A francia sportoló Thierry Sabine 1977-ben motorozott az Abidzsánból Nizzába tartó ralin. A líbiai sivatagban azonban eltévedt. Akkoriban Afrika nem kevésbé tűnt titokzatosnak és vadregényesnek, mint mikor Almásy László a század első harmadában keresztbe-kasul repülte és autózta a Szaharát. Hiába telt el több évtized, a politikai villongások miatt az európaiak kevéssé jutottak el a kontinensre. Sabine viszont annyira beleszeretett a természeti látnivalókba, és saját bevallása szerint még eltévedését is annyira élvezte, hogy elhatározta: ezt másnak is látnia kell, így visszatérve Franciaországba egy új rali tervén kezdett dolgozni. Lelkesedése olyannyira ragadós volt, hogy 1978 karácsonyának másnapján 170 versenyző gyűlt össze Párizs Trocadero terén, hogy Algérián, Nigeren, Malin keresztül megérkezzenek Szenegál fővárosába, Dakarba. Hetvennégy jármű gördült át végül a célvonalon, de mindegyik versenyző egyetértett Sabine mottójával: „A kihívás azoknak való, akik elindulnak. Az álom azoknak, akik nem.”
Időjárási anomáliák
Ezt az időszakot az afrikai pionírok korszakának nevezi a verseny hivatalos honlapja, mivel ekkor még nem gyári csapatok versenyeztek, hanem lelkes amatőrök. A Yamaha volt az első cég, amely üzleti lehetőséget látott a versenyben. Úgy hirdették motorjaikat, hogy ha valaki vesz egyet, vállalják a Dakar alatti szervizelést. Többtucatnyian jelentkeztek, mivel jó üzletnek tűnt a befektetés, hiszen ha nem is értek célba, legalább kipróbáltan működő motor tulajdonosai lehettek. A lelkesedésből azonban kevés eredmény született: alig néhányukat intette le a kockás zászló.
A Dakar alapvető jellemzője, hogy a hosszú távú versenyek között is kiemelkedően nagy a lemorzsolódás. Idén például az egyébként éllovasnak számító Carlos Sainz állt fejre autójával, és sérülései miatt nem tudta folytatni a versenyt, illetve riválisa, a rekordszámú győzelme miatt Monsieur Dakarnak nevezett Stéphane Peterhansel is kiesett. De nemcsak a sérülések veszélyeztetik a versenyzőket. 1983-ban például óriási homokvihar tört ki, a szervezők négy napra kénytelenek voltak felfüggeszteni a versenyt. 2005-ben a különféle időjárási anomáliák miatt olyan puha homokkal találkoztak a motorosok, autósok, quadosok és teherautóval indulók, amilyet soha korábban nem láttak.
Számos jármű ragadt a semmi közepén, így akkor a szakaszt kellett lerövidíteni. Az andoki versenyek során versenyzőket magaslati betegség miatt kezeltek, és a klíma a technikát is megviselte.
Az idén a szokatlan esőzés okozott gondot. Ha ugyanis a sivatagban elered, akkor azt később dézsából öntik, így a rali harmadik versenynapján a startnál még szemerkélő esőből hatalmas zivatar kerekedett. Az Al-Ula és Hail közötti útvonal egyes részei járhatatlanná váltak, a látási viszonyok pedig olyan rosszak lettek, hogy a mentőhelikopter felszállását sem tudták garantálni a szervezők, így hamarabb fejeződött be a szakasz.
