Martfű és Törökszentmiklós között bújik meg Kengyel Bagimajor nevű része. Országos védelem alatt álló műemléke a szélmalom. A tizenöt méter magas, négyszintes téglaépületet az Almásy család építtette, majd tőlük vásárolta meg a Baghy család, amelynek tagjai a századfordulótól a második világháborúig birtokolták a területet. A Kishalom-1 nevet elnyerő kunhalomról csodaszép látványt nyújt a szélmalom. Mögötte a háromszáz hektáros halastó ősszel a madarászok, egész évben a horgászok kedvence.
Egyébként simán elmentünk volna a Kishalom-1 mellett, de értünk jött Nagy Gábor, a Hortobágyi Nemzet Park Igazgatóság természetvédelmi őre, mert az aszfalthoz szokott autónk gyorsan elmerülne a ragadós sárban. A terepjáróból kiszállva félig elhordott földkupacnak tűnik a kunhalom. Mégis mi érdekes benne? Ilyen dimbekkel-dombokkal telis-tele az alföldi táj. Csakhogy ezt a halmot, kunhalmot legalább négyezer évvel ezelőtt hordták össze.
A gödörsíros kurgánok népe
Az Alföldön, főként a Tiszántúlon, a kelet-európai eredetű Jamnaja-kultúra – a gödörsíros kurgánok népe – meghatározó szerepet játszott. Az időszámítás előtt 3300–2500 között élt népek emlékei a ma is ezerszámra megtalálható halmok (kurgánok). A kúpszerű kiemelkedésekre a kunhalom kifejezés a XIX. században született. Lassan derült ki, hogy ezek temetkezési helyek – a magas rangú embereket fagerendákkal kirakott gödörsírba helyezték, amelyet szőrmékkel béleltek, fölé több méter magasan földet hordtak.
– Két éve foglalkozom kurgánokkal, kunhalmokkal, temetkezési halmokkal, kinek hogy tetszik ezeknek a megnevezése. Rááll a szemem a nem természetes eredetű földhalmokra – meséli Nagy Gábor, aki ötvenezer hektáros területet felügyel. A távcsövével hol a messzi tájat, hol a pár méterre kóborló bogarakat fürkésző szakember fedezte fel a kunhalmot.
A természetvédelmi őrszolgálat feladatai közé tartozik a régészeti lelőhelyek védelme, amibe beletartoznak a törvény erejénél fogva védett kunhalmok. (1996 óta valamennyi kunhalom védett.)
A múlt század hatvanas éveiben készült térképeken nincs nyoma a kunhalomhoz vezető dűlőnek, az egy évtizeddel későbbieken már ott van. A Kishalom-1-ről tavaly decemberig se a régészek, se a természetvédelem nem tudott. Az előbbitől pár száz méterre lévő Kishalom-2 ennél is kisebb, laikus szem észre sem venné a szántás közepén évről évre csökkenő kiemelkedést.
Bunker és dögkút
A Kishalom-1 decemberben még jóval nagyobb volt. Nem a magassága, a kiterjedése. A hiányzó részt a tél folyamán kanalazták el nagy gépekkel. Kiváló, harminc-negyven koronás termőföldről van szó, nem kell ennél zsírosabb talaj a kertek feltöltésére. A helyiek tudják, hogy többen járnak ide lovas kocsikkal, traktorokkal, markológépekkel, s viszik. Az eredeti kunhalom harmada sem maradt meg, miközben régészeti és természetvédelmi szempontból is fontos, védett hely. A helyi polgármester is annak tartja, ezért tették ki a védett területet jelző táblákat.
A természetvédelmi őr úgy látja, a domb megmaradt részét ki kell vonni a művelés alól, hogy meginduljon a gyepesedés, visszatérjenek a védett növények és állatok. Nem nagy területet kapna vissza az élővilág, de ha újabb és újabb kunhalmokat is, az sokat jelentene. A jó példa a pár száz méterre lévő Bagi-halom, amelyet nem szántottak el.
Az ősi, sztyeppei növényzetet őrizte meg a jelen kornak. Számtalan védett növény és állat található ezen a traktor nem járta halmon.
– Itt nagyon szerencsés a helyzet, mert a földtulajdonos érzékelve a hely jelentőségét önként vállalta, hogy a kunhalmot és közvetlen környezetét jövőre kivonja a művelés alól. Ez esély arra, hogy megőrződjön ez a természeti és kulturális kincs a jövő nemzedékek számára – bizakodik Nagy Fanni, a szolnoki Damjanich János Múzeum régésze.
