Nagykovácsi vízhálózatának sok a fővárosból kiköltözők vízigénye

A kánikulában megnövő vízfogyasztás mérséklésére július 19-től első fokozatú vízkorlátozás lépett életbe a Pilisi-medence huszonhárom településén. A korlátozás július 22-től 14 településen második fokozatúvá vált, majd 27-től ismét első fokozatú volt érvényben lapzártánkig. Hogy ilyen döntés mennyiben érinti egy helység mindennapjait, arról Nagykovácsiban igyekeztünk képet alkotni. Gyorsfénykép az agglomeráció egyik legkedveltebb, sokak által még ma is faluként emlegetett vagyonos nagyközségéről – forróság idején.

20220727 nagykovacsi viz hiany viz korlatozas utca kep aglomeracio havran zoltan magyar nemzet

– A Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. kezdeményezésére takarékosabb vízhasználatra szeretnénk rávenni a felhasználókat, hogy az elkövetkező napokban mindenkihez eljuthasson a közegészségügyi követelmények kielégítéséhez szükséges vízmennyiség – adja okát a korlátozó döntésnek Kiszelné Mohos Katalin polgármester, majd sorolni kezdi, az önkormányzat mit tanácsol a lakosságnak az aszályos időszakban:
– A csapadékvíz gyűjtése mindenképpen ajánlott, bár aki gyűjtötte, mára bizonyára kifogyott belőle, hiszen régen esett igazán utoljára. Javasolt felfogni a háztartásokban keletkezett, úgynevezett szürke vizet, amelyet a zöldségek, gyümölcsök konyhai megtisztításához használunk, valamint a zuhanyzás során keletkezett mennyiséget is, és azzal öntözni.

Akik a település alsóbb régióiban laknak, azok nem is érzékelik a problémát. Fotó: Havran Zoltán

A vécé lehúzásához sem kell mindig a teljes tartályt kiüríteni, érdemes inkább egy-két literrel leönteni. A kertben javasolt a növények alját mulccsal takarni: így jobb lesz a talaj vízmegtartó képessége.

És hogy a nagykovácsiak mit szólnak a döntéshez? Körsétánk során meggyőződhettünk arról, hogy ez leginkább attól függ, a település melyik részén laknak. A helyi vízmű dombja ugyanis 384 méter magasságban emelkedik, de hét-nyolcszáz ingatlan található fölötte, a hegyen, a Cseresznyés­ és Zsíroshegyalja nevű településrészeken. E helyeken eddig is előfordult, hogy ingadozott a nyomás, vagy néhány óráig nem jött víz a csapokból. Nem ritka a csőtörés sem.

– Ilyenkor leürül a hegyi területeket ellátó víztározó, és a feltöltése időbe telik. Amíg nem éri el a megfelelő töltöttségi szintet, a magasabban lévő háztartásokban nincs vagy csak kis nyomással van víz – mondja rezignáltan a kertjében hűsölő idős asszony. – Akik beljebb, lejjebb laknak, általában nem is tudnak e problémáról, hiszen őket nem érinti: az alacsonyabban fekvő területeken eddig sem volt vízhiány.

És hogy mi az említett jelenség oka?

– A nyolcvanas évekig Nagykovácsi viszonylag szürke, viszonylag szegény, sváb többségű falu volt. A kilencvenes évek elején mindössze 3500-an éltek itt. Aztán felfedezték maguknak a Budapestről kiköltözők – jellemzően jól szituált, nemegyszer nagycsaládos, felső középosztálybeli emberek. Az itt lakók száma mára kilencezer főre nőtt, vagyis az elmúlt évtizedekben sorra épültek a lakások. A település magjától távolabb eső vagy éppen magasabban fekvő területek az utóbbi tíz-tizenöt évben lakóövezetté váltak, ám a rendelkezésre álló infrastruktúra – például vízvezeték-hálózat – nem minden esetben tudta követni ezt a változást. Ez egyébként nemcsak Nagykovácsira, de gyakorlatilag a teljes agglomerációra jellemző – ad magyarázatot Kocsis János Balázs, a Magyar Urbanisztikai Társaság alelnöke.

Ezzel összevág az a nyilatkozat, amelyet a Budapest északkeleti peremén fekvő Csömör polgármestere, Fábri István tett a közelmúltban az egyik televíziós híradónak annak kapcsán, hogy – a regionális ivóvíz-távvezeték meghibásodása miatt – Fóton, Csömörön, Mogyoródon és Gödöllőn lajtos kocsikból biztosították az ivóvizet a lakosságnak. A polgármester szavaiból is kiderült: az agglomeráció közműhálózata nem bírja a terhelést, amelyet a fővárosból kiköltözők jelentenek.

