Négyezer éves sírt rejthet a kengyeli kunhalom

Nagy Gábor természetvédelmi őr szeme rááll a földhalmokra. Azt is meglátja, amit senki más. Így volt ez a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Kengyel határában pár hónapja felfedezett ősi kunhalommal. Eddig bárki hordhatta onnan a földet, most a törvény erejénél fogva védett a négyezer éves építmény.

20230331 Kengyel Négyezer éves kunhalmot találtak Kengyelen. A kunhalom olyan kultúrtörténeti, kulturális örökségi, tájképi, illetve élővilág védelmi szempontból jelentős domború földmű, amely kimagasodó jellegével meghatározó eleme lehet a tájnak. Régészeti lelőhely. Szolnoki régészek a kengyeli kunhalom feltárásán.Fotó: Bach Máté BPM Magyar Nemzet MN A képen: Mali Péter a szolnoki Damjanich János Múzeum régésze Nagy Fanni a szolnoki Damjanich János Múzeum régésze Nagy Gábor a Hortobágyi Nemzeti Park természetvédelmi őre Fotó: Bach Máté

Martfű és Törökszentmiklós között bújik meg Kengyel Bagimajor nevű része. Országos védelem alatt álló műemléke a szélmalom. A tizenöt méter magas, négyszintes téglaépületet az Almásy család építtette, majd tőlük vásárolta meg a Baghy család, amelynek tagjai a századfordulótól a második világháborúig birtokolták a területet. A Kishalom-1 nevet elnyerő kunhalomról csodaszép látványt nyújt a szélmalom. Mögötte a háromszáz hektáros halastó ősszel a madarászok, egész évben a horgászok kedvence.

Egyébként simán elmentünk volna a Kishalom-1 mellett, de értünk jött Nagy Gábor, a Hortobágyi Nemzet Park Igazgatóság természetvédelmi őre, mert az aszfalthoz szokott autónk gyorsan elmerülne a ragadós sárban. A terepjáróból kiszállva félig elhordott földkupacnak tűnik a kunhalom. Mégis mi érdekes benne? Ilyen dimbekkel-dombokkal telis-tele az alföldi táj. Csakhogy ezt a halmot, kunhalmot legalább négyezer évvel ezelőtt hordták össze.

A gödörsíros kurgánok népe

Az Alföldön, főként a Tiszántúlon, a kelet-európai eredetű Jamnaja-kultúra – a gödörsíros kurgánok népe – meghatározó szerepet játszott. Az időszámítás előtt 3300–2500 között élt népek emlékei a ma is ezerszámra megtalálható halmok (kurgánok). A kúpszerű kiemelkedésekre a kunhalom kifejezés a XIX. században született. Lassan derült ki, hogy ezek temetkezési helyek – a magas rangú embereket fagerendákkal kirakott gödörsírba helyezték, amelyet szőrmékkel béleltek, fölé több méter magasan földet hordtak.

Régészeti és természetvédelmi szempontból is fontos, védett hely. Fotó: Bach Máté

– Két éve foglalkozom kurgánokkal, kunhalmokkal, temetkezési halmokkal, kinek hogy tetszik ezeknek a megnevezése. Rááll a szemem a nem természetes eredetű földhalmokra – meséli Nagy Gábor, aki ötvenezer hektáros területet felügyel. A távcsövével hol a messzi tájat, hol a pár méterre kóborló bogarakat fürkésző szakember fedezte fel a kunhalmot.

A természetvédelmi őrszolgálat feladatai közé tartozik a régészeti lelőhelyek védelme, amibe beletartoznak a törvény erejénél fogva védett kunhalmok. (1996 óta valamennyi kunhalom védett.)

A múlt század hatvanas éveiben készült térképeken nincs nyoma a kunhalomhoz vezető dűlőnek, az egy évtizeddel későbbieken már ott van. A Kishalom-1-ről tavaly decemberig se a régészek, se a természetvédelem nem tudott. Az előbbitől pár száz méterre lévő Kishalom-2 ennél is kisebb, laikus szem észre sem venné a szántás közepén évről évre csökkenő kiemelkedést.

