Olvasási szokások terén is változást hozott a pandémia

Szeptember 29-én nyílt meg a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Magyarország kiadói kihasználják a hasonló eseményeket az olvasás népszerűsítésére. A pandémia miatt világszerte megváltoztak az olvasási szokások, az itthoni irodalmi élet azonban nehezen változik.

PA-IMAGES/ Fotó: Dominic Lipinski Forrás: Reuters

Két éve meglehetősen negatív képet festett a hazai olvasás helyzetéről a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Tárki közös felmérése. Az eredmények szerint a felnőtt lakosság tizenhárom százaléka olvas legalább hetente, ez a szám 2005-ben huszonöt, 1989-ben még harmincöt százalék volt. Főként a nők vesznek könyvet a kezükbe, a férfiak ötvenkilenc százaléka viszont szinte soha. Az okok között egyrészt szerepel az időhiány, másrészt az, hogy a válaszolók negyvenöt százaléka bevallottan nem szeret olvasni. A kétezres évek elején még jóval kevesebben, húsz százalék körül vélték úgy, hogy a könyvek nem fontosak.

Az olvasók számának csökkenése világtrendnek mondható, de a pandémia is hozott változást. A Global English Editing kutatása szerint világszinten harmincöt százalékkal nőtt az olvasók aránya a koronavírus-járvány, illetve a lezárások miatt. A legtöbben Indiában olvastak, a dobogó második és harmadik fokára is ázsiai ország állhatott fel, Thaiföld és Kína, a nyugati országok ezután következtek. Az Egyesült Államok sereghajtóként végzett, Magyarország viszont belefért a top tízbe.

Nevelni a szülőt

– Valóban az az általános vélekedés, hogy egyre kevesebbet olvasunk, de ha a gyerekek között körbenézek, azt látom, talán új reneszánsz kezdődik, hogy az olvasás divat, és egyre több gyerek vesz ismét könyvet a kezébe – mondja el Kovács Zsanett, a Móra Könyvkiadó marketingvezetője.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy minek tulajdonítható a csökkenő olvasási kedv, de a számos elektronikai eszköz terjedése, illetve az általuk „felgyorsított” világ kevésbé teszi vonzóvá a papír által képviselt lassabb életvitelt. Bár vannak vélemények, amelyek szerint az olvasás szeretete velünk született dolog, Jen Sherman olvasáskutató szerint például nem számít, a szülők mennyit olvasnak. A legtöbb szakértő mégis egyetért abban, hogy aki kisgyerekként találkozik a betűkkel, az később is olvasni fog. A gyerekekre hat, ha a szülők kezében könyvet látnak, illetve hallják az emberi hangú felolvasást – tehát sem a tévé, sem a hangoskönyv nem köti őket úgy a könyvek világához, mint a szülők hangja.

– Szülőedukálással kezdünk, mert az olvasó szülő nagyobb eséllyel nevel olvasó gyereket. Nem elég hét-nyolc évesen megismertetni a kicsiket a könyvek világával, fontos, hogy születésétől az olvasás példája álljon előtte. Minden kultúrával kapcsolatos tudás, tehát a színházba, moziba, múzeumba járás vagy az olvasás is tanult minták alapján történik, tehát a szülő felelőssége óriási – magyarázza Kovács Zsanett.

Ám mivel a szülői korosztály nagy része már nem szeret olvasni, így nehéz rögtön csecsemőkortól olvasóvá nevelni valakit. Varga Bea, a Könyvmolyképző Kiadó vezető szerkesztője szerint ez mégsem akkora probléma:

– Már nem igaz, hogy aki a középiskola előtt nem fog könyvet a kezébe, az sosem válhat olvasóvá. Fiatal felnőttek akár húszévesen is beléphetnek az olvasók közé, ha olyan történetet kapnak a kezükbe, amely az ő élethelyzetükben érdekes. Gyerekeknél fontos, hogy ne a nyolcvanas években megszokott módon a felnőtt oldja meg a konfliktusokat a történetekben, hanem a gyerekszereplők. A tinédzsereknek, illetve a fiatal felnőtteknek szóló regények esetén a pergő dramaturgia, illetve az aktuális témák megjelenése fogja meg az érdeklődőket, tehát az, ha a világ változásairól, többek között az internetes és az iskolai zaklatásról vagy éppen a nemi szerepekről olvashatnak, mert ilyenkor úgy érzik, magukról olvasnak – mondja Varga Bea.

– A hangsúly az élményen van – teszi hozzá Kovács Zsanett. – Fontos megszerezni az olvasói rutint, mielőtt a gyerek kétszázötven oldalas betűtömbbel találkozna. Ezért a különféle olvasói szinteken figyelünk arra, hogy teljes történetet adjunk a gyerekek kezébe – amely akár nem több, mint húsz-harminc mondat –, hogy biztosítsuk a sikerélményt.

