Szobrok Leninnek

A háború egyik tanulsága, hogy az USA megerősödött, és nélküle nem létezik nyugati világ.

Harkiv, 2014. szeptember 29. Vlagyimir Lenin szobrát döntik le az egységes Ukrajnát támogató tüntetõk a kelet-ukrajnai Harkiv fõterén 2014. szeptember 28-án. Ez volt a az orosz bolsevik forradalom vezérét, a Szovjetunió megalapítóját ábrázoló legnagyobb bronzszobor Ukrajnában. (MTI/EPA/Szergej Kozlov) Fotó: Szergej Kozlov

Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a szankciók Oroszországra is hatással vannak és lesznek. A hadiiparban hiányoznak a nyugati alkatrészek, és ez igaz különböző mértékben az élet minden területén. Máshogy fogalmazva: a hiány a csúcstechnológiákból van.
A háborúban Oroszország az agresszor, és Ukrajna vívja honvédő háborúját. 

Ez még akkor is igaz, ha figyelembe vesszük, hogy az oroszokat a háború előtt és alatt az ukrán vezetés minden létező módon provokálta. Putyin Lenint okolta, hogy ő hozta létre az önálló Ukrajnát, majd elrendelte az elfoglalt területeken a Lenin-szobrok felállítását…

Ukrajna 1,9 millió ukrán deportálásáról beszél Oroszországba, amely szintén nincs köszönőviszonyban a valósággal. Ukrajnát a nyugati katonai és pénzügyi segítség tartja életben, enélkül képtelen lenne a háborút megvívni.

A nyugati cél Oroszországgal szemben egyértelmű. Újabb keletre szorítása. Legyengíteni olyan mértékben, hogy képtelen legyen aktív politikát, ezen belül katonapolitikát folytatni, és a volt Szovjetunió egyre nagyobb részét nyugati befolyás alá vonni. Jelenleg mindkét fél, a Nyugat és Oroszország is aktív politikát folytat. Putyin önmagát Nagy Péter cárhoz hasonlította, és Észtországot, illetve Lettországot ősi orosz területként jelölte meg.

A jelenlegi helyzet alapján a nyugati szankciók meg fognak maradni Oroszországgal szemben, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a háborúban az oroszok állnak győzelemre. Így az ukrán és a nyugati célok, többek között a Krím visszafoglalása, irreális.

Az oroszok tökéletesen tudják, hogy a kőolaj kiváltása nehéz, de lehetséges, míg a földgázé lehetetlen. A nyugati embargós politika hatására Moszkva Kína és India irányába nyitott, és egyre több nyugati ország szenved az orosz gáz hiányától. Indiába az orosz energiaexport az ötvenszeresére növekedett. A háború hatására a dúsgazdag orosz oligarchák meggyengültek. Jövőbeni politikai szerepük meghatározása ma még lehetetlen.

A háború egyik tanulsága, hogy az USA megerősödött, és nélküle nem létezik nyugati világ. Ugyanakkor Kína és Oroszország a nyugati célok ellenére szövetségesek lettek, mivel a nyugati kihívások mindkettőjüket érintik. Az USA-n belül növekedett a megosztottság, és a világ – benne Kína és Oroszország is – várja a félidős választások eredményeit. 

Abból indulnak ki, hogy két év múlva győznek a republikánusok, és velük ki lehet egyezni. A jelenlegi világhelyzetben szerintem a két év túl messze van, és nehéz tervezni ennyire előre.

A Nyugat számára a fő ellenség továbbra is Kína. Ellene a szankciós politika sokkal nehezebb, mint Oroszország ellen. Ma egy konvencionális háború a Nyugat és Oroszország között lehetetlen. Nyilvánvaló, hogy a vesztésre álló fél bevetné az atomfegyvert.

Borítókép: Vlagyimir Lenin szobrát döntik le az egységes Ukrajnát támogató tüntetők a kelet-ukrajnai Harkiv főterén 2014. szeptember 28-án (MTI/EPA/Szergej Kozlov)