Táltos a tornyon

A Csíkországként is emlegetett vidék, tulajdonképpen az egykori Csík vármegye területe.

Csíksomlyó, 2021. június 18. A ferences kegytemplom és kolostor. A település a katolikus vallású székelyek híres Mária-kegyhelye és búcsújáróhelye. MTVA Fotó: Molnár-Bernáth László Fotó: Molnár-Bernáth László

Az erdélyi Csíki-medence – a földrajzi elkülönülése miatt Csíkországként is emlegetett vidék, tulajdonképpen az egykori Csík vármegye területe – a három székely szentföld (latinul: Siculia Sancta) legnagyobbika. Az elnevezés arra utal, hogy e vidék lakói megmaradtak római katolikusnak. 

Ide ugyanis nem ért el a reformáció, és nem volt olyan mértékű asszimiláció sem, mint amilyen Erdély más tájait jellemezte. Így sikerült megőrizni Szent ­István király hitét, valamint a Boldogasszony – vagyis Szűz Mária – tiszteletét.

E tájegység középkori templomait, egyházművészeti emlékeit és kulturális kincseit mutatja be Udvarhelyi Nándor könyve. Az igényes kiállítású – Mudrák Attila és Udvarhelyiné Hyross Amelita felvételeivel gazdagon illusztrált – munka összefoglalja a legszükségesebb földrajzi és történelmi ismereteket, majd kirándulásra hívja az olvasót.

A medence tíz, falképekkel ékes középkori templomát felkereső túra Csíksomlyóról indul – honnan máshonnan? Hisz e település Magyarország és Erdély egyik legnagyobb zarándokhelye, és évszázadokon át az itteni ferences kolostor segített a katolikus hit megtartásában, megerősítésében, terjesztésében. Sokak számára a Napba öltözött asszony, vagyis a Madonna-kegyszobor felkeresése a csíksomlyói búcsú elmaradhatatlan része. 

A helyszínre érkező moldvai magyarok ugyanakkor sajátos elemmel egészítik ki a programot: pünkösdvasárnap hajnalban a Kis-Somlyó hegyen gyűlnek össze, és imádkozva, énekelve várják a felkelő napot, melyet – a látásromlás és retinasérülés elkerülése végett – kendőt át néznek. Meggyőződésük szerint a Szentlelket vagy Szűz Máriát pillanthatják meg benne.

Udvarhelyi Nándor: Siculia Sancta – A Csíki-­medence középkori falképes templomai. Kai­rosz Kiadó, Budapest, 2022, 236 oldal. Ára: 5500 forint

Eme elfoglaltságban egyesek eleink nap- és holdkultuszának máig fennmaradt jeleit vélték felfedezni, mások – így Pócs Éva néprajzkutató és folklorista – rámutattak: a nap és a hold köszöntésére Euró­pa-szerte akadnak keresztény példák, és semmilyen adat nem bizonyítja, hogy ez ősmagyar eredetű szokás volna…

Csíkrákoson viszont alighanem más a helyzet: a plébániatemplom külső falán látható – emberi alakokat, állatfigurákat, égitesteket ábrázoló – freskók értelmezése ugyan mind a mai napig megosztja a kutatókat, de Sisa Béla építész amellett érvel, hogy a táltos égi útjának állomásait mutatják be, vagyis az ősi magyar hitvilág emlékeit, amelyekhez hasonló sehol sem akad a Kárpát-medencében. 

Aki további különleges festményeket kíván látni, jól teszi, ha Csíkszentmihály és Csíkdelne templomát is felkeresi. Csíkmenaság azonban még a különleges helyszínek közül is kiemelkedik: a Szeplőtelen fogantatás plébániatemplom festett szentélyében, a bordák között nemcsak a Szentháromság alakjait, valamint a négy evangélistát csodálhatja meg a látogató, de számos prófétát, továbbá nyolc női szentet is.

A kötet olyannyira meggyőzően mutatja be a legnagyobb székely szentföld egyházi emlékeit és kulturális kincseit, hogy mozgósító erővel bír: az olvasó kedvet kap, hogy maga is felkerekedjen, és megtekintse a fotókról már ismert épületeket és alakokat. És közben arról is meg­győződhet, igazolódik-e a könyv egyik központi állítása, miszerint Csík olyan hely, ahol a természet szépségeire fogékony és az Isten után sóvárgó lélek egyaránt gazdagodhat.

Borítókép: A ferences kegytemplom és kolostor Csíksomlyón, 2021. június 18-án (Fotó: MTVA/Molnár-Bernáth László)