Mátyus Aliz Választások és vonzások kötete visszaemlékezés. Az író, szociológus, művelődésszervező családi hátteréről és magánéletéből kapunk lírai töredékeket, személyét érintő vallomásokat. A prózakötet címe részben rímel Goethe szerelmi útvesztőket bejáró híres regényére.
A Vonzások és választásokban a Sturm und Drang korának érzelmeket felszabadító emberi dilemmái jelennek meg, ahol hiába az ész, a szív és az érzéki vonzódás elveszi a magáét, tehetetlenül vergődnek a szereplők. Utólag, akár évtizedek távlatából lehet csak valamennyire feltérképeznünk józanul, miért úgy történt, ami megtörtént. Van választásunk? Mit jelent és mit ér a vonzás?
Egyes szám harmadik személyben ír az elbeszélő, hogy távolítsa magától, ráláthasson arra, ami valójában vele történt, életre szólóan és még azon is túlian. Borzongatóan valódian itt, a Földön és mégis örök szférában. Érzékeljük ezt, és átérezzük, ahogyan a már egyes szám első személyű mesélő beleszeret énekesekbe – olyanokba, akik már nem is élnek, legyen az férfi, nő, mert a művészetük halhatatlan –, és továbbviszi a szerelmet a lehatárolt életidőn túlra.
A nő-férfi kapcsolatok világából átlépünk a családi szférába, megismerjük a polgári, értelmiségi, gazdálkodó ősöket, hogyan vészelték át a történelmi viharokat, a hadifogságot, a politikai, gazdasági megpróbáltatásokat.
A nehézségeken túl vagy azok ellenében próbálták a maguk értékeiből átmenteni, megőrizni azt, amit az adott kor vagy nem engedett, vagy éppen nehezményezett. A gyermekkori, ifjúkori emlékekből megőrzött történetek, megélt események nyomán áll össze a kép és a tanulság: a nemesi származás az egyik korban előnyt, a másikban eltitkolni valót jelentett, ugyanígy a gazdálkodó lét büszkeséget, majd a kulákság szégyenbélyegét.
Az Orsolyáknál tanuló édesanya a hitet, a műveltséget hagyományozza tovább, a tanító, később igazgató apa a családot továbbvivő, összetartó alak. Az iskolaigazgató édesapa valószínűleg káderezéshez készülő ötvenes évekbeli önéletrajzának elemzése, végiggondolása a kötet egyik legtanulságosabb írása, szociológiai látlelet.
A helyszínek között Pápa, Párizs, Budapest, egy tanya. Életvilágok, nagyvilág és a legszűkebb hazai: Földközel – mondja szép költői szóval a lezáró, harmadik fejezetcímben az alkotó.
A természetet az ősök nyomán gazdálkodóként és ház körüli kertészként megtapasztaló ember vele egyenrangúként tekint állatokra, növényekre. Az író lírai énjével képes megszólaltatni a természeti társakat, ábrázolni a vegetatív megnyilvánulásoknál magasabbra törő létkifejezésüket. Költői prózákat olvashatunk madarakról és jegenyefákról, a Balatonról és a lábunk alatt szorgoskodó hangyákról.
Mátyus Aliz érzelmi, társadalmi és természeti világai olyan emberi egységet mutatnak, amelyben magunkra ismerhetünk. Ismeretlenül is ismerős tájak, érzések ragadnak magukkal, átélhetőn és olyan kéznyújtással, amelyet szívesen fogadunk.
Borítókép: Mandulafa virágzás a Balaton északi partján (Fotó: MTVA/Bizományosi: Farkas Melinda)
