valószínűsíti, hogy a csapat minden segítséget igénybe vett, amiért büntetőidő járt, és csak sokadik próbálkozásra találta el a gyilkos kilétét. Esetleg el sem ment a belvárosba aznap, hanem a kanapé kényelméből nyomogatta a telefont, szintén sok büntetőidőért cserébe. Így azonban megfosztotta magát a hasonló szórakozás lényegétől, hiszen a geocaching arról szól, hogy olyan helyekre látogasson el az ember, ahol egyébként biztosan nem fordulna meg.
Borítókép: hobbinyomozók a CluedUpp Games egyik eseményén (Fotó: Facebook/CluedUpp)
