Pedig 1102-ben bizonyára együtt volt itt minden, amikor – ahogy a históriában áll – a horvát előkelők és Könyves Kálmán közötti megegyezés után az Árpád-ház e kiválóságának a fejére tették a horvát koronát. Gondolhatták vajon, hogy az egyezség nyolc évszázadon át érvényben marad, s csak az utolsó évszázadnyi szakaszban, a XIX. század első harmadának vége felé megjelenő, a nemzeti ébredést (narodni preporod) követő évszázadnyi időben romlik meg az 1790-ig, de még a XIX. század első évtizedeiig is felhőtlen horvát–magyar viszony?!”
A kulturális látnivalók mellett Lőkös felidézi kulináris élményeit is, többek között a dalmatinski prsutot, a dalmát sonkát, és a plavacot, az adriai napfény érlelte testes vörösbort.
Az 1962-es út után Lőkös István számtalanszor visszatért az országba. Négy évvel később féléves zágrábi ösztöndíjat nyert. Pályázatában a szigetvári ostromnak és Zrínyi Miklós halálának horvát irodalmi ábrázolását s a Krleza-életmű magyarságkutatását jelölte meg. Két évtizeden keresztül látogatta az írót Zágrábban, több visszaemlékezést, monográfiát is megjelentetett róla. 1918-ban a nyolc évszázados magyar–horvát perszonálunió lezárultával a Zágrábi Egyetem Bölcsészettudományi Karán megszűnt a hungarológusképzés. 76 év szünet után indult újra, s Lőkös István egy évtizedig volt az egyetem vendégtanára.
Érdemes lapozgatni az életére visszaemlékező professzor fotókkal gazdagított, olvasmányos könyvét. Sokat megtudhatunk utcákról, épületekről, templomokról, szobrokról, amelyeket horvátországi nyaralásunk során meglátogatunk, de a legtöbbször nem tudatosul bennünk, hogy ezer szállal kötődnek hozzánk. Útmutatóként, bedekkerként is használhatjuk a kötetet.
(Lőkös István: Zbogom, Zagrebe – Isten veled, Zágráb – Horvátországi emlékeim. Nap Kiadó, Budapest, 2022, 360 oldal. Ára: 3990 forint)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!