A vérbeli versenyzők ugyanakkor szeretik a kihívásokat. Egészen érdekes a 2021-ben bevezetett Dakar Classic kategória versenyzőinek hozzáállása. Ők a kezdeti Párizs–Dakar esszenciáját hozták vissza a raliba, mivel nem gyári csapatként, hanem szériaautókkal indulnak, sok esetben még XX. századi évjáratokkal. És pontosan az ilyen hasonlóságok miatt a több Twitterbejegyzés szerint ők érzik magukat Sabine és társai igazi örököseinek, akik viszonylag kezdetleges gépekkel álltak rajthoz. De még az 1992-ben Fokvárosba érkező vagy a 2000-es, a gízai piramisok mellett vezető ralit is a mainál kisebb szerelőgárdák jellemezték.
Változó helyszínek
Az első nagy törés a verseny történetében tizenöt évvel ezelőtt történt, amikor a 2008-as, akkor már Lisszabonból induló Dakart terrorfenyegetés miatt törölni kellett. Négy francia állampolgárt és három mauritániai katonát öltek meg a start előtti napokban, a francia külügyminisztérium pedig konkrét terrorfenyegetéseket kapott, így a szervezők a visszalépés mellett döntöttek. Számos versenyző nem örült a döntésnek, ám mikor három héttel később Mauritánia fővárosában hat fegyveres támadta meg az izraeli nagykövetséget és egy night clubot, a kritikus hangok elhallgattak.
Kevesen lepődtek meg, hogy egy évvel később a versenyigazgató, Étienne Lavigne új Dakart rendezett – ezúttal Dél-Amerikában.
Ott nem kellett terrorfenyegetéstől tartani, ám a verseny szíve és lelke, a dűnéken való vezetés megmaradt az Atacama-sivatagnak, majd Peruban az Ica-sivatagnak köszönhetően. A dél-amerikaiak nagy rajongói az autósportnak, így a versenyzők soha nem látott szurkolósereg előtt küzdhettek a legelhagyatottabbnak tűnő területeken is. Ez határozottan kapóra jött, mivel az első években meg kellett szokni a homok más minőségét, így többször szorultak rá a helyiek segítségére egy-egy borulást vagy a homokban való elakadást követően.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!