Dél körül érkeztünk meg a Szentes melletti Nagymágocsra, Petőfi Sándor néhai apósának, Szendrey Ignácnak az egykori intézői házához. A zöld verandás, fákkal körülvett épület a forgatás egyik fő helyszíne. A jelenetben, amit aznap forgatnak, Reviczky Gábor és Mészáros Zoltán, azaz Kóbi, a járási párttitkár és Barkasz, a helyi kirendeltség vezetője egy autóscsárda asztalánál ülve arról beszélget, hogy vége a szocializmusnak, a KGST-nek, és új világ kezdődik – mondataik már a Petőfi Brigád felbomlásának előszelét hordozzák magukban.
Retró szatíra
Az ebédszünetben a retró hangulatot árasztó étkezdében az érezhetően egymásra hangolódott vidám csapat mintha tovább élte volna a filmben megelevenedő történetet. Szőke András rendező – aki szentesi születésű lévén ezer szállal kötődik a településhez és a környékhez – felidézte a filmet ihlető eseményt: – Több mint két éve Szentesen forgattuk A delelő obsitos és a fekete bárány című nagyjátékfilmet. Az egyik forgatási napon valaki elhozta nekem a település egykori ikonikus helyszínének, a mindenki által Petőfiként emlegetett épületkomplexumnak a brigádnaplóját. Ez az L-alakú épületrendszer, amelynek része volt egy szálloda, egy étterem, egy cukrászda és a Komor Marcell által tervezett szecessziós színházépület, egykor kultikus helyszíne volt az életünknek. Az itt szerveződött Petőfi brigád 1970 és 1989 között íródott naplóját olvasva megelevenedtek az akkori idők, és egy közösség életébe tekinthettünk be.
Szőke András teret enged az improvizációnak és a csapatkémiának: – Szeretem, ha a színészeknek nem egy előre megírt szövegkönyvet kell interpretálniuk. Kíváncsi vagyok a véleményükre, hiszen gyakorlott, rutinos, sok esetben Kossuth- és Jászai Mari-díjas művészekről van szó. Ha valakinek jó ötlete támad, a konfuciuszi szemléletet követve tanulunk belőle. Közismert művészek mellett számos olyan szereplő is feltűnik majd a filmben, akik egyébként nem színészek, például Bede Róbert mesterszakács, aki annak ellenére, hogy a filmben is szakácsot alakít, komoly színészi feladatokat old meg. Vagy a jövő héten jön egy úr a Felvidékről, aki szabadidejében vőfély, amúgy egy húsüzemben dolgozik, most pedig előadóművészként fog szerepelni – mondta a rendező. A filmnek lesz egy Petőfi korát megidéző szála is, a történet során ugyanis a brigád egy színházi előadás keretében korabeli ruhákat öltve a költő műveit adja elő. Szlovák és román nyelven is megszólalnak majd Petőfi-versek, Váczi Eszter pedig egy saját dalt írt ehhez a programhoz.
Mészáros Zoltán producer, aki egyben a film egyik szereplője, civilben pedig egy élelmiszer bolthálózatot működtető társaság vezérigazgatója, a helyszínekre büszke: – Itt, Szendrey Ignác egykori intézői háza közelében találtunk egy retró autóscsárdát, és a környéken rábukkantunk egy konyhára is, ahol egyszerűen benne van a levegőben a ’70-es, ’80-as évek hangulata. Bán-Horváth Attila operatőr és vágó nagy látószögben fényképezi a helyszíneket:
Figyelünk rá, hogy elég teret adjunk a színészeknek az improvizációhoz. Hagyjuk, hogy sodorjanak minket az események. A film képi világát szürreális, groteszk beállítások és gyakran erős, a hetvenes, nyolcvanas évek neonvilágát idéző színek határozzák majd meg.
Gáspár Tibornak ez a harmadik közös munkája Szőke Andrással. Az ugyancsak szentesi származású színész ezúttal Decit, a bisztró vezetőjét alakítja, aki a csapat bölcs, ugyanakkor játékos „bohócaként” próbálja megoldani a közösségen belül kialakuló feszültségeket. – Csodálatos, szerethető vidéki emberek jelennek meg a filmben, akik olykor kicsit suttyók, kicsit lokális gondolkodásúak, de nagyon közel állnak hozzánk. A forgatókönyv jól meg van írva, ugyanakkor teret enged a színészeknek, hogy saját szájuk íze szerint formálják a szövegeiket.
Bede Róbert mesterszakács a filmben Konyakot, a konyhafőnököt alakítja, aki éjszakai iszogatással oldja a feszültséget és a stresszt, ugyanakkor eteti és egy kicsit össze is tartja a brigádot. – Konyak számára fontos a főzés, ezáltal tud adni valamit az embereknek. Nem mindig viselkedik főnökként, néha kicsúszik a kezéből a gyeplő, de talpraesett szakácsként a hiánygazdálkodás mellett is mindig feltalálja magát, megoldja a felmerülő helyzeteket – jellemezte az általa életre keltett karaktert a mesterszakács, aki könnyen tudott azonosulni Konyakkal, mert az ő munkájának is fontos és szép része, hogy az általa készített ételekkel valami jót adjon az embereknek.
A filmezés csapatmunka
Kautzky Armand a brigád naplójának grafikusát, Burait alakítja, akiben – Szőke András jellemzése szerint – Buddha összes bölcsessége sűrűsödik össze. Kautzky Armandnak gyerekként hasonló feladata volt, mint karakterének a Petőfi Brigád életében: – Kisdobosként, úttörőként ugyanígy feljegyeztük a közös programok, kirándulások élményeit, és akkor is engem választottak meg naplófelelősnek.
Györgyi Anna már a Zsiguli és a Bakkerman című produkcióban is együtt dolgozott a rendezővel. Édest, a cukrászüzem vezetőjét alakítja, akiért a brigád minden férfi tagja odavan. – A gyerekkoromat, fiatal lánykoromat hozza vissza a film által életre keltett világ, nem is beszélve a ruhákról, a sminkekről és a frizurákról. De nemcsak ettől óriási élmény számomra a forgatás. A remek csapat, illetve az abszurd humornak, a meseszerűségnek és az őrületnek az elegye is páratlanná teszi, amely András filmjeit mindig jellemzi. A történet pedig lenyűgözően mutatja be, hogyan gyalogol át a kisemberek életén és álmain a történelem.
Nincs ez másképp ma sem, csak mi ezt egyelőre még nem tudjuk, hiszen benne élünk.
Reviczky Gábor járási párttitkárt alakít a filmben. Mint mondta, több egykori párttitkár alakjából is ihletet merített a karakter megformálásához. Ez a második közös produkciójuk Szőke Andrással, akinek humorát ismerve örömmel mondott igent a felkérésre. Lenyűgöző volt az a figyelem és szeretet, amivel az alkotók körülvették a színészt.
Szőke András elmondja még, hogy a brigádnaplóban szereplő, grafikákkal díszített feljegyzésekből jól látható, hogy a szakács, a portás, a cukrász és a csapat többi tagja hogyan zárt össze a mindennapokban, hogyan védték meg magukat. Ezeket az örök érvényű emberi kapcsolatokat próbálták meg szatíra formájában bemutatni, miközben a stáb a forgatás alatt szerinte hasonló közösségi életet élt, mint amilyet a filmben a Petőfi brigád. A filmet a nagyvárosok mellett a kistelepüléseken, falvakon és tanyákon élőkhöz is szeretnék eljuttatni.
Borítókép: Reviczky Gábor és Szőke András (Fotó: Havran Zoltán)
