Amleth bosszúja

Az Eggers által létrehozott világok általában követik a bennük lakók mitológiáját, de egyúttal megmutatják annak anomáliáit is.

THE NORTHMAN Forrás: UIP-Duna Film

A Hamlet William Shakespeare legtöbbet boncolgatott darabja és talán a legnagyobb angol nyelven írt irodalmi alkotás. Nem titok, hogy a dán királyfi alakját Amleth, a viking herceg története is inspirálta, aki bosszút áll, miután nagybátyja meggyilkolta apját és feleségül vette anyját: az eredeti saga ugyan elveszett a történelem feneketlen bugyraiban, de valószínűleg a IX. századi Izlandról ered. 

A mindössze 38 éves, ám két nagyjátékfilm után látnoknak kikiáltott Robert Eggers által rendezett és Sjón izlandi költő-zenész által írt Az Északi kísérlet az elveszett történet rekonstruálására.
Brutális lázálom, amely könnyen lehet, hogy a valaha született „legvikingebb” alkotás. 

Hogy mennyire viking? Tagbaszakadt férfiak ivókürtöt emelnek szájukhoz lángokkal megvilágított termekben. Állatfejet viselő harcosok sárkányhajóval indulnak portyázni. Odin papjai torokhangú énekkel kergetik őrületbe a megvadultakat. Folyamatosan esik a hó, de az emberek így is félmeztelenek. 

A háború kutyáit elengedik, halott hős sodródik égő hajón. Szerelem egy vulkanikus hőforrásban. Nicole Kidman azzal fenyegetőzik, hogy megeszi valakinek a szívét. Björk egy látomásban azt magyarázza az elveszett királyfinak, hogyan szerezzen varázskardot egy élőhalottól. Látjuk az Yggdrasilt, a viking világfát, amelyet az északi fény keretez, és természetesen a valkűrök halott harcosok szellemével lovagolnak el a csillagok felé Valhallába. Ez nem a kilúgozott, szarvas sisakot viselő Marvel-képregények Thor-féle meséje, hanem vér és sár, jég és pogány istenek.

895-ben járunk. Őseink lassan megérkeznek a Kárpát-medencébe, eközben kicsit északabbra Aurvandil király (Ethan Hawke) hazatér a hódító hadjáratból, mire restvére, Fjölnir (Claes Bang) meggyilkolja, és átveszi a királyságát a frissen megözvegyült királynéval (Nicole Kidman) együtt, ám az ifjú herceg, Amleth sikeresen elmenekül, majd bosszút esküszik. Sok évvel később félelmetes harcosként ered apja gyilkosának nyomába Izlandra, küldetését pedig egy Ruszföldről elhurcolt rabszolgalány (Anya Taylor-Joy) is segíti. Az Északi cselekménye nulla meglepetést tartogat, de ezt nem is titkolja: ereje a látványban, a rítusokban, a mágiában van. A rendező szögegyenes bosszúoperáját a pogány hiedelemvilággal színesíti, és egyfajta spirituális utazásra hívja nézőjét.

Robert Eggers látványtervezőből lett rendező 2015-ben A boszorkány című neohorrorral robbant be a köztudatba mint kompromisszumot nem ismerő, szerzői filmes, a 2019-es A világítótorony aztán tovább emelte a renoméját. Precizitása és formanyelvi tudatossága példaértékű: a XVII. századi Új-Angliában játszódó horrorban például színészei a nagyközönség számára nehezen érthető, korhű angolt beszéltek, a két férfi megőrüléséről szóló, klausztrofób fekete-fehér drámát a harmincas évekből származó kameraoptikákkal rögzítette, Az Északiban pedig állítólag még a távoli horizonton elhaladó hajókat is múzeumi replikák alapján építtette meg. 

A híres színészdinasztiából származó svéd Alexander Skarsgard korábban már bebizonyította, hogy tud ő nagyon jó lenni (Hatalmas kis hazugságok) sőt még humora is van (Csekély esély). Az Északiban ezen erényeiből nem sokat kellett kamatoztatnia, mégis nehéz lenne nála autentikusabb választást elképzelni Amleth szerepére. Skarsgard félelmetes, ahogy jön megállíthatatlanul, kétméteres, megfeszült izomtömeg vérben forgó szemekkel és csimbókos hajjal: ő a tökéletes viking harcos, aki nem ismer kegyelmet. 

Mellette Kidman, Hawke, Bang és Taylor-Joy hozzák a kötelezőt, ám ez a műfaj nem hagy igazán nagy játékteret senkinek, Willam Dafoe és Björk pedig hiába csodálatos karakterszínészek, csupán pillanatokat kapunk belőlük.

Amleth egyáltalán nem pozitív hős. Nem érdekli, ha bosszúja érdekében ártatlan falusiak halnak meg, és nem hatja meg az új élet lehetősége sem: Az Északi a közel két és fél órás játékidő alatt a jogos haragtól a bosszú megkérdőjelezéséig jut. 

Az Eggers által létrehozott világok általában követik a bennük lakók mitológiáját, de egyúttal megmutatják annak anomáliáit is. Amikor Fjölnir emberei felfedeznek egy csapat férfit, akiket megölt a tomboló Amleth, meg vannak győződve arról, hogy „vad” keresztény ellenségeik vannak mögötte, hiszen „az ő istenük egy fára szegezett holttest” – nem számít, hogy az imént kilencven percen át figyelhettük meg ezeket a „civilizált” skandinávokat, ahogy mindent lemészárolnak, kifosztanak és megerőszakolnak, ami csak eléjük kerül.

Robert Eggers olyan rendező, akinek határozott elképzelése van arról, mit és hogyan akar elmesélni, a nagyobb költségvetés pedig megdobta egy nagy lehetőséggel, hogy az élvonalba repítse magát sztárokkal és látványos csatajelenetekkel, ám egyúttal az is érezhető, hogy a filmstúdió mindezért cserébe rövidebb pórázra fogta a fantáziáját. 

Az eladhatóság érdekében nyílegyenes történetvezetést várt el, valamint a víziók határozott elkülönítését a valóságtól, hogy a néző még véletlenül se veszítse el a fonalat. Az Északi mitikus ereje ezáltal csorbult. 

Nem tud olyan messzire vinni, mint ha kevesebb nagy névvel, de teljes alkotói szabadsággal készült volna, ám ha Valhalla még várat is magára, Amleth útja egyetemes történet az emberi gyarlóságról, amelynek ritka jól áll a nagy vászon. Végső soron pedig rájövünk, hogy nem az előre elrendelt sorsunk az, amely pusztulásra ítél minket, hanem abbéli hitünk, hogy a sorsunk előre el van rendelve.
(Az Északi. Rendezte: Robert Eggers. Angol–amerikai filmdráma, 140 perc. Bemutató: 2022. május 19. Forgalmazó: UIP-Duna Film)

Borítókép: Alexander Skarsgard a tomboló herceg szerepében. Nem ismer kegyelmet (Forrás: UIP-Duna Film)