És hogy a számok tükrében mit jelent mindez: Kocsis János Balázs tájékoztatása szerint 2005-ben 1,69 millióan laktak Budapesten, az agglomerációban – tehát a fővárosban és környékén – 2,42 millióan. Ez a szám 2021-re Budapest esetében 1,74 millióra, az agglomeráció esetében 2,61 millióra emelkedett.

De visszaadjuk a szót a fa árnyékába húzódott nagykovácsi hölgynek:
– A fél falu nyaral, vagyis nincs itthon, ennek ellenére a napokban is előfordult, hogy nem volt víz – mondja az asszony. – De felkészültem: nálam nemcsak nyáron, hanem télen is van szénsavmentes ásványvíz az étkezéshez, a mosdóban pedig néhány vödörnyi víz a tisztálkodáshoz és a toaletthez.

Néhány telekkel feljebb egy fiatal édesanya hasonló tapasztalatokról számol be: – Ha este fogy el a víz zuhanyzás vagy fürdés után, az a szerencsésebb eset, mert éjjel nincs szükségünk többre, és reggelre általában helyreáll a szolgáltatás. A vízmű egyébként lajtos kocsival szokott vizet hozni, de az a falu központjában, a Templom téren megáll. Úgyhogy mire elszakadok az öt gyerek mellől, autóba ülök, és leérek, jó eséllyel már el is ment.

A továbbiakban azt szerettük volna kipuhatolni, hogy a korlátozás okoz-e feszültséget a közösségen belül, elmélyítve bizonyos ellentéteket. Például: az őshonos nagykovácsiak nem okolják-e a nem őshonosakat, a medencével nem rendelkezők a medencéseket a korlátozás miatt? De úgy tűnik, ilyesmiről nincs szó: arról, hány úszómedencés ház vagy kert található a településen, az önkormányzatnak nincs adata, ami meg az őshonosak kontra betelepülők kérdést illeti:
– Való igaz, hogy a sváb többség, amely a nyolcvanas években jellemezte a falut, mára eltűnt, beolvadt a beköltözők közé. De Nagykovácsi esetében nem feltétlenül lehet őslakosokról beszélni: a második világháború után hatezer svábot telepítettek ki innen. A csehszlovák–magyar lakosságcsere során átköltöztetett felvidéki magyarok, valamint Heves megyei summások kerültek ide. Úgyhogy akik tősgyökeresnek vallják magukat, azok jó része csak egy-két évtizeddel korábban érkezett, mint az újonnan beköltözők – meséli a hely történetében szemlátomást igencsak járatos férfi, hozzátéve: a vízkorlátozás, a néhány órás vízhiány kellemetlen, de nagyobb problémáik is akadnak itt.

Kérésünkre meg is nevez kettőt. A település lakóinak negyede 18 év alatti, ami egyfelől örömteli, másfelől azt eredményezi, hogy a bölcsődében nem igazán lehet helyet kapni. Az önkormányzat két éven belül tervez eljutni oda, hogy a férőhely hiánya miatt egyetlen nagykovácsi gyereknek se kelljen más településre utaznia. A második: Nagykovácsi gyakorlatilag megtelt, és hogy ne nőjön tovább, jó volna elérni, hogy ne épüljenek új házak. Igaz, a jelenlegi vezetés elkötelezett abban, hogy további építési telkek kialakítására ne kerüljön sor.

Ami pedig a korábban elsajátított rutint és a jelenlegi korlátozás idején követett stratégiát illeti:
– Számos ásott, fúrt kút akad a településen. Aki teheti, annak vizét használhatja öntözéshez, a vécé leöntéséhez. Én meg ügyelek arra, hogy a spájzban mindig legyen néhány göngyöleg szénsavas, valamint szénsavmentes ásványvíz.

Szavait később megerősítik: az önkormányzat tájékoztatása szerint Nagykovácsi területén 2014 óta 135 kútra kértek és kaptak fennmaradási vagy üzemeltetési, használatbavételi engedélyt. Ezekben valószínűleg mára kevés víz maradhatott – ha egyáltalán. S amikor leereszkedünk a nagykovácsi hegyről, a forróság még tikkasztóbban telepszik ránk.

Borítókép: Nagykovácsi (Fotó: Havran Zoltán)