Dicséret a Szentháromságegy Istennek, a Boldogságos Szűz Máriának, a szent örzőangyalnak, Szent Istvánnak, Magyarország királyának és apostolának. Ezen nemzet üdvösségére vállaltam légyen e munkát. Gyulafehérvárott, 1605 december 9-én. Az Újszövetség fordításának bevégzése után azonnal hozzáfogott a munka nagyobb és talán nehezebb feléhez, egy esztendő és három hónap leforgása alatt végez az Ószövetség fordításával s Ezdrás negyedik könyvének végére odaírja: Vége, Isten nagyobb dicsőségére!
Dicséret legyen a Szentháromság egy Istennek, aki megadta az akaratot és a bevégzést; a Boldogságos Szűz Máriának, aki kieszközölte az erőt Fiától, az örök Igétől. Ezen Igének a legszentebb Szűz méhében való megtestesülése napján a munka végére értem Olmücben, 1607 március 25-én. Káldi tehát mindössze egy év és 165 nap, vagyis nem egészen másfél év alatt végezte el ezt a szinte emberfeletti munkát.
Lefordította, gondosan leírta, nagy gonddal átjavította az ó- és újszövetségi Szentírásnak 1333 fejezetet kitevő szövegét és az apokrif könyvek 28 fejezetét, odajegyezte a párhuzamos helyeket és feltüntette a fejezetekre, szakaszokra és versekre való felosztást. Szent János evangéliumát (21 fejezet) öt nap alatt, a Titkos Jelenések könyvét (22 fejezet) három nap alatt fordította le.
Káldi a nagy munkával csodálatosan rövid idő alatt készült el, de majdnem húsz évnek kellett még eltelnie, míg a bibliafordítása sajtó alá került. A fordítást át kellett néznie a néhány tudós embernek, hogy általolvasván, ha mi fogyatkozást találnak benne, helyrehozzák. Sőt maga Káldi is javítgatott a munkán, amit nyilvánvalóan látunk, ha összehasonlítjuk kéziratát a nyomtatásban megjelent szöveggel.
[…] De a legfőbb ok, hogy Káldi kéziratának tizenkilenc esztendeig kellett a kinyomatásra várnia, abban rejlett, hogy a szükséges pénz hiányzott a kinyomatáshoz. Bethlen Gábor fejedelem (1623-ban 1000 tallérnyi), a királyi kamara (1625-ben 100 forintnyi) és Pázmány Péter (bő költséget kitevő) adományai végre lehetővé tették, hogy 1626-ban megjelenjék 2000 példányban a „Szent Biblia. Az Egész Keresztyénségben bevett Régi Deák betülről Magyarra fordította a Jézus alatt Vitézkedő Társaságbéli Nagy-Szombati Káldi György pap”.
[…] Nem volt ugyan hadakozó természet, de megalkuvó, puha egyéniség sem volt. Törhetetlen elvhűsége és bátor őszintesége párosult a nemes gondolkozásból fakadó megértéssel az emberi gyarlóságok iránt. Az ilyen jellem előtt tisztelettel hajoltak meg nemcsak rendtársai és katholikus kortársai, hanem ellenfelei is.
Szavának súlya volt a császári udvarban és úgy, mint Bethlen fejedelem előtt, rendi elöljárói a legnehezebb feladatokat és tisztségeket bízták rá.
Pázmány kiválókép nagyrabecsülte, az volt a véleménye róla, hogy Káldi az első az egyházi és szerzetes férfiak között, hozzá hasonlót nem igen lehet találni. Hosszú évek során fáradhatatlanul kifejtett szónoki működéséről úgy szólt az ítélet: „tüzes, komoly, tanult és a Szentlélektől ihletett szónok volt. Nem ritkán ragadta csodálatra hallgatóit és aratott tetszést, sohasem beszélt eredménytelenül. Volt bátorsága kedvesen és szelíden inteni kötelességeikre a legmagasabb polcon levőket épúgy, mint az alacsonyrendűeket. Minden szerzetesi erénnyel ékeskedett és be tudta tölteni sokak helyét a munkásokban szűkölködő magyar vetésben.”
(Martin Aurél: Káldi György emlékezete, Katolikus Szemle, 1926/10. Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)
Négyszázötven éve, 1573. február 4-én született Káldi György jezsuita szerzetes, az első teljes katolikus magyar nyelvű Biblia fordítója.
Borítókép: A Káldi György által fordított 1626-ban, Bécsben megjelent Biblia az Újszövetség Kutatók Társasága (SNTS) konferenciájához kapcsolódva a Szegedi Tudományegyetem tanulmányi és információs központjában megrendezett magyar bibliatörténeti kiállítás megnyitóján 2014. augusztus 5-én (Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely)
