Az etnikai alapú politizálás a tét a Felvidéken

Szeptember 30-án előre hozott választást tartanak Szlovákiában. A választás tétje, hogy Szlovákia marad-e a Vladimír Meciar leváltásakor kijelölt, nyugatos, de legalábbis Nyugattal való konfliktusok elkerülésére irányuló külpolitikánál, vagy a maffiakormányzásba belebukott, de azóta az orosz–ukrán háború miatt új lendületet kapott Robert Fico ténylegesen változtat az ország külpolitikai irányultságán.

magyar Fotó: AFP

A sikertelenség újra kényszert szült: a szlovákiai magyar pártok úgy döntöttek, hogy félreteszik az elmúlt 12 év szembenállását, és újra egyesítik erőiket egy egységpártban, amely 2021-ben a Szövetség nevet kapta. Csaknem másfél évtized sárdobálását, sikertelenségét ugyanakkor nem egyszerű feladat feledtetni, pláne, hogy a már korábban említett különbözőségeket már nem is akarták elfedni: az új egységpártban a három elődpárt platformok formájában élt tovább, és a platformok közti viták a nyilvánosság számára is láthatóak maradtak. Ennek okán a Szövetség nem vett repülőrajtot, a felmérésekben rendszeresen bejutási küszöb alá mérték a pártot. Ráadásul az 1998-as egyesülés idején napi szinten érték politikai támadások a magyar közösséget, ami összefogásra sarkallta a magyarokat minden belső nézeteltérés ellenére. Mára azonban a szlovák pártok is magyar „kirakatjelöltekkel” vagy magyar platformokkal kampányolnak a magyar szavazatokért, azt sugallva, hogy a magyar érdekek képviseletét ők is el tudják látni. A politikai környezet tehát megváltozott, a külső támadás már nem tartja össze a felvidéki magyar politikai közösséget, és sokkal láthatóbbá váltak a belső különbözőségek.

Ezzel együtt a Szövetségnek most komoly esélye mutatkozik a parlamentbe jutásra, hiszen – bár nem valósult meg teljes politikai egység, illetve a belső viták miatt néhányan elhagyták az egységpártot, és szinte mérhetetlen támogatottságú szlovák–magyar politikai formációkat hoztak létre – kizárólag a Szövetségnek van esélye a parlamentbe jutásra a magyar érdekek képviseletére vállalkozó pártok közül. Az is világossá vált, hogy a magyarok által szlovák pártokra adott szavazat nem jelent megoldást: a déli, magyarlakta régiók képviseletét nem vállalta fel senki, a régió tovább haladt a gazdasági leszakadás útján.  

A felvidéki magyarok politikai érdekképviseletét hatékonyan csak az etnikai magyar párt képes ellátni, azonban a Szövetség szereplése erősen kétesélyes: jó esély kínálkozik, hogy a párt, és ezáltal a magyar etnikai alapú politizálás visszakerüljön a szlovák törvényhozásba (és akár a kormányba is), de hasonlóan esélyes, hogy újra kevésnek bizonyul az etnikai magyar politika, és a bejutási küszöb alatt marad a Szövetség. Figyelemmel arra, hogy gyakorlatilag az összes politikai lehetőséget kipróbálták már a felvidéki magyarok az intézményes képviselet megszerzésére, és egy adott politikai közösség csupán véges számú kudarcot képes elviselni, nem túlzás kijelenteni, hogy a mostani választás valóban az utolsó lehetőség, a tét pedig nem kevesebb, mint az országos szintű etnikai magyar politika fennmaradása a Felvidéken. 

Borítókép: Robert Fico ellen tiltakoznak (Fotó: AFP/Joe Klamar)