Demkó Attila: Orosz nyomor, ukrán nyomor
Senki nem akar harcolni, mégis tart a háború.

Orosz nyomor
A napokban megérkeztek a szülők is, jelenleg nyolcvan négyzetméteren osztozik hét ember, az orosz pár, három gyerekük és a szüleik egy belvárosi lakásban. A két fiatal orvos már albérletet vett ki, de ők is hónapokig az ismerőseimmel éltek. Kicsit szűk a hely, de jól megvannak ezek az egyébként felső középosztálybeli emberek. Moszkvában forintban mérve milliárdos ingatlanvagyonuk és megtakarításuk van, de Magyarországon ez mit sem ér. Az ingatlanárak nagyon lementek az orosz fővárosban, a pénzt pedig nehéz kihozni. Vannak trükkök a kriptovalutákkal, át lehet menni Kazahsztánba, ott számlát nyitni, váltani a rubelt a kazah tengére, majd euróra, végül pedig forintra. De minden egyes kör veszteség, ha meglépik, jókorát olvad a vagyon.
További Lugas híreink
Marad tehát a dilemma – teljesen felszámolni az orosz létezést és a hatvanas éveikben ugrani egyet a magyar ismeretlenbe a gyermekeik után, vagy reménykedni, hogy jobb lesz, miközben lehet rosszabb is. A rubel gyengülhet még, mehetnek lejjebb is az ingatlanárak, és bezárulhatnak vagy legalább nehezülhetnek a pénzkimentés egérútjai. A szülők így is vidámak, mert Budapestet fantasztikusnak tartják. Az építészetet, de leginkább az időjárást. Ezen a nyáron hideg idő volt Moszkvában, a 15-20 fokok után a két, lassan nyugdíjas korú ember élvezi a magyar vénasszonyok nyarát. Nem tudják még, hogy nem minden ősz ennyire meleg itt sem. Egy aggodalmuk van még. Egy gyermekük (a háromból) ott maradt Moszkvában, ő nem akarja otthagyni jól menő üzletét. Bízik abban, hogy nem lesz új mozgósítás. Érte aggódnak, de döntésén nem tudnak változtatni. A háború végét várják, miközben nem hiszik, hogy hamarosan eljön. Abban meg biztosak, hogy Oroszország még évtizedekig nem lesz olyan, mint 2022 februárja előtt volt.
Ukrán nyomor
A másik történetem egy ukrán családé – akik egyébként az említett orosz család ismerősei. Az orosz és ukrán, ha nem is testvérnép, de olyan mélyek az összefonódások, amit magyarként nehéz elképzelnünk. Tömegesek voltak a rokoni, családi kapcsolatok a két nemzet között, és a háborúban még ma is előfordul, hogy az idősebb orosz és ukrán tisztek ismerik egymást a szovjet akadémiákról. Ismerik egymást, és lőnek egymásra.
Az ukránok Kijevből menekültek el.
A nők és a gyerekek a háború első heteiben, miután bomba csapódott egy hídba nem messze a kertvárosi házuktól. Nekik volt pincéjük, és a szűkebb szomszédsággal ott vészeltek át napokat. Amikor már biztonságosan el lehetett menni Kijevből, azonnal mentek. Tavaly év végén utánuk csempészték az apát, egy lakókocsiban kialakított rekeszben vitték át a lengyel határon. Órákon át rettegett, de esze ágában sem volt a frontra menni, inkább maga mögött hagyta a frissen felépített szép családi házat.
A mai átlag orosz vagy ukrán nem akar harcolni. Akik patrióták voltak, az első hónapokban jelentkeztek a hadseregbe.
A megtámadott Ukrajnában nagy tömegek, Oroszországban kevesebben. Aki ma megy Ukrajnában, az jórészt azért, mert kell, és nem tud fizetni. Oroszországban meg azért, mert annyira szegény, hogy havi kétezer dollárért vállalja a frontot.
Ez a háború még nagyon hosszú lesz, mert harcolni képes és kész még mind a két oldal, kompromisszum pedig aligha lehetséges ennyi kiontott vér után.
Addig biztosan nem, amíg nem fogyott el a katona. Az eredeti hadseregekből persze már kevés maradt. Minden nap minden katonának egy újabb kockadobás a sorssal, és előbb-utóbb elfogy a szerencse. Aki most a fronton van, legyen orosz vagy ukrán, valószínűleg vagy meghal, vagy megsebesül, esetleg megadja magát. A temető, a kórház vagy a fogság a három fő távozási út. Ukrajnában nyugati adatok szerint is ötvenezer amputált lehet már, valószínűleg az oroszok sem állnak jobban. Orosz nyomor ez és ukrán nyomor ez – még azoknak is, akik feladva életüket elmenekültek, nemhogy azoknak, akik a lövészárokban vannak. Sárban, vérben, terrorban.
Borítókép: Orosz tank Kijevben (Fotó: Getty Images)
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhezNe maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!