Egy település jellemzőit gyakran foglalják jelmondatba írók, költők, újságírók, s ezek közül némelyik marketingcélokat is szolgálhat. Így lett Győr a vizek városa, Debrecen a virágok városa vagy Sopron a leghűségesebb város. Névfelidéző metaforikus szókapcsolatokat is szívesen alkotnak: cívis város (Debrecen), fekete város (Lőcse), Körös-parti Párizs (Nagyvárad), a királyok városa (Székesfehérvár). (1994—2003 között az akkori ifjúsági minisztérium testülete évente kiválasztotta A nemzet sportvárosa kitüntető címre érdemes városokat Váctól Szombathelyig.) Az Európai Unió egy-egy évre különböző városoknak ítéli oda az Európa kulturális fővárosa címet. 2010-ben Pécs, 2023-ban Veszprém is megkapta ezt a rangos kitüntetést.
Arra nem mernék vállalkozni, hogy kitaláljam, mely településünk lehet a magyar kultúra (fő)városa, mert magyar kultúra mindenhol van, ahol magyarok élnek; s ebben rangsort állítani nem lenne illendő.
Viszont van egy városunk, amely joggal kiérdemelte A magyar nyelv városa címet. Hogy miért?
Egy történészi elképzelés szerint arról a tájról, a Bodrogközből szerveződött a honfoglalás, s ha ez így van, akkor a magyar nyelv Kárpát-medencei elterjedése is. A régióban van Vizsoly és Gönc, ahol az 1590-es vizsolyi biblia megszületett, amely óriási hatással volt kibontakozó irodalmi nyelvünkre. Az északkeleti nyelvjárás irodalmi és köznyelvünk alapja. Innen szervezte Kazinczy Ferenc 1806-tól haláláig, 1831-ig, tehát 25 éven át a nagyhatású, és más népeknek-nyelveknek is mintául szolgáló klasszikus magyar nyelvújítást. 1886-ban hivatalosan is a Kazinczy által adott Széphalom lett a korábbi Kisbányácska neve, ez az írói névadás szép példája. Ezzel talán már fel is lebbentettem a fátylat.
A magyar nyelv városa leginkább az északkeleti régióhoz, nyelvjárástípushoz tartozó Sátoraljaújhely lehet, az egykori Zemplén vármegye székhelye.
Ennek levéltárában dolgozott egy ideig Kazinczy Ferenc. Sátoraljaújhellyel közigazgatásilag egységnek számít a néhány kilométerre fekvő Széphalom, amelyet egykor a magyar nyelv és irodalom központjává tett Kazinczy.
Még néhány érv erősítheti a magyar nyelv városa kiérdemelt címet.
Kazinczy széphalmi sírja nemzeti zarándokhely lett, ezzel előbb spontán, majd szervezett módon elindult a Kazinczy-kultusz. 1859-ben országszerte megünnepelték születésének 100. évfordulóját. 1876-tól fogad látogatókat az egykori háza helyén felépített emlékcsarnok. 1882-ben a Magyar Tudományos Akadémia javaslatára a település emlékünnep helyszíne lett, ahol jutalomdíjakat adnak át „a nagy példakép követésére, hazafiúi erényekre, a nemzeti nyelv tiszteletére és művelésére”. 1973-tól minden októberben Sátoraljaújhely a középiskolásoknak megrendezett Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny színhelye. 1984-ben Sátoraljaújhelyen megalakult a Kazinczy Ferenc Múzeum. 2008-ban Széphalomban megnyílt A Magyar Nyelv Múzeuma, amely néhány évvel később a Petőfi Irodalmi Múzeum tagintézménye lett. Így találkozott újra nyelv és irodalom, ahogy azt Kazinczy is szerette volna.
A Kazinczy-kultusz révén Sátoraljaújhely és Széphalom neve a magyar nyelvújítás, nyelvművelés szimbólumává vált.
A magyar művelődéstörténet, nyelvtörténet egyik leglátogatottabb helyszíne, így tehát méltán és méltón viseli mostantól A magyar nyelv városa címet, amit már jóvá is hagyott a város képviselő-testülete. A hivatalosan pedig 2023. november 11-én, a magyar nyelv napjához kapcsolódva jelentik be a Nemzeti Színházban, a 23. Kárpát-medencei szónokversenyen. Mert ez is kapcsolódik Sátoraljaújhelyhez, hiszen Újhely Kossuth Lajos városa is egyben.
Borítókép: Donát János Kazinczy Ferencről (Forrás: Wikipédia)
