Még el sem rajtolt a verseny, már szemet szúrt, hogy Nasra Abukar Ali nem gyakorlott sprinter. A ránézésre is edzetlen nő esetlen mozdulatokkal térdelt le a rajtgéphez, ami pedig ezután történt, bejárta az egész világot. Mindössze hat másodperccel a rajt után a lassított felvételnek tűnő Abukar Alit már nem tudta mutatni a kamera képe, mert annyira lemaradt a többiek mögött. Végül a szomáliai „futó” hiába szedte a lábait, 21,84 másodperc alatt ért célba száz méteren, vagyis majdnem kétszer lassabb volt, mint az előfutamban győztes Gabriela Silva Mourao (11,65 másodperc).

Protekció juttatta a világhírig a „futónőt”
Az egyetemi világjátékokon általában olyan sportolók vesznek részt, akik profi szinten versenyeznek, nem ritka, hogy olimpikonok küzdenek azért, hogy dicsőséget szerezzenek hazájuknak és egyetemüknek. Mit keresett ott Abukar Ali ilyen képességekkel? Nagy hátszél és rokoni szál kellett hozzá. Abukar Ali a Szomáliai Atlétikai Szövetség elnökének az unokahúga, így az sem jelenthetett problémát, hogy se nem atléta, se nem egyetemista, valahogy benyomták az egyetemi világjátékokra.
Abukar Ali produkciója kínos helyzetbe hozta a kelet-afrikai országot, amelynek kormánya annyira megszégyenítve érezte magát, hogy nyilvánosan bocsánatot kért.
A vizsgálatból kiderült, hogy Nasra Abukar Ali nem sportoló, az ország egyetemi uniója pedig azt közölte, hogy nem is küldött Kínába versenyzőt női száz méteren. Mohamed Barre Mohamud miniszter bejelentette, hogy az atlétikai szövetség elnökét, Khadijo Aden Dahirt felfüggesztik, és jogi eljárást kezdeményeznek az Abukar Alival rokoni kapcsolatban álló vezetővel szemben. – Khadijo Aden Dahir visszaélt hatalmával, és súlyosan rontotta az ország hírnevét – fogalmazott a politikus, aki szerint mindenkit beperelnek, akinek köze volt ahhoz, hogy Abukar Ali részt vehetett a versenyen.

Idecitálhatnánk a Pierre de Coubertinnek tulajdonított, „nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos” gondolatot, de valószínűleg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyik alapítója sem azt képviselte több mint száz évvel ezelőtt, hogy ezen az alapon szedett-vedett álsportolók induljanak a versenyeken. Már akkor is az volt a másik tételmondat, hogy „gyorsabban, magasabbra, erősebben”, tehát a sport célja kezdetektől az emberi határok feszegetése.