A Magyar Földrajzi Társaság tagjai arktiszi fagyban és az Alföldön is kutatnak

Nagy elődök méltó utódai járták és járják a világ eldugott pontjait. Hunfalvy János egyetemi tanár kezdeményezésére 1872 elején alakult meg a Magyar Földrajzi Társaság – a 150 évre emlékező ünnepi eseménysorozat­ záró rendezvényét ma tartják a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A geográfusok fájlalják, hogy a hazafias nevelés két fő területét, hazánk földjének és népünk történetének ismeretét nem sikerül azonos súllyal megjeleníteni a tantervekben.

Forrás: Fortepan/Magyar Földrajzi Múzeum/Diagyűjtemény

Teleki Sámuelről vulkánt neveztek el. Fotó: MFM

Annak ellenére, hogy az interneten minden információ elérhető, Lóczy Dénes szerint a földrajzi ismeretek olyan szintre süllyedtek, hogy ez ellen mindenképpen tenni kell.

A földrajz tekintélyét romboljuk, ha tagadjuk, hogy tudományunk jelentősen hozzá tud járulni korunk környezeti problémáinak megoldásához, legalábbis helyi és regionális méretekben. Harcolnunk kell az ellen, hogy a földrajzot „visszaminősítsék” iskolai tantárggyá vagy leíró tudománnyá

– vázolta a célokat az elnök. A probléma nem új: a társaság vezetősége a kezdetektől fogva elégedetlen volt a földrajz közoktatásban betöltött szerepével. Folyamatosan ádáz küzdelmet folytatott az óraszámok csökkentése ellen, ami azonban szélmalomharcnak bizonyult. Különösen fájó kudarcként élik meg, hogy a hazafias nevelés két fő területét, hazánk földjének és népünk történetének ismeretét nem sikerül azonos súllyal megjeleníteni a tantervekben, azaz közel azonos óraszámot elérni a földrajz és a történelem számára. Sőt, ettől egyre távolabb kerülünk.

Csáky István külügyminiszter és Teleki Pál miniszterelnök a második bécsi döntés idején. Teleki Pál szerkesztette Magyarország nemzetiségi térképét, melynek első változata a trianoni béketárgyalások idején lett nemzetközi hírűvé. Fotó: Ullstein bild Dtl./Getty Images

Páratlan Balaton-monográfia

Az elmúlt 150 év egyik nagy eredményének azt tartja Gábris Gyula, a társaság korábbi elnöke, hogy Lóczy Lajos 1891-ben a Magyar Földrajzi Társaság elnökeként elindította a Balaton tudományos tanulmányozását. Az ország jeles szakembereiből megalakult Balaton Bizottság két évtizedes kutatómunkájának eredménye a világirodalomban is páratlan Balaton-mono­gráfia, amely 32 kötetben, magyar és német nyelven készült el háromszázezer korona felhasználásával. Nem kevesebb, mint hatvan különböző szakember – sok külföldi is – sorakozott fel hívó szavára. Az első kötetek 1897-ben, az utolsó 1920-ban jelent meg. Az ELTE emeritus professzora hatalmas értéknek tartja a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára című könyvsorozat több mint hatvan kötetét, amelyek főleg tudományos igényű útleírásokat tartalmaznak.

A szerzők között a kor számtalan ismert utazója, felfedezője szerepel. A magyarok közül kiemelendő Almásy László, Baktay Ervin, Cholnoky Jenő, Ligeti Lajos, Stein Aurél. Az első kötet 1902-ben jelent meg, az utolsó pedig 1943-ban.

Karnevál a jégen. A magyar–osztrák felfedezők 1872-ben. Fotó: Royal Geographical Society/Getty Images

Milleker Rezső debreceni professzor 1929-ben alapította meg A Földgömb című földrajzi folyóiratot, amelyet 1933-ig szerkesztett, majd átadta a társaságnak. A földrajztudományt népszerűsítő ismeretterjesztő folyóirat 1944-ben megszűnt, és évekig nem jelent meg. A Földgömb újraalapítása és újbóli megjelenése Nemerkényi Antalnak, a Magyar Földrajzi Társaság főtitkárának az érdeme. Az új folyam 1999-ben indult meg évi hat, majd 12 számmal.

A Magyar Földrajzi Társaság folyóirataként megjelenő A Földgömb magazinhoz köthető az utóbbi évek legnagyobb szabású expedíciója.

A Földgömb Atacama Klímamonitoring Program résztvevői – Nagy Balázs, az ELTE docense vezette a csapatot – 2012–18 között négy alkalommal jártak a Chile és Argentína határán húzódó, 6893 méter magas Ojos del Saladón, a Föld legmagasabb vulkánján. A magyar kutatók 2012-ben műszerezték be a vulkánt – a kutatás a bolygó legmagasabban végzett klímamonitoring vizsgálata. Az expedíciót támogató és együttműködő partnerek száma a húszhoz közelít, ami egyértelműen jelzi, ahhoz, hogy valaki tudományos céllal extrém körülmények között kutathasson, extrém mennyiségű előkészítő munkára van szükség. (Napjainkban a támogatók/szponzorok számát leginkább az határozza meg, hogy a vállalkozás milyen médiafigyelemre számíthat.)

