Utazóból zarándok

Nemzeti Vallásturizmus Fórumot rendeztek nemrégiben Esztergomban, amelyen kijelölték a turisztikai ágazat stratégiai irányvonalait. Az egyházi értékkincsek vallásturisztikai hasznosításáról Szontágh Szabolccsal, a Nemzeti Vallásturizmus Tanács főtitkárával és a Magyar Turisztikai Ügynökség vallási turizmusért felelős programigazgatójával beszélgettünk.

Budapest, 2021. december 1. Szontágh Szabolcs, a Magyar Turisztikai Ügynökség vallási turizmus programigazgatója, a Nemzeti Vallásturizmus Tanács főtitkára beszédet mond a Nemzeti Vallásturizmus Tanács alakulóünnepségén a Karmelita kolostorban 2021. december 1-jén. MTI/Szigetváry Zsolt Fotó: Szigetváry Zsolt Forrás: MTI

– Az összturizmus hány százaléka kötődik a vallási identitáshoz? Tapasztalható előrelépés a tíz évvel ezelőtti állapothoz képest?
– A világ összturizmusának nagyjából az egyharmadát adják azok az utazások, amelyekben felfedezhető vallásos motiváció, míg a legnagyobb magyarországi vallásturisztikai értékkincsek a hazai turizmusnak csak néhány százalékát képezik. 

A mi feladatunk, hogy mérhetővé tegyük az ágazatot, elérjük, hogy az emberek felvegyék utazásaikba a vallásturisztikai célpontokat. Az elmúlt tíz évben a kormányzat több mint háromezer egyházi értékkincset újított fel, és közel kétszáz templom épült, de számos olyan egyházi értékkincsünk is van, amelyekről sokan nem tudnak. Nemcsak templomokról beszélünk, hanem látogatóközpontokról, múzeumokról, zarándokutakról is.
– A megújult turizmusfejlesztési stratégiában hogyan jelenik meg a vallásturizmus?
– Megfogalmazásunk szerint a vallásturizmus a találkozás kultúrája, amely lehetővé teszi az utazónak, hogy elcsendesedjen, találkozzon önmagával, élő közösségeinkkel, Istennel. Olyan egyházi értékeink vannak, amelyek több mint ezeréves múlttal rendelkeznek. 

Hisszük, hogy ezek az értékek ezer év múlva is itt lesznek, és tanúbizonyságot fognak tenni arról, kik vagyunk. Első lépésben tizenkét fejlesztési vonalat jelöltünk ki az öt főirányon belül, majd mindegyiket integráltuk a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiába, amely 2030-ig határozza meg Magyarország turizmusát. A négy tartóoszlop egyike a vallásturizmus. Biztató, hogy a területet ma már kormányhatározat nevesíti.

– Az egyházak mennyire nyitottak a kezdeményezésre?
– Nyitottak, de fontos, hogy elsődleges küldetésük a hitéleti tevékenység biztosítása. Számukra a turizmus nem cél, hanem eszköz arra, hogy bemutassák az egyházi értékeket, segítsék a hívő ember életútját. Több egyházi vezető is úgy fogalmazott, el kell érni, hogy aki turistaként érkezik egy-egy ilyen helyszínre, zarándokként távozzon. 

Liszka Levente kollégámmal a Magyar Turisztikai Ügynökségen belül kezdtük el szervezetten a munkát, az intézkedési tervet az egyházakkal együttműködve alakítottuk ki. Sikerként könyveljük el, hogy a világ legmeghatározóbb fátimai vallásturisztikai kongresszusának 2020-ban Magyarország lett a díszvendége.
– Készült felmérés a hazai egyházi értékkincsekről. Hány turisztikai célpontot azonosítottak?
– Közel négyezer értékkincsről beszélhetünk, ebben a legismertebb templomaink éppúgy benne vannak, mint a kolostorromok. Az intézkedési tervben kétszázharminc tételes értékkincslistával kezdtünk el dolgozni. A legfontosabb egyházi értékkincseket neveztük el zászlóshajóknak. 

Ezek ismertek, nem kell rájuk külön felhívni a figyelmet. Köztük van Szeged, Esztergom, Tihany, Pannonhalma, a Dohány utcai zsinagóga, Debrecen. A második kategóriába soroltuk az értékkincsbővítőket, azokat a helyszíneket, amelyek látogathatók, mégis fel kell rájuk hívni a figyelmet. Akik például a Balatonra utaznak, általában megnézik Tihanyt. Zircig kevesebben mennek el, többségük csak Eplényig jut el, Bakonybélig pedig még ennél is kevesebben. A harmadik csoportba az értékkincs-kiegészítők tartoznak, azok a rejtőzködő helyszínek, amelyekhez el kell vezetnünk a látogatót.
– Milyen segítséget tudnak neki nyújtani?
– Jelenleg különböző csomagok összeállításán dolgozunk. Ajánlatainknak komplexnek kell lenniük, hiszen másképpen kell megszólítani azt, aki a kulturális, esztétikai tartalmat keresi egy-egy ilyen úton, mint azt, aki a hitélmény-tapasztalatot. Vegyük a Feldebrő–Demjén–Eger–Bélapátfalva „csomagot”. 

Feldebrőn az Aba nemzetségnek van történelmi lenyomata, Demjénnek a barlangfürdő a vonzereje, Eger önmagáért beszél, míg a bélapátfalvai ciszterci apátságról kevesen tudnak. De mivel bevettük ebbe az együttesbe, ismertté válik. Használni fogjuk a mobilapplikációk nyújtotta előnyöket is, illetve készül olyan gyűjtőhonlap, amelyen felekezeti és programbontásban, valamint élménykínálatok szerint is rá lehet majd keresni a vallásturisztikai desztinációkra. Nemsokára nyomdába kerül az a kiadványunk is, amely átfogó képet nyújt az ország értékkincseiről.

Borítókép: Szontágh Szabolcs (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)