Lépten-nyomon a történelembe botlunk
Kicsit szeles ma az idő, vegyetek fel sálat – tanácsolja lengyel idegenvezetőnk, Eliza, mielőtt elindulunk Gdansk belvárosa felé. A hűvös időjárás oka nemcsak az, hogy beköszöntött az ősz, hanem az is, hogy a Balti-tenger partján, Lengyelország legfontosabb kikötővárosában vagyunk.
A város történelme során porosz és német fennhatóság alá is került, de kétszer volt szabad város, először 1807 és 1815, majd 1920 és 1939 között. A második világháború Németország lengyelországi inváziójával Gdansk kikötőjében, a Westerplatte-félszigeten tört ki 1939. szeptember elsején. A háború évei alatt Lengyelország több mint 5,2 millió polgárát gyilkolták meg, és a népesség körülbelül 12 millióval csökkent. A lengyel kormány a mai napig nem feledi veszteségeit, és idén, a második világháború kitörésének 83. évfordulóján jelentette be, hogy kártérítést követel Berlintől a háborús károkért.
A kikötőváros a német megszállás után sem lélegezhetett fel, ugyanis mintegy nyolcvan százalékát lerombolták az 1945-ben odaérkező szovjet csapatok. Ám Gdansk leglátogatottabb részén, a Hosszú utcán (Ulica Dluga) fölénk magasodó, színes épületek mintha azt hirdetnék, a múlt minden fájdalmát maga mögött hagyta az újjáépült város.
Az utcát királyi útnak is nevezik, hiszen az Arany Kapun (Zlota Brama) át ezen az útvonalon lovagoltak be a városba a királyok.

Miután az 1950-es és 1960-as években újjáépítették Gdansk belvárosát, a kikötőváros a Lengyel Népköztársaság egyik legfontosabb hajózási és ipari központjává vált. A Szovjetunió a három nagy hajógyár fejlesztésével igyekezett erősíteni a régióban betöltött szerepét. Ám a város egykori Lenin Hajógyára 1980-ban arról vált híressé, hogy itt alakult meg a keleti blokk első független szakszervezete, a Szolidaritás. A tömegmozgalom elnököt is választott Lech Walesa személyében, aki 1990 és 1995 között Lengyelország államfői tisztségét töltötte be. A mozgalom jelentősége nemcsak abban rejlik, hogy felgyorsította a keleti blokk lebontását, hanem abban is, hogy a társadalom legkülönbözőbb rétegeit fogta össze, 1981-re már mintegy tízmillió követője volt. A gdanski hajógyárhoz tartozó több mint egyhektáros területen pár éve kulturális központ nyílt, ahol a Szolidaritás története is megtekinthető interaktív kiállítás keretében. A város egykor több mint húszezer embert foglalkoztató hajógyára mára csak pár ezer munkahelyet őrzött meg.