Az élmények és a történetek fontosságával Németh Kinga, a Typotex Kiadó ügyvezetője is egyetért. A cég ugyan nem tálalja könnyen a tudományt, de mindig odafigyel arra, hogy azt megfelelő történetbe csomagolja, illetve adott korosztály számára érthetően nyújtsa azt. Fontos továbbá a figyelemfelkeltő borító is.

– A másodperc törtrésze áll egy kiadó rendelkezésére, hogy megragadja a figyelmet, ezért kulcskérdés a borító. Az olvasó erre figyel fel. Ám a könyvesboltban sétálgató potenciális vásárló az olvasó tizenhárom százalékba tartozik – mondja el Gönczi Péter, az Álomgyár Kiadó alapítója.

Horváth Bence, a Kortárs Kiadó főszerkesztője hangsúlyozza, ők a minőség zászlóra tűzésével állnak a pia­con, és már kialakult érdeklődésű olvasóközönséget szolgálnak ki. Horváth szerint az olvasók számának csökkenése a kétezres évek eleje óta tart, de ennek az is az oka, hogy átalakult a könyvpiac, a terjesztő cégek kiadók is, amelyek a saját kiadványaikat promotálják. Ugyan lehetséges hirdetési felületet vagy kiemelt elhelyezést venni adott könyvesboltokban, de a kisebb szépirodalmi kiadók ezt nem tudják finanszírozni, mivel nincs akkora árbevételük.

Dickens vagy Harry Potter?

– Ma olvasóvá a szórakoztató irodalom nevel. Innen lehet átlépni érdeklődés esetén a szépirodalom területére, de aki középiskolában nem vesz kézbe Dickenst vagy Hemingwayt, azt később már nagyon nehéz szépirodalmat olvasóvá nevelni. Mindig a szépirodalom felől közelítünk, hogyan kellene kanonizálni a szórakoztató irodalmat. A valóság az, hogy a szórakoztató irodalom él és virul, messze nem csak ponyvákat termel, és sokkal szabadabb írói térrel rendelkezik, mint a támogatásoktól sokszor függő szépirodalmi kiadók. A szerzők, akik húsz évvel ezelőtt szépirodalminak számítottak volna, ma a szórakoztató irodalomban publikálnak, a magyar irodalmi élet pedig a kiadó és a borító alapján nevezi őket szórakoztató irodalminak, nem a szöveg alapján – magyarázza Varga Bea.

Alexa Donne amerikai ifjúsági írónő szerint nincs probléma azzal, ha egy iskola Harry Pottert akar tanítani, de akkor Dickens műveit is meg kell ismertetni a gyerekekkel, hogy tisztában legyenek a kontextussal. Éppen ezért komoly gondnak tartja, hogy az iskolai oktatásban a vagy-vagy merül fel kérdésként, nem pedig a holisztikus szemlélet. Magyarországon még nagyobb a probléma, mivel nagyon hangsúlyos a szórakoztató és szépirodalmat elválasztó határvonal.

Nem minden az internet

Olvasáskutatók egy része ma örül, ha színvonalas szórakoztató irodalmat – tehát nem az alacsony színvonalú populáris irodalmat – lát a tinédzserek kezében, amely Amerikában a felmérések szerint elsősorban fantasy. A millenniumi nemzedékben már az általános fikciós irodalom jellemző a romantikával és a krimivel az élen. Gönczi Péter szerint ez érthető, hiszen a női olvasók a munkából hazatérve kikapcsolódni szeretnének, és aki nem rendszeres olvasó, az a nehezebben befogadható műveket le fogja tenni.

A megkérdezett szakértők egyetértenek abban, hogy lépésenként kell haladni, a könnyebb szövegektől a nehezebbekig. Kovács Zsanett ezért gondolja problémának, hogy az iskolában sokszor úgy találkoznak a legrégebbi szövegekkel a gyerekek, hogy még sem megfelelő szókincsük, sem történelmi háttértudásuk nincs. Varga Bea szerint ideális lenne elválasztani az általános iskolai olvasóvá nevelést a középiskolai kulturális kincsek átadásától, mert utóbbi esetben a szövegértés már nem akadály. Szintén a középiskolára érdemes összpontosítani a tudományos kiadványok esetén. Bár Németh Kinga hangsúlyozza, hogy a kicsiknek is szánnak ismeretterjesztő könyveket, de a tinédzser korosztálytól lép be igazán hangsúlyosan a tudományos nevelés.

– Nagy küzdelem, hogy olvassanak a fiatalok, és különösen az, hogy tudománnyal kapcsolatos kiadványokat forgassanak, de meg kell őket tanítani arra, hogy nem minden információt tudnak összegyűjteni az internetről. A tudományos művekből nemcsak a száraz tényanyag, de a tudományos gondolkodás is elsajátítható. Ez az internetes platformokon nem elérhető – magyarázza az ügyvezető.

Borítókép: Negyedmillió kötetből épült labirintus a londoni Royal Festival Hallban, 2012. Egy évtized alatt is drasztikusan megváltoztak a befogadói szokások (Fotó: Reuters)