Bunker és dögkút

A Kishalom-1 decemberben még jóval nagyobb volt. Nem a magassága, a kiterjedése. A hiányzó részt a tél folyamán kanalazták el nagy gépekkel. Kiváló, harminc-negyven koronás termőföldről van szó, nem kell ennél zsírosabb talaj a kertek feltöltésére. A helyiek tudják, hogy többen járnak ide lovas kocsikkal, traktorokkal, markológépekkel, s viszik. Az eredeti kunhalom harmada sem maradt meg, miközben régészeti és természetvédelmi szempontból is fontos, védett hely. A helyi polgármester is annak tartja, ezért tették ki a védett területet jelző táblákat.

A természetvédelmi őr úgy látja, a domb megmaradt részét ki kell vonni a művelés alól, hogy meginduljon a gyepesedés, visszatérjenek a védett növények és állatok. Nem nagy területet kapna vissza az élővilág, de ha újabb és újabb kunhalmokat is, az sokat jelentene. A jó példa a pár száz méterre lévő Bagi-halom, amelyet nem szántottak el.

Az ősi, sztyeppei növényzetet őrizte meg a jelen kornak. Számtalan védett növény és állat található ezen a traktor nem járta halmon.

– Itt nagyon szerencsés a helyzet, mert a földtulajdonos érzékelve a hely jelentőségét önként vállalta, hogy a kunhalmot és közvetlen környezetét jövőre kivonja a művelés alól. Ez esély arra, hogy megőrződjön ez a természeti és kulturális kincs a jövő nemzedékek számára – bizakodik Nagy Fanni, a szolnoki Damjanich János Múzeum régésze.

A szolnoki múzeum másik régésze, Mali Péter igazi csodának tartja, hogy egy négyezer évvel ezelőtti építkezés nyomaira leltek. A földhalom alól előkerült kerámia alapján 4000-4500  éve élt közösség nyomait találták meg. A pusztítás után hitelesítő ásatásra került sor. Az elhordott föld után maradt függőleges fal az egykori építés folyamatáról adott információt. Jól követhetők az egyes fázisok, ami ebben az esetben az idehordott föld rétegződését jelenti. A kutatás következő eleme a központi sír feltárása lesz. Annak helyét magnetométerrel határozzák meg. Mali Péternek rövid időn belül ez már a második kunhalma, amelynek a feltárásában részt vesz. Tavaly az M4-es autópálya nyomvonalát kutatták Törökszentmiklós mellett, ahol egy kunhalmot kellett elbontani. A vaskori, szkíta kurgán közepét a római korban kirabolták. (A törökszentmiklósi kurgán átmérője hetven méter, a Kishalom-1 25 méteres.) Az autópálya nyomvonalára eső kurgánon egy kisebb római kori falu maradványait találták meg – az akkori építők rabolhatták ki a központi sírt.

Azon a kunhalmon a falu mellett avar és honfoglalás kori temető maradványa is előkerült.

Kurgánok a Körös–Maros vidékén… című, 2016-ban megjelent könyvében Bede Ádám azt írja, a kincskeresés érintette ugyan ezeket a halmokat az elmúlt évezredekben, viszont jellemzően csak a kisebbeket rabolták ki, a nagyobbak központi temetkezése még ép. (A szakember a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából és támogatásával mérte fel a park működési területének kunhalmait.) A késő rézkori, kora bronzkori időszakban emelt alföldi halmok többségét az utókor is felhasználta: Árpád-kori templomot és ezek körül létesített temetőt 62 helyen talált Bede Ádám. Az említett korszak alföldi gödörsíros kurgánjainak számát mintegy 25 ezerre teszi, ebből az elpusztítottak számát 7500-ra becsüli.

