A kínai közösségi oldalt, a Weibót május 9-én meglepő képek lepték el.
A skarlátvörös égbolt egyesek szerint az apokalipszisra emlékeztetett. A találgatások azonnal elindultak, hogy vajon tűz vagy ismeretlen égi jelenség okozhatja a szokatlan látványt. A kínai meteorológiai hivatal szerint Csuszan kikötővárosban aznap a felhős ég és szitáló eső együtt okozta a különleges fénytöréshez kötődő látványt.
A légkörbe kerülő nagy vízkoncentráció aeroszolokat képzett, amelyek megtörték és szétszórták a halászhajók fényét.
Érdekes módon a Weibón terjedő képeket 150 millióan látták, míg az Új-Zélandon felfedezett tengeriszivacs-fehéredésről alig esik szó. A wellingtoni Viktória Egyetem idén áprilisban szervezett kutatóutat Új-Zéland déli részén. A tudósok számos olyan tengeri szivacsot láttak, amely elvesztette színét. A Nagy-korallzátony kétharmadának fehéredéséről számos tudományos kutatás született már. A tengerek melegedése nyomán a korallal szimbiózisban élő, a korall színét adó algák kilökődnek, így a korall kifehéredik. Ha az algák nem épülnek vissza a korall szöveteibe, az hosszú távon a korall pusztulását is okozza.
A visszaépülés pedig a tengerek melegedése miatt nem valószínű, így a folyamat visszafordíthatatlannak látszik. Ez pedig azért óriási probléma, mivel a korallok az óceánok táplálékláncának fontos részei. A tengeri szivacsok a koralloknál elvileg jobban viselik a tengerek hőmérséklet-változásait. Korábban Tasmánia partjainál találkoztak a kutatók a mostani szivacsfehéredéshez hasonló esettel, de ilyen kiterjedt pusztulás (egyes nyilatkozatok szerint a szivacsok 95 százalékáról is szó lehet) korábban soha nem történt.
Szintén viszonylag kevés szó esik a közösségi médiában az Indiában és Pakisztánban március óta tartó hőhullámról. Újdelhiben jelenleg több mint negyven fok van, Pakisztán egyes részein 49 fokot mértek. A hőmérséklet éjszaka sem csökken harminc fok alá, így az emberi és állati szervezeteknek nincs lehetőségük a regenerálódásra. A májusi átlaghőmérséklet az elmúlt 122 év legmagasabbja.