Palást

Az ukrajnai háború a hazai múzeumokat is „hadrendbe” állította, hiszen feladattá vált számukra a műtárgymenekítési forgatókönyvek felülvizsgálata. Bár elvárás, hogy mindegyikük rendelkezzen olyan protokollal,­ amely válsághelyzetben azonnali reagálást tesz lehetővé, hosszú évtizedeken át ezekre nem volt szükség. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója indokoltnak tartja a revíziót.

Budapest, 2022. március 12. A 2019-ben felállított tapintható, a Magyar Nemzeti Múzeum épületét és kertjét M1:250-es léptékben bemutató modellszobor a VIII. kerületi múzeum kertjében, mely Baráz Tamás és Erős Apolka alkotása. MTVA/Bizományosi: Róka László *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemű – különösen szerzői jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó szerzője/jogutódja közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelőssége e körben kizárt. Fotó: Róka László Forrás: MTI/MTVA

Földrengéskor tudjuk, mit kell tennünk: ha nincs esélyünk kimenekülni az utcára, védelmet nyújtó helyre kell húzódnunk.Arról viszont kevés ismerettel rendelkezünk, miként óvjuk meg ilyenkor a műtárgyakat, pedig léteznek természeti katasztrófahelyzetre vonatkozó rendelkezések. Egy biztos: a múzeumépületnek jó állapotban kell lennie, hogy túlélje a megrázkódtatást. Háború esetén azonban ez sem segít, a stabil falak nem minden esetben óvják meg a múzeumi tárgyakat.

A kérdést az orosz–ukrán fegyveres összetűzés tette aktuálissá. A kijevi kulturális minisztérium már közzétette azon közgyűjtemények részleges listáját, amelyeket bombatalálat ért, írja az Ukrajinszka Pravda. A lap szerint a támadások kereszttüzében nemcsak az ukrán városok és az infrastruktúra megy tönkre, hanem Ukrajna kulturális öröksége is elvész. Múzeumok, paloták, templomok válnak rakéták és bombák célpontjaivá, végső soron az ukrán nemzeti identitás

– fogalmaz Facebook-bejegyzésében az ukrán kulturális miniszter, Olekszandr Tkacsenko. A tárcavezető jegyzékén szerepel többek között Ohtirka múzeumépülete, a csernyihivi antikvitások múzeuma, a vaszilivkai Popov-palotában működő történeti és építészeti múzeum, a Donyeck régióban található Lavra Szvjatogorszk-­kolostor, a Harkivi Nemzeti Egyetem, a szintén harkivi Budinok Szlovo (Világház), a Zsitomiri tartományban található Istenanya születésének temploma és Maria Primacsenko népművészeti festő múzeuma, amely a kijevi régióban semmisült meg.

L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) főigazgatója úgy véli, Európa nagyon elkényelmesedett. Amennyiben a háború átterjedne Nyugat-Európára, a lakosság képtelen lenne önmagáról gondoskodni. A múzeum egyik értekezletén kezdték tárgyalni, milyen ukrajnai múzeumokat támadtak meg az oroszok, és hol milyen műtárgymenekítési program létezik. Ekkor tette fel a főigazgató-helyettesek egyike a kérdést, hogy az MNM-nek milyen menekítési programja van. Gondoskodik-e erről az ország legnagyobb múzeuma, hiszen az államnak vannak erre vonatkozó elvárásai.
L. Simon László a felvetésre kivette a páncélszekrényből az erre vonatkozó titkos dokumentumot, amelyet külön kellett átvennie főigazgatói kinevezésekor.Ez Magyar Bálint minisztersége alatt született, tárgya a Szent Korona menekítési terve válsághelyzetben. Magyar Bálint 2002–2006 között volt művelődési és közoktatási miniszter, a koronát több mint húsz éve átvitték a múzeumból a Parlamentbe. A koronázási palást azonban az MNM-ben maradt, és kiemelt műtárgyuk. A főigazgató ezért elhatározta, professzionális szinten dolgoztatja ki, mit tudnak tenni válsághelyzetben. Bár van páncéltermük, állandó fegyveres őrszolgálatuk és biztonsági szolgálatuk, azt szeretné, ha lenne olyan valóságos tervük is, amely azonnali reagálást tesz lehetővé, hogy a nemzet értékei ne kerüljenek veszélybe.

