A megalakulás évében, 1872. június 13-án indult útnak a németországi Bremerhaven kikötőjéből az osztrák–magyar északi-sarki expedíció. Az utat jórészt gróf Nepomuk Wilczek, a bécsi Földrajzi Társaság elnöke és Zichy Ödön gróf költségén szervezték. A cél az északkeleti átjáró felkutatása volt – azaz az Atlanti-óceánról Szibéria partjai mellett a Csendes-óceánra vezető és hajózható útvonal meglelése. A 24 fős személyzet egyetlen magyar tagja Kepes Gyula hajóorvos volt, aki az élelmezésért és a vitaminellátásért is felelt. Tizennégy hónappal az indulás után a térképeken addig nem jelölt szárazföldet pillantottak meg. A szigetcsoport az uralkodó tiszteletére a Ferenc József-föld nevet kapta. Az egyik szárazulat a Zichy-föld nevet viseli. Az expedíció eredményéről már a Magyar Földrajzi Társaság rendezvényén számolt be Kepes Gyula.

Az ismeretek rendszerezése
A hírneves tudósok közreműködése ellenére a társaság (eleinte) inkább műkedvelő arisztokraták, hivatalnokok, nagypolgárok klubja volt, mint a geográfia iránt elkötelezett szakemberek közössége. A század végére tekintélyes szakmai szervezetté fejlődő testület jelentős tudományos expedíciókat támogatott, a nagyvilág érdeklődésére is számot tartó, nagyszabású kutatásokat irányított. Amint a fehér foltok sorra eltűntek a térképről, egyre inkább a megfigyelések komplex magyarázata, az ismeretek rendszerezése került előtérbe. A leíró földrajzban szokásos „hol” helyett a „miért” lett a leggyakoribb kérdés a kutatók számára, megszületett az oknyomozó földrajz. Az expedíciók persze nem szűntek meg.
Most is van értelme újra bejárni a korábbi expedíciók útvonalát, hiszen az azóta bekövetkezett változások rögzítése értékes adatokkal járulhat hozzá az egyes tájak történetének feltárásához
– állítja Lóczy Dénes, a társaság elnöke.
A társaság működését 1949-ben – több hasonló tudományos egyesülettel együtt – rendeletileg felfüggesztették, majd 1952-ben belügyminisztériumi engedéllyel indulhatott újra. Működésének anyagi fedezetét a Magyar Tudományos Akadémia biztosította. A társaság korábbi tudományszervező tevékenysége azonban megszűnt, azt gyakorlatilag az Akadémia és a minisztérium különböző bizottságai vették át. (Némi gyógyír, hogy az 1984-ben létrejött érdi Magyar Földrajzi Múzeum a tudománytörténeti kutatások központjává vált.) – Ez a helyzet 1990 után sem sokat változott, rendszeres pénzforrások nélkül és változatlan adminisztrációs helyzetben vegetál – festett szomorú képet Gábris Gyula professzor, aki 1987-88-ban tizenkét fős tudományos expedíciót vezetett Kelet-Afrikába. Az expedíció gróf Teleki Sámuel száz évvel korábbi felfedező útját járta be: meglátogatták a Rudolf-tavat, a Stefánia-tavat, a Teleki-vulkánt. Öt országon keltek át, több mint húszezer kilométert tettek meg terepjáróikkal a 180 napig tartó, kalandos kelet-afrikai úton.