A rókák mindennapos vendéggé váltak a budapesti agglomeráció településein

A vidéki ember számára a róka felbukkanása a kertek alatt természetes jelenség. A fővárosi agglomerációba tömegesen kiköltöző városi polgárok körében azonban olykor félelmeket ébresztenek. A felkapott Telki utcáin például állandósult a rókajelenlét, aminek számos oka van. A rókák létszáma országszerte figyelemre méltóan megnőtt, ennek hozzáértők szerint örülni kell, és nekünk kell változtatnunk a szokásainkon.

Nagykanizsa, 2021. április 23. Róka Nagykanizsa belvárosában, a Berzsenyi Dániel utcában 2021. április 23-án. MTI/Varga György Fotó: Varga György Forrás: MTI

Bár a nemzeti fociválogatott is Telkibe jár edzőtáborozni, a Zsámbéki-medence kapujában fekvő „falu” – szociológiailag inkább Buda elővárosa – futballélete nem korlátozódik az MLSZ-re. Esténként, amikor elcsendesül az utca, az iskola előtti park műfüves pályáján zajlik az élet. Ide csak műfüves futballcipőben szabad felmenni, ilyenkor az utcai lábbelik a kerítéshálón kívül sorakoznak. Legalábbis eddig így volt.

Nemrég feltűnt egy róka, és felkapott egyet a márkásabb cipők közül, majd elfutott vele.

A cipő – ahogy a róka – örökre eltűnt. Ugyanezen a napon az egyik hegyoldalra kapaszkodó utcában rókacsapat korzózott, tisztes távolból méregették a pórázon sétáltatott kutyákat.

Egy környékbeli nyugdíjas hölgy, aki kiskutyája mellett főleg a teraszon babakocsiban szundikáló unokáját félti a rókáktól, megfigyelte, hogy a vadak milyen otthonosan járják végig a kutyamentes kerteket. Akad falubeli, aki a kerti hintaágyán találkozott elnyújtózó rókával, mások a macska táljából látták falatozni. A helybeliek Face­book-oldalain mindennaposak az élménybeszámolók ellopott papucsokról és kerti kesztyűkről, de Deltai Károly polgármester is számtalan rókás eseményről tud beszámolni. Látott már például ádáz párviadalt, amelyet róka vívott házi macskával.

A kandúrnak akkor épp szerencséje volt, a siheder rókát ki tudta pofozni az utcából, de egy felnőtt példánnyal szemben nem lett volna sok esélye.

– Nálunk két évvel ezelőtt tetőzött a rókabejelentési hullám, de amióta megjelent az aranysakál, érzékelhetően csökkent a számuk

– állítja a polgármester.

– Az évnek ebben az időszakában, amikor a fiatal, tapasztalatlan rókák elkezdik önálló életüket, csapatostul jönnek le a faluba. Sötétedés utáni portyáik főleg a „pestiek” körében keltenek riadalmat. Pedig elvben nem kell tőlük félni, hiszen az emberre nem jelentenek veszélyt. A Dunától nyugatra veszettségről sem hallott senki évtizedek óta. Ha Ukrajna felől olykor át is jön pár betegséget hordozó példány, levadásszák őket még a keleti végeken, mielőtt megfertőznék az egyébként is immunizált hazai rókanépességet

– fejti ki Deltai.

Ez utóbbi gondolatot támasztja alá Heltai Miklósnak, az MTA doktorának, a gödöllői MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet intézetvezetőjének véleménye is, amikor emlékeztet arra, hogy a veszettség elleni immunizációs program két évtizede zajlik, ennek köszönhetően az utóbbi hat-hét évben egyetlen esetről sem érkezett hír. Elismeri, hogy az utóbbi évtizedekben számottevően elszaporodtak a rókák hazánk területén, de ez biológiai szempontból alapvetően jó hír, mert életfeltételeik javulását jelzi.

A szakember nem is érti, ugyan miért zavar bárkit is, ha egy állatfaj nem óhajt kipusztulni. Az ideális rókalétszámra vonatkozó laikus kérdésünkre is az a válasza, hogy

az átlagemberek jelentős része tévesen gondolkodik úgy, hogy amelyik faj jelenléte őt személy szerint zavarja, annak ideális létszáma nulla, míg amelyik faj jelenlétét ugyanő kedvezőnek ítéli, abból lehet akármennyi.

E logika szerint a cinkéből, a fecskéből, a gólyából az a jó, ha sok van, de szúnyogból, légyből, rágcsálókból, vaddisznóból és rókából egy se legyen! Ez az elképzelés a természet rendje, főként a tápláléklánc szempontjából abszurd – foglalja össze az egyetemi tanár.