A világ legmagasabb vulkánján, az Ojos del Saladón kutatott az elmúlt években Nagy Balázs, az ELTE docense. Fotó: Mari Laszlo/atacama.expedicio.eu

Lerner János, a társaság expedíciós szakosztályának elnöke szerint a földrajztudomány számára a klasszikus értelemben vett felfedezetlen, ismeretlen területek, fehér foltok ma már nem igazán lelhetők fel bolygónkon, csupán az egyes szűkebb tudományágak számára léteznek még feltáratlan, kevésbé kutatott témák. A Magyar Földrajzi Társaság és a nagyközönség számára napjainkban talán az lehet a legérdekesebb (és leglátványosabb), ha egy annak idején térképekkel, fényképekkel (esetleg filmmel), leírásokkal és rajzokkal alaposan dokumentált expedíció nyomába szegődne egy mai, korszerű eszközökkel (internet, GPS, drón, speciális műszerek, nagy felbontású kamerák) felszerelt vállalkozás, és a korábbi, illetve az új dokumentáció összehasonlíthatóvá válhatna. Érdekes lehetne Teleki Sámuel gróf 1886–89 közötti expedíciójának, a száz évvel később – még a mobiltelefon és internet kora előtt – Telekiék útvonalát követő Magyar Tudományos Afrika Expedíció eredményeinek és egy mai, korszerűen felszerelt expedíció eredményeinek az összehasonlítása. De persze lehet sok egyéb, jól dokumentált expedíció nyomába is szegődni, az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban szinte valamennyi régi magyar expedíció anyaga elérhető.

Almásy Lászlóval a sivatagban

A társaság megannyi felkészült tagja közül az egyik legismertebb, a híres sivatagkutató, Almásy László, aki repülőgéppel kombinált autós felfedezőutakat tett a Líbiai-sivatagban.

Az ő érdeme a sokáig hiába keresett rejtelmes oázis, Zarzura felfedezése. Almásy évtizedeket töltött a Szahara titkainak kutatásával, ennek részeként őskori emberek sziklafestményeit fedezte fel. A második világháború idején a német hadsereg Afrika-hadtestének sivatagi szak­értője volt. Napjainkban ismertségét (elsősorban) annak köszönheti, hogy Az angol beteg című filmet róla forgatták. Az ugyancsak sokak által ismert Reguly Antal elsősorban a nyelvészetet és az etnográfiát gyarapította kutatásaival, de a geográfia számára is alapvető értéket jelent az Észak-Urálról készített kéziratos ­térképe.

Almásy László gróf Afrika titkait tárta fel. Fotó: ullstein bild Dtl./Getty Images

A Sarki-Urálban hegycsúcs viseli a nevét.

A legkiemelkedőbb földrajztudósok közé tartozó Teleki Pált – kétszer volt miniszterelnök – a nagyközönség általában tragikus sorsú politikusként ismeri, pedig munkásságának nagyobb hányadát a geográfia művelése tette ki. A budapesti Tudományegyetemen tanult jogot és államtudományt, de a híres Ázsia-kutató geográfus, Lóczy Lajos hatására földrajzi kérdésekkel kezdett foglalkozni. A Magyar Földrajzi Társaság főtitkáraként 1911-től 1923-ig dolgozott. Tudományos pályafutásának fontos eseménye az 1912-es észak-amerikai tanulmányút, amelyen Cholnoky Jenővel vett részt.

Népsűrűségi adatok felhasználásával megszerkesztette Magyarország nemzetiségi térképét, melynek első változata a trianoni béketárgyalások idején vált nemzetközi hírűvé („carte ­rouge”). Ő volt az első hazai tudós, aki a gazdaságot és a társadalmat földrajzi környezetébe ágyazva vizsgálta.

Napjainkban a földrajznak olyan sorsdöntő kérdésekben kell állást foglalnia, mint hogy milyen hatással lesz a globális éghajlatváltozás a környezetünkre, a gazdaságra és a társadalmi életre. Mindezek a hatások pedig vidékről vidékre a földrajzi viszonyok szerint különbözők. De ha a világméretű társadalmi folyamatokat, például a migrációt kívánjuk megérteni, ott is jól jön a földrajzi tájékozottság. Azok az ismeretek, amelyek manapság háttérbe szorulnak.

Az 1967–68-as Magyar–Lengyel Szahara-expedíció résztvevői. Fotó: MFM

A térképolvasási jártasságot sokan elavultnak, fölöslegesnek érzik az automata navigációs ­rendszerek korában. Így fordulhat elő, hogy a menetrendszerű légi járatok tapasztalt pilótái is helytelenül tájékoztatják az utasaikat arról, éppen merre járnak. Összetévesztik a Tirrén-tengert az Égeivel, Szlovéniát Szlovákiával – ez a példa Lóczy Dénes a Geometodika.hu ­portálon megjelent, Gondolatok a Magyar ­Földrajzi Társaság feladatairól a másfél évszázados évforduló kapcsán című cikkében olvasható.
A földrajzi tájékozatlanság tehát ott is kitapintható, ahol elvileg ez nem fordulhatna elő. A Magyar Földrajzi Társaság ez ellen is küzd másfél évszázada.

Borítókép: A kissvábhegyi kőbánya 1904-ben. A hazai táj is tartogat meglepetéseket (Fotó: Fortepan/Magyar Földrajzi Múzeum/Diagyűjtemény)