Amikor azt olvasom, hogy az orosz haderő olyan múzeumokat is lő, ahol nagy orosz festők alkotásait őrzik, arra a következtetésre jutok, hogy a kultúrvilágban valami véget ért. Ebben a helyzetben igenis fel kell készülnünk a válságokra

– fogalmaz L. Simon László.

A műtárgymenekítés a Szépművészeti Múzeum esetében aktualitást is kapott: április 21-én bombariadó miatt ki kellett tessékelni a látogatókat és az alkalmazottakat az épületegyüttesből. Bár a riasztás falsnak bizonyult, megfogalmazta annak gondolatát, hogy a műtárgyak abszolút biztonsága relatív, sőt a személyi állományt és a látogatók nyugalmát is megzavarhatják váratlan külső veszélyforrások.

Az intézmény – beleértve a Magyar Nemzeti Galériát – elsődlegesnek tartja a védelmi előírások betartását, időnkénti revízióját, megújítását, alkalmazkodik a múzeumokkal szemben támasztott nemzetközi elvárásokhoz. Mindkettőnek van műtárgymenekítési protokollja, hiszen honvédelmi intézkedési terv készítése jogszabályi kötelezettség, válaszolja kérdésünkre Miklós Léna sajtóreferens. Mint az ország egyik vezető közgyűjteményét, az Iparművészeti Múzeumot is megkerestük. Jékely Zsombor gyűjteményi főigazgató-helyettes kivételesnek nevezte a helyzetüket, hiszen a teljes rekonstrukció miatt egy műtárgyraktározó céggel együttműködésben műtárgyaikat elköltöztették a főépületből, így rájuk most nem a normális ügymenet vonatkozik.Egyébként van menekítési forgatókönyvük, vészhelyzetben eszerint járnának el.

A fegyveres összeütközések által érintett kulturális javak védelméről 1954. május 14-én született nemzetközi egyezmény Hágában, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) keretében.Ezt és a hozzá csatolt jegyzőkönyvet – amelynek tárgya a háború idején megszállt területek kulturális javainak kivitele, illetve ennek tiltása – az 1957. évi 14. törvényerejű rendelet hirdette ki. Az egyezmény 3. cikkének megfelelően a szerződő felek arra kötelezik magukat, hogy még béke idején előkészítik a saját területükön található kulturális javaknak a fegyveres összeütközés előrelátható hatásaival szembeni oltalmazását azáltal, hogy megfelelő rendszabályokat foganatosítanak.
Az egyezmény második fejezetének 8. cikke pontokba foglalva tárgyalja, mikor kap különleges védelmet az az óvóhely, műemlékközpont, ahol fegyveres összeütközés esetén elhelyezhetők az ingó kulturális javak. Ezeknek megfelelő távolságra kell lenniük a nagy ipari központoktól és a fontos katonai berendezésektől, mint például a repülőterektől, rádióadó-állomásoktól, a honvédelemnek dolgozó intézményektől, bizonyos fontosságú kikötőktől, vasútállomásoktól és közlekedési főútvonalaktól. Természetszerűen nem kapnak védelmet, amennyiben katonai célokra kezdik az említett létesítményeket használni. A kulturális javak nemzetközi jegyzékébe felvett értékeket szintén különleges védelem illeti meg.Megkülönböztetésükre jelzést is használnak, az egyezmény ezt is részletesen leírja, de a szállításukkal kapcsolatban is tesz ajánlásokat. A dokumentumot Magyarország és Oroszország is ratifikálta.A magyarországi múzeumok legutóbb a második világégés alatt könyvelhettek el háborús veszteséget. A fővárosi közlekedési múzeumot például kétszer is bombatalálat érte, amely elpusztította a vasúti gyűjtemény 75 százalékát és a hajózási gyűjtemény szinte teljes egészét. A légi közlekedési gyűjteményből csak három eredeti repülőgép maradt meg, és a befogadóépületet sem lehetett már eredeti formájában helyreállítani.
A vidéki múzeumok közül szerencsés kivétel a Baranya megyei múzeum volt, amelynek sem az épülete, sem a gyűjteménye nem károsodott.Az összes többi esetében a muzeális anyag jelentős része megsemmisült. A balassagyarmati megyei múzeum nyolcvanszázalékos, a Somogy megyei múzeum ugyanennyi, a kecskeméti városi múzeum 95 százalékos kárt szenvedett. A keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményének túlnyomó része légitámadás következtében pusztult el a zalaegerszegi vasútállomáson, menekítés közben.

Borítókép: A Magyar Nemzeti Múzeum makettje az intézmény kertjében (Fotó: MTI/MTVA/Róka László)