Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord-ról (1754–1838) az átlagember alighanem csak annyit tud, hogy ő volt Napóleon külügyminisztere. Nógrádi György Talleyrand című könyvéből – amely a szerző 1997-ben megjelent, hasonló című munkájának bővített változata – nemcsak eme ellentmondásos személyiség portréja rajzolódik ki, de egy mára letűnt kor tablója is.
Sánta ördög
A könnyen olvasható könyv élvezeti értékét nagyban növeli, hogy számos anekdotát és bonmot-t tartalmaz.

A lapokon megismerhetjük egy régi főnemesi család sarját, aki szeretetlen, rideg családi környezetben nőtt fel, aki gyerek volt, amikor jobb lábára lesántult (minek következtében úgy kezdték gúnyolni: „a sánta ördög”), és akit szülei – mivel maradandó sérülése miatt alkalmatlanná vált a katonai pályára – papnak adtak.
Még nincs harmincöt éves, amikor elnyeri a püspöki méltóságot. Három évre rá azonban a pápa kiközösíti, így Talleyrand-nak le kell vetnie a reverendát, és új fejezet kezdődik az életében: az állam szolgálatáé. Ebben egyre növekvő befolyását és különféle pozícióit – nagykövet, külügyminiszter, főkamarás – arra használja, hogy busás vagyont szerezzen.
Amikor a spanyol követ kezdeményezi nála egy hatályos kereskedelmi szerződés megújítását, százezer amerikai dollárt kér – és kap – a közreműködéséért. De más eszközöket is igénybe vesz, hogy hizlalja a zsebeit: csatákat vív a kártyaasztalon, aktívan jelen van a tőzsdén, telekspekulációba kezd, sőt attól sem riad vissza, hogy kiárusítsa Franciaország riválisainak az állami levéltárból eltulajdonított okmányokat.
Szeretőinek sora közben gyarapszik, törvénytelen gyermekeinek száma nő. (Utóbbiak közül alighanem Eugene Delacroix a legnevesebb, akit ma nemcsak a francia romantika, de általában a festészet egyik legjelentősebb alakjaként tartunk számon.)

Teljességgel amorális, haszonleső, korrupt, élvhajhász, ugyanakkor széles körűen művelt, szellemes és ravasz alak portréja rajzolódik ki előttünk a lapokon, ám magánemberi jellemvonásaira ma már aligha emlékezne bárki, ha államférfiúi működése annak idején nem keltett volna akkora figyelmet – és megbotránkozást: évekig híven szolgálta Bonaparte Napóleont, ám utóbb elfordult tőle; hatalomra segítette a Bourbonokat, később azonban megbuktatta őket…
A maga korában az átállások mestereként tartották hát számon, de azt sem felejtették el neki, hogy Napóleon bukását követően, 1814-15-ben – a párizsi békeszerződésnél és a bécsi kongresszuson – gyakorlatilag ő mentette meg Franciaországot.
S hogy mindezen túl mi még Talleyrand érdeme? Nógrádi szerint egyfelől az, hogy idejekorán átlátta: a harmadik rend – vagyis a polgárság – győzelme elkerülhetetlen, vagyis a feudális nemesi társadalom 1789 után nem maradhat fenn. Később arra is rájött: Franciaország nem uralhatja a világot, az erre irányuló napóleoni politika katasztrófákhoz vezet. Ezért állt a forradalom mellé, ezért fordult a császár ellen – s mindkét felismerését igazolta a történelem. Aligha véletlen, hogy megítélése 1919 után kezdett megváltozni, amikor nyilvánvalóvá lett: Franciaország – noha az első világháború nyertesei közé tartozik – gyakorlatilag kivérzett.
A könnyen olvasható könyv élvezeti értékét nagyban növeli, hogy számos anekdotát és bonmot-t tartalmaz. Hogy csak egyet idézzünk közülük: „Miután meghalt, Talleyrand-t
így fogadta az ördög a pokolban: »Drága barátom, nagyon köszönöm a szolgálatait, de be kell ismernie, [...] némileg túllőtt az utasításaimon!«”
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Flickr)
További Lugas híreink
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhez
Sátáni gyűlölet, isteni szeretet
Fraknói Vilmos béketörekvéseinek bemutatása arra is figyelmeztet minket, hogy az emberi élet és a békés építkezés fontosabb, mint a pusztító háború.

Jelenetek egy olasz étteremből
A Nagyik cselekménye egy kulturális-kulináris alapvetésre támaszkodik: az étel és az élet szoros kapcsolatára.

Negyvenegy esztendő az Iron Maidennel
Kábán nézünk magunk elé. Sodortatjuk magunkat a tömeggel. Ez most tényleg megtörtént?

A konzervatív kóbor lovag
Már röpirata címe is provokáció volt: Magyar conservativ politika – s még inkább az a benne kifejtett, a liberális korszellemmel és a korabeli politikai fősodorral szembemenő konzervatív ideológia és pártprogram.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség

Most kiderül, Zelenszkijnek a fotel vagy a tűzszünet a fontosabb

Kiadták a figyelmeztetést: ne küldj több SMS-t, különben...

Végre Trump is megszólalt az orosz bombázók ukrán megsemmisítéséről

Eddig titkolta Törőcsik Franciska, most végre megmutatta: a rajongók szóhoz sem jutottak!

Egy vérfürdő után benyújtotta lemondását az ukrán szárazföldi erők parancsnoka

Orosz válasz: ballisztikus csapás Ukrajnára

Ezek az ételek jobban károsíthatják a májadat, mint az alkohol

Döbbenetes, mit vittek el Münchenből a PSG vandál szurkolói a BL-döntő után + videó

A Fradi megkezdte a bevásárlást a magyar játékosokból – Lisztes Krisztián is hazatérhet

Ukrajna légicsapása globális kockázatokat rejt

Eldőlt, Orbán Viktor lesz 2026 után is a miniszterelnök újabb négy évre
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhez
Sátáni gyűlölet, isteni szeretet
Fraknói Vilmos béketörekvéseinek bemutatása arra is figyelmeztet minket, hogy az emberi élet és a békés építkezés fontosabb, mint a pusztító háború.

Jelenetek egy olasz étteremből
A Nagyik cselekménye egy kulturális-kulináris alapvetésre támaszkodik: az étel és az élet szoros kapcsolatára.

Negyvenegy esztendő az Iron Maidennel
Kábán nézünk magunk elé. Sodortatjuk magunkat a tömeggel. Ez most tényleg megtörtént?

A konzervatív kóbor lovag
Már röpirata címe is provokáció volt: Magyar conservativ politika – s még inkább az a benne kifejtett, a liberális korszellemmel és a korabeli politikai fősodorral szembemenő konzervatív ideológia és pártprogram.