Gdansk, a hamvaiból újjáéledt város

Az észak-lengyelországi kikötővárosban, Gdanskban szinte minden lépésnél elénk tárul a történelem, miközben elkápráztat a fejlődés gyorsasága. A második világháborúban nagyrészt lerombolt, majd újjáépült városban összefonódik a múlt és a jelen.

A belváros népszerű része a Hosszú utca, amelyet királyi útnak is hívnak Fotó: A szerző felvétele

Nemzetek találkozásának színhelye

A belváros macskaköves utcáit járva az az érzésünk, hogy akár Amszterdamban is lehetnénk. Ennek oka, hogy a háború utáni újjáépítéssel az előző korok pompáját nyerte vissza a város, a XVI. században Gdansk építészetére nagymértékben hatott a holland reneszánsz stílus. 

A más országokból is idesereglő kereskedők nemcsak áruikat, hanem kultúrájukat, szellemiségüket is magukkal hozták Gdanskba.

 A Hosszú utca díszes házaitól nem messze egy modern, fekete téglából emelt épület áll, a gdanski Shakes­peare Színház. Története egészen az Erzsébet-korhoz, az angol reneszánszhoz nyúlik vissza. A Shakespeare­ Színházat 2014-ben nyitották meg, de alapításának ötlete már az 1990-es években megfogant, miután egy olyan XVII. századi rajzot találtak, amely alapján az angliai Globe Színház mása állt itt ezen a helyen. A XVI-XVII. században a kereskedőkön és építészeken kívül ugyanis a művészeti élet szereplői, köztük angol színészek is gyakran ellátogattak Kelet-Közép-Európa legnagyobb kikötővárosába, hogy Shakespeare és kortársainak darabjait adják itt elő. 

A színház alapítója, Jerzy Limon professzor úgy terveztette meg ezt a létesítményt, hogy megőrizve a város hagyományait a modern korhoz idomuljon az épület. Felfogása szerint ugyanis az új kulturális intézmény a múltban gyökerezik, de a jelenben él

 – meséli Krzysztof, a színház munkatársa. A nyitható tetejű nézőtér Erzsébet-kori mását tükrözi, felelevenítve a fedetlen reneszánsz színházakat. A XVII. századbeli elődjéhez hasonlóan az intézménynek nincs állandó színészi gárdája, a világ legkülönbözőbb pontjairól invitálja a fellépni vágyó művészeket és társulatokat.

A nyitható tetejű Shakespeare Színház Erzsébet-kori mását tükröző nézőterével Fotó: Krzysztof Mystkowski

A borostyán fővárosa

A belváros leglátogatottabb helyei közé tartozik még a Mariacka utca, ahol minden egyes ház előtt borostyán ékszerekkel megpakolt standokat látni. Miközben a fülbevalókat, a nyakláncokat és a karkötőket csodáljuk, az egyik árus, egy idősebb hölgy elmondja, férjével és fiával együtt az összes ékszert ők készítik. Még a ház alagsorában kialakított műhelyét is megmutatja. Nemhiába hívják Gdanskot a borostyán fővárosának. 

A körülbelül negyvenmillió évvel ezelőtt, a fenyőfák megkövesedett gyantájaként keletkezett köveket a folyók sodorták a tengerekbe. 

Legfőbb származási helyük a mai napig a Balti-tenger, Gdansk és a szomszédos orosz exklávé, Kalinyingrád ezért a borostyán feldolgozásán alapuló kézművesipar központjai.

 A lengyel város borostyánmúzeumában egyedülálló gyűjtemény található, nemcsak kortárs tervezők ékszereit, de számos más gondosan megmunkált, borostyánból készült kiállítási darabot, szobrokat, maketteket, bútorokat is láthatunk.

