Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord-ról (1754–1838) az átlagember alighanem csak annyit tud, hogy ő volt Napóleon külügyminisztere. Nógrádi György Talleyrand című könyvéből – amely a szerző 1997-ben megjelent, hasonló című munkájának bővített változata – nemcsak eme ellentmondásos személyiség portréja rajzolódik ki, de egy mára letűnt kor tablója is.
Sánta ördög
A könnyen olvasható könyv élvezeti értékét nagyban növeli, hogy számos anekdotát és bonmot-t tartalmaz.

A lapokon megismerhetjük egy régi főnemesi család sarját, aki szeretetlen, rideg családi környezetben nőtt fel, aki gyerek volt, amikor jobb lábára lesántult (minek következtében úgy kezdték gúnyolni: „a sánta ördög”), és akit szülei – mivel maradandó sérülése miatt alkalmatlanná vált a katonai pályára – papnak adtak.
Még nincs harmincöt éves, amikor elnyeri a püspöki méltóságot. Három évre rá azonban a pápa kiközösíti, így Talleyrand-nak le kell vetnie a reverendát, és új fejezet kezdődik az életében: az állam szolgálatáé. Ebben egyre növekvő befolyását és különféle pozícióit – nagykövet, külügyminiszter, főkamarás – arra használja, hogy busás vagyont szerezzen.
Amikor a spanyol követ kezdeményezi nála egy hatályos kereskedelmi szerződés megújítását, százezer amerikai dollárt kér – és kap – a közreműködéséért. De más eszközöket is igénybe vesz, hogy hizlalja a zsebeit: csatákat vív a kártyaasztalon, aktívan jelen van a tőzsdén, telekspekulációba kezd, sőt attól sem riad vissza, hogy kiárusítsa Franciaország riválisainak az állami levéltárból eltulajdonított okmányokat.
Szeretőinek sora közben gyarapszik, törvénytelen gyermekeinek száma nő. (Utóbbiak közül alighanem Eugene Delacroix a legnevesebb, akit ma nemcsak a francia romantika, de általában a festészet egyik legjelentősebb alakjaként tartunk számon.)

Teljességgel amorális, haszonleső, korrupt, élvhajhász, ugyanakkor széles körűen művelt, szellemes és ravasz alak portréja rajzolódik ki előttünk a lapokon, ám magánemberi jellemvonásaira ma már aligha emlékezne bárki, ha államférfiúi működése annak idején nem keltett volna akkora figyelmet – és megbotránkozást: évekig híven szolgálta Bonaparte Napóleont, ám utóbb elfordult tőle; hatalomra segítette a Bourbonokat, később azonban megbuktatta őket…
A maga korában az átállások mestereként tartották hát számon, de azt sem felejtették el neki, hogy Napóleon bukását követően, 1814-15-ben – a párizsi békeszerződésnél és a bécsi kongresszuson – gyakorlatilag ő mentette meg Franciaországot.
S hogy mindezen túl mi még Talleyrand érdeme? Nógrádi szerint egyfelől az, hogy idejekorán átlátta: a harmadik rend – vagyis a polgárság – győzelme elkerülhetetlen, vagyis a feudális nemesi társadalom 1789 után nem maradhat fenn. Később arra is rájött: Franciaország nem uralhatja a világot, az erre irányuló napóleoni politika katasztrófákhoz vezet. Ezért állt a forradalom mellé, ezért fordult a császár ellen – s mindkét felismerését igazolta a történelem. Aligha véletlen, hogy megítélése 1919 után kezdett megváltozni, amikor nyilvánvalóvá lett: Franciaország – noha az első világháború nyertesei közé tartozik – gyakorlatilag kivérzett.
A könnyen olvasható könyv élvezeti értékét nagyban növeli, hogy számos anekdotát és bonmot-t tartalmaz. Hogy csak egyet idézzünk közülük: „Miután meghalt, Talleyrand-t
így fogadta az ördög a pokolban: »Drága barátom, nagyon köszönöm a szolgálatait, de be kell ismernie, [...] némileg túllőtt az utasításaimon!«”
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Flickr)
További Lugas híreink
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhez
„Mi legalább gondolunk egymásra”
„Nagyon fáj, hogy minket, magyarokat annyit támadnak. Általában igazságtalanul. Már ezért is úgy hiszem, hogy ráfér a magyarokra a hazaszeretet. Ne legyen attól gátlása senkinek, hogy magyarként jött világra…”

Bölényhús
S ha bölény, akkor préri. Ezzel a bizonyossággal gurult be Nagyszalontára, s amikor megérkezett a helyre, ahol beszélnivalója akadt, elsőként a seriff jött vele szembe, mintegy újabb bizonyságul, hol is van valójában.

Bonhoeffer útja a szabadság felé
Isten akarata iránti teljes alázatosság és feltétlen engedelmesség – ez volt Bonhoeffer hitének, magatartásának, egész életének vezérlőelve.

A rendíthetetlen pásztor
Már közvetlenül halála után tisztelték és vértanúnak tekintették.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en

„Peti, hazudsz!” - üzente Salgótarján országgyűlési képviselője Magyar Péternek

Kiderült, mivel tölti a mindennapjait a börtönben a Till Tamás megölését bevalló F. János

Hajós András ismét beleszállt Klárikába: Mindenki szakadjon le rólam a f*szba, idős művészházaspárok is!

Új szintre lépett Ukrajna uniós csatlakozása

Áprilisi angyali üzenet: 3 csillagjegy különös küldetést kap most

Intő példa az orvosoknak: Magyarország szomszédjában betiltották, hogy a magánegészségügyben is dolgozzanak – vége a nyerészkedésnek

Kiderült Magyar Péter hatalmas titka, Kunhalmi Ágnes nem tudta tartani a száját

Gyász: elhunyt Sterbinszky Amália, minden idők egyik legjobb magyar kézilabdázója

Akkora botrány volt az egyik élelmiszerüzletben, hogy a biztonsági őr sem bírta, végül a pénztáros bánta

Slot váratlan húzása a Real Madrid-ügyre Szoboszlainak is üzenetértékű

Azt hitték, halott emberrel utaznak együtt a buszon, most kiderült az igazság

Arne Slot brutálisan őszinte volt a Szoboszlai Dominiket is érintő kérdésben
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhez
„Mi legalább gondolunk egymásra”
„Nagyon fáj, hogy minket, magyarokat annyit támadnak. Általában igazságtalanul. Már ezért is úgy hiszem, hogy ráfér a magyarokra a hazaszeretet. Ne legyen attól gátlása senkinek, hogy magyarként jött világra…”

Bölényhús
S ha bölény, akkor préri. Ezzel a bizonyossággal gurult be Nagyszalontára, s amikor megérkezett a helyre, ahol beszélnivalója akadt, elsőként a seriff jött vele szembe, mintegy újabb bizonyságul, hol is van valójában.

Bonhoeffer útja a szabadság felé
Isten akarata iránti teljes alázatosság és feltétlen engedelmesség – ez volt Bonhoeffer hitének, magatartásának, egész életének vezérlőelve.

A rendíthetetlen pásztor
Már közvetlenül halála után tisztelték és vértanúnak tekintették.