időjárás 24°C Huba 2022. augusztus 19.
logo

A ma állatvédői Fekete Istvánt is börtönbe küldenék

Békés Bence
2022.06.29. 06:58
A ma állatvédői Fekete Istvánt is börtönbe küldenék

Akkor hangzott el a címet adó mondat, amikor a Szilágyi Erzsébet fasoron a reggeli csúcsforgalom idején puskával elejtett vaddisznók ügyéről beszélgettem azzal a szakemberrel, aki a lövés mellett döntött. A beszélgetés célja az volt, hogy tisztázzuk a Magyar Nemzet olvasói számára, mi történt ott pontosan, milyen szakmai és biztonsági szempontok alapján választotta ezt a megoldást. Az általa elmondott szempontokat most nem sorolom fel, akit érdekel, itt elolvashatja.

Az viszont nem került bele a cikkbe, hogy milyen tapasztalatai vannak a főváros lakosaival és az adott helyszínen rendre megjelenő civilekkel, akikre egyre nagyobb hatással van a divatos instant állatvédelem, amely nélkülöz mindenféle tudományos ismeretet, ezáltal az élővilág, benne az állatok valódi érdekeinek felismerését és védelmét. Csak arra szolgál az ilyen típusú állatvédelem, hogy az emberek jónak, nemesnek érezhessék magukat általa, de ne kelljen érte szinte semmit tenniük, azaz tanulniuk, gyakorlati tapasztalatokat szerezniük hőségben, fagyban, éjjel és nappal. Vagy időnként kegyetlennek tűnő döntéseket hozniuk. A woke mozgalom „állatvédelme” virtuális szolgáltatás, amely jó eszköz a közvélemény hangolására, politikai nyomásgyakorlásra, egyben kiváló üzlet is, hiszen az ilyen instant, könnyen megszerezhető élményekért sokan hajlandók fizetni.

Az emlegetett Fekete István zsenijét az a szerencsés kombináció adta, hogy elképesztő természetismereti tudása volt, amit olyan nyelvezettel tudott papírra vetni, amitől az olvasó ott érezhette magát a nyári és téli berekben, a patakparton, patak mélyén, az erdőben, legelőn vagy egy falusi udvar állatok lakta zugaiban. Történeteiben úgy adott személyiséget egy-egy házi- vagy vadon élő állatnak, hogy közben biológiai, természetismereti szempontból kifogástalan művet alkotott. A fantázia és a tudomány tökéletes elegyét alkotta a szépirodalom eszközeivel. És igen, Fekete természetismeretének szerves része volt az a kegyetlenség is, ami a mai városi embernek (és egyre inkább a falusinak is) elviselhetetlen. Akik még nem idegenedtek el Fekete István világától, azok tudják, hogy ez a kegyetlenség nem a természet szépségeinek az ellentéte, amit ki lehet iktatni közülük, hanem elválaszthatatlan része, amely nélkül a szépségek sincsenek. A természet kegyetlenül szelektál, így jönnek létre a szépségei. Ha megpróbáljuk kiiktatni a szelekciót, akkor a természet elpusztul.

A fent említett budai vaddisznókilövés esete is azt mutatja meg számunkra, hogy a természet törvényeit felülírni igyekvő woke progresszívek hazánkban is jelentős befolyásra tettek szert. És ez a hatásuk sajnos időnként átlépi a politikai törésvonalakat, megfertőzve olyanokat is, akik egyébként, ha az ember biológiai törvényszerűségeiről és az abból eredő közösségi kapcsolatairól, a társadalom felépítéséről és szerkezetéről van szó, akkor értik a problémát. Amit értenek és veszélyként felismernek az LMBTQ-lobbival kapcsolatban, azt nem értik az állatvilág, benne a vadon élő állatok problematikáját illetően. Pedig itt sem kisebb a tét, mert ha hagyjuk a progresszívnak mondott instant állatvédelem térnyerését, elcsábulunk az érzelmi alapú kampányoknak, akkor a teljes élelmiszer-ellátásunkat és a természetes élőhelyeink bioló­giai sokféleségét tesszük kockára.

A konkrét esetben az történt, hogy az ország egyik legjobban képzett szakemberét, aki csaknem ötvenéves gyakorlati tapasztalattal és magas szintű tudományos ismeretekkel a háta mögött végzi a munkáját, laikusok hada lincselte meg a virtuális térben, lesöpörve a tudományos alapú szakmai érveket és a hatályos jogszabályokat az asztalról. Pedig viszonylag egyszerű összefüggésekről van szó, olyanokról, mint „az apa férfi, az anya nő”, hiszen azt sem nehéz megérteni, hogy a vadon élő állatoknak nincs keresnivalójuk egy nagyváros forgatagában. És azt sem, hogy amikor a hazai sertéságazatot veszélyeztető járvány tombol, akkor az azt terjesztő vaddisznót nem szállítgatjuk és engedjük szabadon, hanem gyorsan és kíméletesen ártalmatlanítjuk. Mert ha jóemberkedve kiengedjük a fertőzött állatot a többi közé, akkor az összes elpusztul.

Ugye, ez nem bonyolult dolog? Mindezek megértéséhez nem kell különleges képzettség, elég csak tájékozódni. Például arról, hogy a vadon élő állatok számos, emberre és háziállatokra veszélyes kórt terjesztenek, a harapásukkal vagy egyéb módon komoly sérüléseket képesek okozni, a kertekben, a parkokban és a járművekben akár többmilliós nagyságrendű károkat tenni. És ha tovább tájékozódunk, akkor azt is megtudhatjuk, hogy az Agrárminisztérium, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, vadászok, erdészek és természetvédelmi őrök hada tesz óriási erőfeszítéseket hosszú évek óta, hogy az érdekünkben megfékezzék a járványt, amelyet az instant állatvédők és a rájuk fogékony közvélemény képes lenne akadályozni, a vérrel-verejtékkel és forintmilliárdokkal elért eredményeket lerombolni.

A szerző újságíró

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Havran Zoltán)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.