„Mélységes mély a múltnak kútja.” Barátom, micsoda mondat! Nem vagyok irodalmár, csak habzsolom a jó könyveket, valósággal beléjük bújok, ez az én túlélési technikám. Kereskedőnek neveltek, mint szinte mindenkit a családban. Pedig nagypapám, a cégalapító Holzer Simon még úriszabóként kezdte, igaz nem mindennapi üzleti érzékkel, mert amint tehette, megnyitotta a Holzer szabóságot és konfekció üzletet éppen itt, az áruházunk helyén. Apám abban az évben születetett, 1895-ben konfekciót árulni a kényes dámáknak a pesti belvárosban, nagy megészségre vallott.
Kovacsevics – illetve akkor már – Nagykovácsy Milenó, a dúsgazdag mágnás 1931-ben vásárolta meg a családtól a divatos áruházat. Apám szolgálataira igényt tartott, és mikor kikerültem az iskolából, nekem sem kellett ajánló levél, elég volt a nevem a fölvételhez.
Túléltünk mindent, kezdtünk talpra állni, mikor jöttek a kommunisták. Csákánnyal a kézben láttak neki az átalakításnak. A földszinten azonnal szétverték a keleties díszítő elemeket. A fejlődés nem állt meg, pár hét múlva az áruválasztékunk egy vegyes kereskedésre hasonlított. Neonnal írták fel a homlokzatra új nevünket: Úttörő Áruház, a labdát kergető neon fiúcskával.
Negyvennyolc nagypéntekén bírták összehívni a megbízható elvtársakat, akiknek Gerő Ernő kihirdette: történelmi feladatuk az államosítás, a burzsujok elzavarása. Ezt a köpcös cipőfelsőrész készítőtől tudtuk meg, az új igazgatótól, aki bejelentette, hogy mostantól más világ lesz. Nekem megüzente, hogy tudja, kiféle vagyok, figyeltetni fog, és az első gyanús jelre utcára tesz. Áthelyeztek raktárosnak a cipőosztályra.
Kétszáz éven át talpon maradt vállalatok, a Goldberger, a Mauthner, a Wolfner tűntek el szinte nyomtalanul.
Nem sokra rá Rákosi pártelső gyújtó hangú beszédet mondott. Este halljuk a rádióból, hogy mekkora munkasiker az államosítás. Egyes munkásból lett igazgatóknak azonban nincs szívük, bátorságuk, hogy a szocializmus végső győzelme érdekében szükséges fegyelmet megteremtsék, helyette eltűrik a bratyi szellem burjánzását a munka frontján.