Azt mondják, hogy a Balaton vidékén született ember csak akkor fürdik a Balatonban, ha beleesik. A fürdés általában nem népies szokás Európában. Párisban a legtöbb lakásnak nincs fürdőszobája s az a lány, aki gyakran fürdik, az gyanúba kerül. A mi népünk sehol sem szereti a fürdőzést, ebben a tekintetben a kínaiakhoz hasonlít. Ezzel szemben a japániak folyton fürdenek, még pedig ugyancsak forró vízben! A japáni gyári munkás is, amint hazatért a munkából, az első dolga beleugrani a fürdőkádba s alaposan lemosakodni. A nők is mindennap fürdenek s bizony a meztelenség látványa Japánban egyáltalában nem okoz megbotránykozást.
A modern kor a test tisztántartását az egészség megóvására nélkülözhetetlennek tartja s azért a fürdés szokása mind jobban és jobban terjed a nép között is. Azt láttam, hogy a nők igen gyakran mossák a lábukat a patakban vagy a Balatonban, de nem csoda, hisz mezítláb járnak és dolgoznak s a sáros lábat csúnyának, visszataszítónak tartják. Hogy a Balaton vizében való fürdésnek a tisztálkodáson kívül van-e valami testedző, vagy ideggyógyító hatása, azt megmondani nem az én dolgom. Arra emlékszem, hogy gyermekkoromban és fiatalember koromban nagyon sokat fürödtem a Balatonban s fürdés után mindég valami kellemes bágyadtságot és egyúttal valami rendkívül érdekes munkavágyat éreztem. A fürdőből hazafelé sétálva, mindig valami lelkes vágy fogott el, hogy rajzoljak, fessek, írjak, vagy tanulmányozzak valamit, egyszóval kétségtelen, hogy az idegekre pihentetően, megnyugtatóan és fölfrissítőleg hat a balatoni fürdő. Ez pedig nagy szó! Mert a mai, nehéz munkával járó korban az idegek mondják fel leghamarabb a szolgálatot s ennek mindenféle egyéb nyavalya lesz a következménye.
A Balaton mellett van két gyógyító forrásunk is. Az egyik a balatonfüredi savanyúvíz, a másik a hévizi melegvíz.
A balatonfüredi szénsavas víz az alsó-triaszkori rétegek törésein jön föl s kétségtelenül vulkáni utóhatás. A szénsavas víznek mindenesetre gyógyító hatása van a szívbajok ellen.
[…] A hévizi forrás tölcsére mintegy 35 méter mély. Mivel éppen itt húzódik el a Balaton besüllyedésének törése, azért a pannoniai rétegek nincsenek vízszintes helyzetben, hanem a forrástölcsér északi oldalán kibillentek és észak felé lejtenek. A nagy vetődés éppen a tó legmélyebb pontján megy keresztül. A feltörő melegvíz hőmérséklete 27-38o közt ingadozik, asszerint, hogy mennyi közönséges, hideg talajvíz keveredik hozzá.
A forrás körül eredetileg nagy mocsár volt, ebben fakadt föl a melegvíz. Ez az oka annak, hogy a tó körül a nedves rét altalaja vastag, helyenkint 4-5 m vastagságú tőzeggel van borítva. Ebből a tőzegből mossa ki a forrás vize a „korpa” nevű finom törmeléket, a fürdőzők szórakoztatóját. A korpa tele van kis kovapáncélkás moszatokkal, azért a bőrhöz dörzsölve, viszketést és kis gyulladást okoz!
Nem hiszem, hogy ennek valami gyógyító hatása volna, de lehet. A melegvíznek igenis, mert erős radioaktivitása van s ennek kétségtelenül gyógyító hatása lehet bizonyos esetekben. Valószínűleg a víz, mint melegvíz s a benne való bátor mozgás, úszás, ugrálás az, ami igazán gyógyít.
A környező lapályon a melegvíz hajdan szétömlött s ebben páholták a bőröket. A páholásból származik a szomszédos községek neve (Alsó- és Felső-Páh) s az árok neve: Páhoki-árok. A mocsarak ma már lecsapolva, gazdag rétek s lassankint mennek át a Kis-Balaton nádasaiba.
Héviz-fürdő mindenesetre megérdemli, hogy a leggondosabban rendezzük be igazán gyógyítóhellyé. Ezért kényelmesebb szállókra, nagyobb területre kiterjedő sétaterekre és penziókra volna szükség. Nagyon kellemetlen s éppen nem betegeknek való, hogy a Keszthelyről Hévizre vezető út olyan elhanyagolt, hogy a sűrű kocsiforgalomban az embert vastagon belepi a por, ha elég szerencsétlen volt nyílt kocsival utazni. Jó volna valami kis villamosvasutat vezetni ki, sűrű közlekedéssel.
A balatoni fürdő- és üdülőhelyeknek legfontosabb "gyógyító" hatása a nyugalom, a csend, a zavartalan pihenés. Azelőtt ez még fokozottabb mértékben volt lehetséges, mint ma, ha az ember a Riviéra valamelyik villáját tudta kibérelni. Sem vasút, sem autó nem zavarta a nyugalmat s csakugyan vissza lehetett vonulni a világ zajától. Csakhogy akkor nem voltak meg azok a kényelmi berendezések, amelyek ma már kezdenek egészen nyugati színvonalra emelkedni. Nem volt sehol villamos világítás, vízvezeték, fürdőszoba, stb. A fürdőhelyek vendéglői a legkezdetlegesebb, igen rossz szagú és igen ízléstelen épületek voltak. Petróleumvilágítás, rossz kút, gyalázatos utak riasztották el a kényelemhez szokott nagyvárosi embereket. Azért tódultak inkább Ausztriába, ott már akkor sokkal fejlettebbek voltak a berendezkedések.
(Cholnoky Jenő: Balaton, 1936)
Minden évben április 22-én ünnepeljük világszerte a Föld napját.
