Miután az Ordass Lajos Alapítvány tagjai elhatározták, hogy kiadják a püspök naplóit, azt is eldöntötték, hogy e füzetek történetét is megörökítik. Dedinszky Gyulához 1978 nyarán kerültek a naplók az anyósától, aki azt kérte, égessék el valamennyit, mert ő nem tudja megtenni. A lelkész a feleségével, Ordass Lajos lányával, Zsuzsával három idegen nyelven írt naplót megsemmisített, a többit elrejtették. Dedinszkyt 1978 őszén a Belügyminisztérium emberei látogatták meg, és „hazafias kötelességre” hivatkozva kényszerítették, hogy adja elő a naplót. Dedinszky Gyula nem teljesítette a követelést. Miután 2007-ben elhunyt a felesége, Zsuzsa, úgy döntött, olyanokra bízza az emlékiratokat, akik tudják, mi legyen a sorsuk. Jelen kötettel az alapítvány megtette az első lépést, aztán folytatják a munkát. Céljuk a még fellelhető naplók, feljegyzések kiadása.
Elszakított országrészből származó, családjától távolba szakadó diák, a papi hivatást választó fiatalember, a rábízottakat híven gondozó lelkipásztor, a saját érdekeit háttérbe szorító püspök, a félreállítottságában is hűséges vigasztaló, a rá mért igazságtalanságokat és szenvedést Urára tekintve hordozó áldozat
– írja róla a Köszöntőben Zászkaliczky Pál.
Ordass Lajos 1901-ben Wolf Lajos néven született a ma már Szerbiához tartozó Torzsán. 1924-ben avatták lelkésszé, 21 évvel később a Bányai Egyházkerület gyülekezetei megválasztották püspöküknek. Mivel szembeszegült a pártállami diktatúrával, és határozottan kiállt az egyházi iskolák államosítása ellen, koholt vádak alapján letartóztatták, és két év fegyházra ítélték. Szabadulása előtt egy hónappal püspöki tisztétől is megfosztották. 1956-ban hatálytalanították a korábbi ítéletet, és rehabilitálták. Két évig a Déli
Egyházkerület püspökeként folytathatta szolgálatát, aztán a forradalom leverése után újrakezdődtek megpróbáltatásai, ismét eltávolították hivatalából.
Ezután visszavonultan élt. 77 évesen hunyt el. Nem csak naplót vezetett, számos írása jelent meg hazai és külföldi egyházi lapokban.