Borostyán ékszereket árusító stand a Mariacka utcában Fotó: A szerző felvétele

A város egyik különlegessége a Szent Brigitta bazilikában található hatalmas, borostyánból készült oltár is, amelyet az elhunyt hajógyári munkások tiszteletére állítottak. A Szolidaritás megalakítása előtt ugyanis a munkások már az 1970-es években is tüntettek, a sztrájkot azonban a szocialista hatóságok vérbe fojtották. A Szent Brigittáról elnevezett templomot eredetileg a XIV. században építették meg, ám a második világháború ezt az épületet is teljesen elpusztította. Az újjáépült bazilika tizenhárom méter magas borostyánoltárát 2017-ben adták át, amelynek közepén Szűz Mária, a munkások védelmezője látható.

Testvéri fogadtatás

A Mariacka utcából a Motlawa folyóhoz érünk, két partján szűk, egymásba fonódó épületek húzódnak. Számos olyan régi épületet rekonstruáltak turisztikai céllal – többnyire éttermeknek, szállodáknak vagy múzeumoknak adnak otthont –, amelyek korábban például magtárként szolgáltak, Gdansk legfontosabb exportterméke ugyanis a gabona volt.

Pár éve még szinte semmi sem volt ezen a helyen. A házak, amelyeket most itt láttok, az utóbbi években épültek újjá

 – mutatott végig a parton Eliza.

A város egyik jelképe a középkori daru a Motlawa partján Fotó: A szerző felvétele

A folyóparton kipróbáljuk az egyik vendéglőt, a Kubickit. Pácolt hering, sóskaleves, majd áfonyamártással tálalt kacsa és pierogi (lengyel derelye) kerül az asztalunkra. Az étlapon mindenki talál kedvére valót, a közeli vizek miatt előkelő helyen szerepelnek a halakból készített ínyencségek. Betérünk egy másik vízparti épületbe is, amely korábban magtár volt, ma már viszont Gdansk multikulturális jellegét tükrözve bajor étteremnek ad otthont. A Brovarnia Gdansk belülről is úgy fest, mintha a müncheni Oktoberfest sörfesztivál egyik sátrában lennénk, ám az étel- és itallapon leginkább lengyel specialitások szerepelnek. 

Pawel, a pincér elmondja, hogy a sörök mind az étterem sörfőzdéjében készülnek, ami nem ritka a gabonakereskedelméről híres Gdansk vendéglátóhelyeinél. A Goldwasser elnevezésű gdanski likőrt is a figyelmünkbe ajánlja, amelynek érdekessége, hogy aranypelyhek úszkálnak benne. A legenda szerint a piactéren található Neptun-kútba olyan sokan dobáltak aranypénzt, hogy a vizek istene hálából finom likőrré változtatta a szökőkútból kiömlő vizet. Pawel, miután megtudja, hogy magyarok vagyunk, hozzáteszi, a Goldwasser azért nem hasonlítható a pálinkához. A hungarikumot onnan ismeri, hogy sok magyar barátja van, egyben rögtön leszögezi: 

Semmi sem állhat a lengyel–magyar barátság útjába, hiszen a hasonló kultúra összeköt bennünket. 

Bár Gdansk egyszerre számos nemzet kultúráját kapcsolja össze, és elsősorban a közeli Németországból, illetve Skandináviából özönlenek ide a turisták, „testvéreiket”, a magyarokat különleges vendégszeretettel fogadják.

Borítókép: A belváros népszerű része a Hosszú utca, amelyet királyi útnak is hívnak (Fotó: A szerző felvétele)

Partnerek: Lengyel Gótikus Várak Közösségének Szövetsége (Association of Communes ‘Polish Gothic Castles’), Pomerániai Turisztikai Szövetség (Pomorskie Tourist Board), Varmia-mazúriai Turisztikai Szervezet (Varmian-Masurian Regional Tourism Organization). A cikk az Újságírói tanulmányút a lengyel–magyar turisztikai útvonalak mentén című projekt keretében készült a Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet társfinanszírozásával. A közzétett cikk kizárólag a szerző véleményét tükrözi, és nem azonosítható a Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet hivatalos álláspontjával.