– Abban, hogy a lakott területeken jelen van a róka, semmi újdonság nincs. Mi magunk is fényképeztünk már rókát tanszékünk ablakából, noha az egyetem a város közepén található. Az, hogy a falu szélére emberemlékezet óta bejártak tyúkot lopni, ha bosszúságot okozott is, az élet része volt. Hogy a rókák a nagyobb városok belső részein is felbukkannak, sőt gyakran meg is telepszenek ott, az viszont néhány évtizedre visszanyúló fejlemény. Ám téves gondolatmenet, hogy amiatt van sok róka a városban, mert túlszaporodott az erdőben, ráadásul ezért arra kell kényszeríteni a vadászokat, hogy gyérítsék a környéki állományt. A róka ugyanis nem azért megy be az emberek közé, mert az erdőben nem fér el, hanem mert ott lényegesen könnyebben jut táplálékhoz.

Vagyis ha nem szeretnénk rókát látni a településen, akkor a közösségnek kell gondoskodnia arról, hogy ne férjen könnyen hozzá a táplálékhoz. Ne hagyjuk kint éjszakára házi kedvencünk ételét, és szedjük össze a hullott termést a fa alól, mert tudható, hogy a róka imádja az édes gyümölcsöt is!

A települések külső részein nagyon sok elhanyagolt köz- és magánterület, elhagyatott építmény jelent ideális búvó- és szaporodóhelyet a rókák, nyestek és rágcsálók számára. Az ilyen ingatlanok gondozása is hozzájárul a távol tartásukhoz.

Deltai Károly polgármester osztja Heltai Miklós véleményét. Tapasztalata szerint rókapanaszok ellen a leghatékonyabb módszer a lakosság felvilágosítása, az önkormányzatoknak egyébként sincs jobb eszköz a kezükben. Meséli, hogy lakossági nyomásra például beomlasztottak néhány rókaodút a település határában, de ennek minimális hatása sem volt. Később rájött a közösség, hogy sokan etették, tehát kimondottan magukhoz csábították a rókákat, miközben mások rókamentesítési intézkedéseket követeltek.

– Volt, aki videót töltött fel a közösségi oldalra, amint kézből eteti a rókát, mert azt gondolta, hogy Saint-Exupéry kis hercegét követve ő is megszelídíti. Aztán, amikor a róka megharapta, ugyanő rohant hozzánk azzal, hogy valaki lője le

– idézi fel a polgármester.

A kilövésre vonatkozó lakossági kérések teljesítése lehetetlen, hiszen belterületen sem a rendőrség, sem a vadász nem lövöldözhet. A gyepmester is csak abban az esetben intézkedik, ha a róka valamiért bennreked valamelyik kertben, ahonnan befogással lehet eltávolítani. A másik gyepmesteri hatáskör, ha elhullott példányok teteméről kell szakszerűen gondoskodni. Ez utóbbira volt több példa is, amikor telente tömeges rókaelhullást észleltek. A laborvizsgálatok minden esetben megállapították, hogy valaki fagyállóval mérgezte meg az állatokat.

– Nem tudok ennél kegyetlenebb dolgot elképzelni, hiszen aki méreggel próbálja megölni a rókákat, rettenetes kínszenvedést okoz az állatnak. De nemcsak az állatkínzás és a természetkárosítás miatt számít mindez bűncselekménynek, hanem a háziállatok, sőt akár a gyerekek veszélyeztetése miatt is

– magyarázza Deltai Károly.

Mészáros Péter, a Pilisi Parkerdőgazdaság szóvivője is arra mutat rá, hogy a budapesti agglomeráció növekedésének hatására a települések egykori zártkertjeinek, szőlőhegyeinek beépítettsége is fokozódik. Utóbbiak egykor ütközőzónát is jelentettek az erdő és a település között, ahol a rókák ráadásul meg is találták a maguk táplálékát rágcsálók és termények formájában. De e régiók belterületbe vonásával és lakott övezetté válásával a települések lényegileg összeérnek az erdővel. Mint Mészáros mondja, trend a belvárosból a természetbe költözni, ahol az erdő a kert végében kezdődik, ez viszont azzal jár, hogy az erdőlakók időnként meglátogatnak minket. A vaddisznók és a rókák ellen vadkerítéssel lehet védekezni, ezt nem tiltja senki.

– Nem tekinthetünk el attól, hogy a róka ökológiai szempontból generalista – azaz széles élőhelyhasználati és táplálkozási spektrummal rendelkező – faj, hasonlóan a vaddisznóhoz, az őzhöz, a nyesthez vagy a borzhoz, amelyek már hozzászoktak az ember közelségéhez.

E fajok őshonosak, jelenlétük nem a túlszaporodásnak, hanem alkalmazkodóképességüknek és az új élőhelyek meghódításának köszönhető. A települési, városi életközösségnek a rókák ugyanolyan természetes alkotóelemei, mint a feketerigó, a szúnyog vagy a harkály. A legokosabb tehát megbarátkozni a gondolattal, hogy ők is részei immár nemcsak az erdei, de a településeken létező ökoszisztémának is, azt is figyelembe véve, hogy rengeteg pockot, egeret és egyéb rágcsálót fogyasztanak, és persze ők maguk is prédájává váltak az utóbbi években ismét elterjedt aranysakálnak.

Borítókép: Portya Nagykanizsa belvárosában. Az utóbbi években egyetlen veszett példány sem bukkant föl az immunizációs programnak köszönhetően (Fotó: MTI/Varga György)