Sufnituning-utóízű, amatőr tömegtermék: a nigériai filmek sokáig nem minőségükről voltak híresek. A videótékákat óriási mennyiségben elárasztó, a filmfesztiválok vörös szőnyegéről még csak nem is álmodó alkotások viszont megalapoztak egy akkora ipart, amely mára világelsővé nőtte ki magát. Érdekes módon Afrika első gazdaságilag önfenntartó filmipara szorult helyzetből kovácsolt sikert: az 1980-as évek végén az országban dúló politikai zavargások és a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank intézkedései miatt kialakuló gyászos gazdasági környezet rendkívül drágává tette a celluloidalapú filmkészítést annak összes felszerelésével és kellékével együtt, termékeny talajt teremtve más módszerek kikísérletezéséhez. Az 1980-as és 90-es évek megfizethető VHS-kamerái kézenfekvő alternatívát hoztak: Nollywood technológiát váltott.
Nollywood sokrétű. Rengeteg zsánert ölel fel a voodoo-horrortól a melodrámán át a vígjátékokig és akciófilmekig, ezek a filmek foroghatnak angolul vagy éppen a helyi sok tucat nyelvjárás valamelyikén, mondjuk joruba, igbo vagy hausza nyelven. Ezeket a kezdetben pár ezer dolláros költségvetéssel, néhány nap alatt elkészülő filmeket gyakran kritizálták a forgatókönyv-fejlesztés hiánya, a recsegő hang, az amatőr speciális effektusok és vágás miatt. Rendezőik többnyire autodidakta módon tanulták ki a filmkészítést, és jóval hátrább helyezkedtek el Nollywood táplálékláncában, mint a sztárok, producerek és forgalmazók – hasonlóan Hollywoodhoz, ám szöges ellentétben az európai vagy a délkelet-ázsiai filmművészettel, ahol a szerzői filmes felfogásban a rendező az úristen.
N mint semmi
Az ország filmgyártása 1999-től kapott nagyobb löketet, a polgári kormány alatt egyre több művész tért vissza Nigériába alkotni. 2002-ben a The New York Times újságírója, Norimitsu Onishi Lagosba látogatott, hogy cikket írjon a helyi filmgyártásról, ő találta ki a Nollywood kifejezést a helyi filmgyártás folyamatára utalva, ahol az N betű a nothingot (semmit) jelöli, nem pedig Nigériát. Onishi arra utalt, hogy a helyi filmesek jóformán a semmiből készítenek valamit, abból pedig nem is keveset: 1999 és 2005 között összesen 2500 film született az országban. Ekkor már a tékáknak, a kalózkodásnak és az internetnek köszönhetően egyre több külföldi film vált elérhetővé, így a nigériaiak kezdtek hozzászokni a profi tartalmakhoz.