Munkásigazgatók kora

„Mélységes mély a múltnak kútja.”

Gazsó L. Ferenc
2022. 06. 14. 11:39
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egy hét se telt el, a köpcös nyomtalanul eltűnt, és megérkezett a helyére Korhelyi elvtárs, a munkásmozgalom régi harcosa, hogy maradandó nyomot hagyjon mindannyiunkban. Ő aztán nem bratyizott, le se járt közénk. A rettegő fullajtárjain keresztül üzent és intézkedett, amint fentről utasítást kapott. Korhelyi eredetileg vaskohász volt, pár napig megtartotta a régi főmérnököt, aki órákig ült nála, hogy megpróbálja elmagyarázni, hogyan működik egy áruház. A következő hétfőn két bőrkabátos az irodájából vitte el a főmérnököt. Korhelyi úgy döntött, hogy mindent tud, és a csicskákon keresztül hozzálátott az átszervezéshez. Meghirdette bevált munkamódszerét: féljenek a beosztottak, egymást is figyelje mindenki, az állandó bizonytalanság a legjobb fegyelmező erő. Nem véletlenül került az Úttörő Áruház igazgatói székébe, előtte a Szikra Nyomda élén töltött hónapok során már bizonyított: keménykezű vezető, az a típus, akit Rákosi elvtárs annyit emleget.

A játékosztályról valaki egyszer járt az irodájában, tőle tudom, hogy bekeretezve függött a falon a jelmondata: „Nekem közösségben dolgozni annyit jelent, hogy egyre többen csinálják azt, ami én mondok.”

 Korhelyi nem kímélte magát, bár továbbra is életünk szinte láthatatlan része volt, valósággal beköltözött az áruházba. Innen vitték el a mentők, mikor megütötte a guta. Mondtam a kartársaknak, mikor híre jött, hogy túlélte, ki tudja, a halál közeli állapot sok embert megváltoztatott már. Másokat igen, de nem Korhelyit. Mikor visszatért a lábadozásból, lázas

leépítésbe kezdett, mert kórházi ágyán kiszámolta, hogy túl sok itt a gyanús, régi kereskedő elem. Így kerültem utcára én is, legalább véget ért a rettegés.

X

Molyolok a padláson, egyszer csak kezembe akad egy ütött-kopott tábla. Fura szöveg: „Nekem közösségben dolgozni annyit jelent, hogy egyre többen csinálják azt, amit én mondok.” Öregapádé – világosított fel apám.

 – Kemény ember volt, de tudta, mitől döglik a légy. Ha valaki negyven éven át mindig vezető valahol, az nem lehet véletlen, fiam. Nézegetem, elég ocsmány szövegnek tűnik. De ha ezen múlik a siker, én is megpróbálhatom.

Borítókép: Szabadszállás, nagygyűlés a Városháza előtt. 1949. (Adományozó: Fortepan/Kovács Márton Ernő)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.