Az időszámítás előtt 3300–2500 között élt népek emlékei a ma is ezerszámra megtalálható halmok. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

A népi emlékezet szerint sok halmon vár vagy templom (mecset) állt, vagy alagutakon keresztül valamelyik nagyobb várral vagy épülettel vannak összeköttetésben. A bélmegyeri Mogyorósi-dombról például azt tartják, hogy „itt volt a törökök föld alatti vára, melynek volt egy bejárata, egy alagút, amely ma már be van temetve”. A makói Marsi-halmon az 1860-as években Marsi Pista betyárt, a Nagy István-halmon pedig Nagy Pistát akasztották fel.

A dévaványai Kéthalom déli felét 2000-ben elhordták, a kitermelt földdel dögkutakat temettek be. A köröstarcsai Tarcsai-Fekete-halom közepébe mély, betonozott csatornát húztak. Van, amelyik tetején tanya áll, másik közepére betonbunkert építettek, míg az egyik battonyait olajkút csonkja csúfítja. Bagimajor mellett csak a földhordók sürgölődtek.

Régészek az autópályák mentén

Nagy Fanni a közelmúltban azzal került a hírekbe, hogy 3500 éves aranykincslelet megtalálásában nyújtott segítséget. 2020 végén a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszajenő térségében végzett régészeti feltárás közben a régészek mellett a terepbejárási feladatokhoz hozzájáruló önkéntes fémkeresős csoport egyik tagja lelt rá az aranyat tartalmazó darabokra. A rejtélyes kincs kiemelkedő eleme az arany karperec megtalált hatvangrammos darabja. A bronzkori tárgyak egy helyről való előkerülése egyértelművé teszi, hogy a leletek egykor egy összetartozó kincs részei lehettek. A kincs eszmei értéke felbecsülhetetlen, hiszen ezzel együtt összesen három ilyen publikált karperec ismert Európában.

Amikor arról faggatom a régésznőt, hogy mi jelent nagyobb szakmai izgalmat: néhány cserépdarab vagy az aranylelet, azt mondja, az előbbi hasznosabb lehet a tudomány számára. Az aranylelet értékes, de csak a tárgyaknak van információértékük.

A kunhalom esetében a tárgy és a bolygatatlan környezete együtt jóval több információval szolgálhat a szakma számára.

– Ez a kunhalom azért érdekes, mert tudjuk, hogy a közepére temetkeztek. Ha szerencsénk van, érintetlen sír kerül elő. Nagyon kevés ilyen jellegű emléket tárnak fel manapság. Noha egy régészeti emléknek a legjobb helye érintetlenül a földben van, ám, ha valamilyen ok miatt – autópálya-építés, lakópark felhúzása – mégis hozzá kell nyúlni, akkor a régészek annak örülnek, ha ők tárhatják fel azt, s nem a kincsrablók maradékát elemzik – üzeni Nagy Fanni.

A cserépedényen túl kőeszközök, esetleg kisebb ékszerek – rézből készült gyöngyök –, valamint állati bőrök lenyomatai kerülhetnek elő a központi sírból. Fémből készült eszközökre nem számítanak a szolnoki régészek, mert akkoriban itt állattartó közösség élt, inkább vándorló, mint letelepedett életmódot folytatva. Hogyan épülhettek egykoron a kunhalmok? Csak közösségi összefogással, hiszen akkoriban nem léteztek több köbméteres kanalú markológépek, de még talicskák sem. Esetleg vesszőből font kosarakkal hordták a földet. – Biztos, hogy ilyen építményt csak a legkiemelkedőbbek érdemeltek – találgat Nagy Fanni, aki szerint a Jamnaja-kultúrához tartozó közösségek települései, egyéb temetkezési helyei nem ismertek.

A cserépen talált minta annyira jellegzetes, hogy az csak a kora bronzkor időszakából származhat.

Búcsúzóul azt mondják, a hírverés jó, mert ráirányította a figyelmet a kunhalmokra, de káros is lehet, mert felkeltette a sírrablók figyelmét.

Borítókép: Nagy Fanni és Mali Péter régészek a kunhalmot vizsgálják. Nagy Gábor természetvédelmi őr sohasem pihen (Fotó: Bach Máté)