Lőkös István irodalomtörténész egész életét a magyar és horvát közös irodalmi emlékezetnek szentelte. Mintegy harminc könyvet publikált, számos tanulmányt, kritikát, esszét és újságcikket írt. A Horvát Köztársaság Hajnalcsillag Érdemrendjét a szerző 2018-ban vehette át munkásságáért.
A szlavista, nyugalmazott egyetemi tanár egy nap meghívót kapott a Zágrábi irodalmi beszélgetések soron következő alkalmára, amelynek tárgya a litteratura croatica, a horvát irodalom európai szövegkörnyezete volt. A lélek boldogan ment volna, de a 83 éves test már nem tudta vállalni az utazást. A meghívás viszont felidézte Lőkös Istvánban az ötvenöt évvel azelőtti első zágrábi utazásának emlékeit, amelyeket az irodalomtudomány kandidátusa igen részletesen tár az olvasó elé. 1962-ben a két hétig tartó szlavista szeminárium során a hallgatók délelőtt a közép- és reneszánsz kori szerb, illetve horvát irodalommal ismerkedtek, délután nyelvórákon vettek részt. Megtudjuk, hogy a szerző hogyan jutott el a jugoszláviai nyári kurzusra, milyen körülmények között utazott, kiket ismert akkoriban a művészeti élet nagyságai közül – Miroslav Krleza írót, Ljubo Babic festőművészt, Marijan Matkovic drámaírót –, mitől vált feszültté a viszony Jugoszlávia és Magyarország között 1948-tól 1962-ig.

Útja során Lőkös István számtalan adattal, névvel, eseménnyel szolgál a két ország közös múltjából. Felkereste például Miroslav Krleza írót, a XX. századi horvát irodalom kiválóságát, aki Pécsett járt katonaiskolába, s akit később Pesten, a Ludovikán avattak tisztté. Karlovacnál (Károlyvárosnál) Lőkös Petőfiról emlékezik meg, akit innen vittek a zágrábi kórházba. Zadar (Zára) is számos szállal kötődik a Magyar Királysághoz, ahol a szerző bolyongásai közben végigjárta közös uralkodóink emlékhelyeit. Eljutott Biograd na Moruba is – Tengerfehérvárra –, a horvátok koronázóvárosába, amelyről így ír: „Nehéz elképzelni az egykori királyi pompát, még inkább a koronázási ceremónia ünnepélyességét, a koronázandó királyt kísérő előkelők, egyháziak s a katonák tömegének mozgását a szűkös utcák s a várost övező védművek között.