– Az 1938–1941 közötti visszacsatolásokkal megnagyobbodott, közel 15 millió lakosú Magyarországról csaknem egymillió fő került szovjet fogságba, a mai Magyarország területéről majdnem hétszázezer személy. Kétharmaduk katonaként, egyharmaduk civilként. Mi a magyarázata annak, hogy ennyi civilt elhurcoltak?
– A Szovjetunióban óriási volt a munkaerőhiány a 27–30 milliós háborús emberveszteség miatt, ráadásul 1945 nyarán még több mint 11 millió főt tartottak fegyverben, így munkára fogható lakos alig maradt. A másik indok az ellenséggel szembeni megtorlás volt. Sztálin 1943-ban azt mondta Anthony Eden brit külügyminiszternek, hogy a magyarokat meg kell büntetni. Ezt Molotov vezető szovjet politikusként is megerősítette, amikor azt írta Edennek, hogy azért a fegyveres segítségért, amelyet Magyarország Németországnak nyújtott, nemcsak a magyar kormány, hanem a magyar nép is felelős. Ezek a mondatok előrevetítették, hogy a magyar lakosság ellen is megtorló intézkedéseket fognak alkalmazni.
– A magyar civilek egy részét azért hurcolták el, hogy kiegészítsék a hadifogolylétszámot. Mi vezetett idáig?
– A Szovjetunióban létezett központi utasítás arra vonatkozóan, hogy aki 1941 után bármennyi időre is katona volt, függetlenül attól, hogy esetleg már leszerelték, azt hívják be igazoltatás címén, majd vigyék el szovjet hadifogságba. De ezt nem mindig így hajtották végre, ugyanis a központi utasításokhoz tervszámok is tartoztak. Amikor összegyűjtötték a katonaviselteket, és kiderült, hogy nincsenek elegen, a civileket kezdték elhurcolni. Baranyából például 14 éves kortól ötvenévesig vitték el a katonai vagy leventekiképzést szerzett férfiakat. A hadifogolylétszám-kiegészítésnek volt másik vonulata is. Ez már egyéni, helyi szintű utasítások alapján történt. Amikor a szovjet katonai parancsnokok hadműveleti kudarcot éltek át, azt mindig az ellenségnek a vártnál nagyobb létszámával magyarázták feljebbvalóiknak. Mivel ez nem felelt meg a valóságnak, a hiányzó hadifogolylétszámot a civilekből pótolták. Malinovszkij marsall Budapest elfoglalása után azt írta végső jelentésében, hogy az ellenséges haderő 188 ezer főt veszített, ebből ötvenezernél több a halottak száma, és 138 ezer a hadifoglyoké. De hogyan ejthettek volna ennyi foglyot, amikor nyolcvanezer védőből csak mintegy 35 ezer német és magyar katona élte túl a harcokat? Tehát több mint százezer fő hiányzott a hadifoglyok közölt létszámából, akikkel viszont el kellett számolni. Ezért nemcsak Budapestről, hanem a környező településekről is kezdték összegyűjteni a civileket. Az ostrom 1945. február 13-án fejeződött be, de április végén még mindig szedték össze az embereket. Nagyon sok olyan személyt is elvittek, akik épp a náci koncentrációs lágerekből érkeztek haza. Nussbaum Lászlót a német megszállás után hívták be munkaszolgálatra. Ez menedék volt a koncentrációs tábor elől, de csak a nyilas hatalomátvételig, mert akkor mégis elvitték. Miután az amerikaiak felszabadították a guseni lágert, hazajött. Győrben szállt le a szerelvényről, miközben egy másik szerelvénnyel épp foglyokat vittek a Szovjetunióba. Az őrök orvosért kiáltottak, Nussbaum jelentkezett, hogy ellássa a beteget, de megfogták, és bevágták a többiek közzé a vagonba. 1948-ban, amikor szabadon engedték volna, a szovjetek gyanúsnak találták, hiszen túlélte a koncentrációs tábort, amelyet az amerikaiak szabadítottak fel. Ezért kémkedés vádjával 25 évre ítélték, és elvitték a Gulagra, ahonnan csak 1953-ban térhetett haza. Sok ehhez hasonló sors volt.
