Nevelni a szülőt
– Valóban az az általános vélekedés, hogy egyre kevesebbet olvasunk, de ha a gyerekek között körbenézek, azt látom, talán új reneszánsz kezdődik, hogy az olvasás divat, és egyre több gyerek vesz ismét könyvet a kezébe – mondja el Kovács Zsanett, a Móra Könyvkiadó marketingvezetője.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy minek tulajdonítható a csökkenő olvasási kedv, de a számos elektronikai eszköz terjedése, illetve az általuk „felgyorsított” világ kevésbé teszi vonzóvá a papír által képviselt lassabb életvitelt. Bár vannak vélemények, amelyek szerint az olvasás szeretete velünk született dolog, Jen Sherman olvasáskutató szerint például nem számít, a szülők mennyit olvasnak. A legtöbb szakértő mégis egyetért abban, hogy aki kisgyerekként találkozik a betűkkel, az később is olvasni fog. A gyerekekre hat, ha a szülők kezében könyvet látnak, illetve hallják az emberi hangú felolvasást – tehát sem a tévé, sem a hangoskönyv nem köti őket úgy a könyvek világához, mint a szülők hangja.
– Szülőedukálással kezdünk, mert az olvasó szülő nagyobb eséllyel nevel olvasó gyereket. Nem elég hét-nyolc évesen megismertetni a kicsiket a könyvek világával, fontos, hogy születésétől az olvasás példája álljon előtte. Minden kultúrával kapcsolatos tudás, tehát a színházba, moziba, múzeumba járás vagy az olvasás is tanult minták alapján történik, tehát a szülő felelőssége óriási – magyarázza Kovács Zsanett.
Ám mivel a szülői korosztály nagy része már nem szeret olvasni, így nehéz rögtön csecsemőkortól olvasóvá nevelni valakit. Varga Bea, a Könyvmolyképző Kiadó vezető szerkesztője szerint ez mégsem akkora probléma:
– Már nem igaz, hogy aki a középiskola előtt nem fog könyvet a kezébe, az sosem válhat olvasóvá. Fiatal felnőttek akár húszévesen is beléphetnek az olvasók közé, ha olyan történetet kapnak a kezükbe, amely az ő élethelyzetükben érdekes. Gyerekeknél fontos, hogy ne a nyolcvanas években megszokott módon a felnőtt oldja meg a konfliktusokat a történetekben, hanem a gyerekszereplők. A tinédzsereknek, illetve a fiatal felnőtteknek szóló regények esetén a pergő dramaturgia, illetve az aktuális témák megjelenése fogja meg az érdeklődőket, tehát az, ha a világ változásairól, többek között az internetes és az iskolai zaklatásról vagy éppen a nemi szerepekről olvashatnak, mert ilyenkor úgy érzik, magukról olvasnak – mondja Varga Bea.
– A hangsúly az élményen van – teszi hozzá Kovács Zsanett. – Fontos megszerezni az olvasói rutint, mielőtt a gyerek kétszázötven oldalas betűtömbbel találkozna. Ezért a különféle olvasói szinteken figyelünk arra, hogy teljes történetet adjunk a gyerekek kezébe – amely akár nem több, mint húsz-harminc mondat –, hogy biztosítsuk a sikerélményt.
Az élmények és a történetek fontosságával Németh Kinga, a Typotex Kiadó ügyvezetője is egyetért. A cég ugyan nem tálalja könnyen a tudományt, de mindig odafigyel arra, hogy azt megfelelő történetbe csomagolja, illetve adott korosztály számára érthetően nyújtsa azt. Fontos továbbá a figyelemfelkeltő borító is.
– A másodperc törtrésze áll egy kiadó rendelkezésére, hogy megragadja a figyelmet, ezért kulcskérdés a borító. Az olvasó erre figyel fel. Ám a könyvesboltban sétálgató potenciális vásárló az olvasó tizenhárom százalékba tartozik – mondja el Gönczi Péter, az Álomgyár Kiadó alapítója.
Horváth Bence, a Kortárs Kiadó főszerkesztője hangsúlyozza, ők a minőség zászlóra tűzésével állnak a piacon, és már kialakult érdeklődésű olvasóközönséget szolgálnak ki. Horváth szerint az olvasók számának csökkenése a kétezres évek eleje óta tart, de ennek az is az oka, hogy átalakult a könyvpiac, a terjesztő cégek kiadók is, amelyek a saját kiadványaikat promotálják. Ugyan lehetséges hirdetési felületet vagy kiemelt elhelyezést venni adott könyvesboltokban, de a kisebb szépirodalmi kiadók ezt nem tudják finanszírozni, mivel nincs akkora árbevételük.
Dickens vagy Harry Potter?
– Ma olvasóvá a szórakoztató irodalom nevel. Innen lehet átlépni érdeklődés esetén a szépirodalom területére, de aki középiskolában nem vesz kézbe Dickenst vagy Hemingwayt, azt később már nagyon nehéz szépirodalmat olvasóvá nevelni. Mindig a szépirodalom felől közelítünk, hogyan kellene kanonizálni a szórakoztató irodalmat. A valóság az, hogy a szórakoztató irodalom él és virul, messze nem csak ponyvákat termel, és sokkal szabadabb írói térrel rendelkezik, mint a támogatásoktól sokszor függő szépirodalmi kiadók. A szerzők, akik húsz évvel ezelőtt szépirodalminak számítottak volna, ma a szórakoztató irodalomban publikálnak, a magyar irodalmi élet pedig a kiadó és a borító alapján nevezi őket szórakoztató irodalminak, nem a szöveg alapján – magyarázza Varga Bea.
Alexa Donne amerikai ifjúsági írónő szerint nincs probléma azzal, ha egy iskola Harry Pottert akar tanítani, de akkor Dickens műveit is meg kell ismertetni a gyerekekkel, hogy tisztában legyenek a kontextussal. Éppen ezért komoly gondnak tartja, hogy az iskolai oktatásban a vagy-vagy merül fel kérdésként, nem pedig a holisztikus szemlélet. Magyarországon még nagyobb a probléma, mivel nagyon hangsúlyos a szórakoztató és szépirodalmat elválasztó határvonal.
