Kate Reddy a kétezres évek chic-lit (a húsz-harminc éves városi nők életének abszurditásait feldolgozó humoros műfaj) forradalmának kedvelt szereplője. Bár a Sarah Jessica Parker főszereplésével készült, kevéssé sikeres film nem tudta átadni a karakterét, angolszász blogokban és a közösségi médiában az anyák ma is rendre igazodási pontként mutatnak Allison Pearson munka–család–gyereknevelés háromszögében egyensúlyozó hősnőjére. Kate ugyanis ősztől listát vezet két örökmozgó gyerekének naponta változó kívánságairól, ahol nem ritka, hogy a hétfőn még rózsaszín tüllszoknyaként szereplő tételt kedden lendületes vonásokkal kell áthúzni, hogy az bizony kék, csak hogy szerdán ismét satírozás történjen, ezúttal a rózsaszín irányába.
Számítások szerint az átlag amerikai 620 dollárt költ ajándékokra, a kereskedelem csaknem 962 milliárd dolláros bevételt vár az idén, ami 2030-ra 1271 milliárdra nőhet. Európában némileg visszafogottabbak a vásárlások, a közönség inkább élelmiszerre költ, így 10-12 százalékos csökkenéssel számolnak a szakértők. A játékgyártók szenvednek a leginkább, az európai játékeladások három százalékkal csökkentek 2022-höz képest. Isaac Larian, az MGA Entertainment igazgatója szerint az idén az embereknek az a legfontosabb, hogy étel legyen a családjuk asztalán. Ugyanakkor a Barbie-k és a Transformers-figurák továbbra is a kívánságlisták élén szerepelnek. Jerry Storch, a Storch Advisors tanácsadó cég igazgatója úgy véli, hogy a családok mindig félretesznek némi pénzt a játékokra, ezt bizonyítják, hogy a plüssállatok, a kirakósok és az építőjátékok piaca nem zsugorodott. Így egyes szakértők szerint a pénzügyi megfontolások mellett a szülői tudatosság növekedésének is tanúi lehetünk.
A karácsony előtti időszak ugyanis klasszikusan azzal telik, hogy a gyerekek – kultúrkörtől függően – levelet írnak a Mikulásnak, Jézuskának vagy az angyalkáknak, mit szeretnének a fa alatt látni. A szokás évtizedekig igazodási pontként szolgált a szülőknek, mára azonban az internet és a közösségi média által felgyorsított világban a gyerekek egyrészt nem tartják szükségesnek a levél megírását (hiszen a mágikus figuráknál is bizonyára elérhető a világháló), másrészt a folyamatos információözönben olyan gyorsan változtatják a véleményüket, hogy azt szinte maguk sem tudják követni.
Ráadásul egyre többször merül fel problémaként az influenszerek nyomán született nagyzási hóbort is, hogy az okostelefon vagy a tornacipő tavalyi modellje nem felel meg, és csak akkor lesz valaki „értékes”, ha birtokolja a legújabb javakat.
Az idősebb generációk nehezen értik a helyzetet, ám féltik a gyereküket, ezért igyekeznek akár erejükön felül is eleget tenni minden kérésnek. Pribránszki Marianna viselkedéspedagógus, tehetséggondozó számos esetet látott a praxisában, ahol az egyébként kompetensnek tűnő szülő összezsugorodik a gyereke előtt, nem mer neki nemet mondani, mert tart attól, hogy a kicsi nem fogja szeretni, és a lelke sérülni fog.
Liberális és konzervatív nevelés – van-e jobb?
Lovász Andrea gyermekirodalom-kutató úgy fogalmazza meg a problémát, hogy furcsa kettősséget látni a népszerű regények és a való világ között, mivel a valóságban egyre kevesebbet várunk el a gyerekektől, miközben olyan művek népszerűek, amelyekben ők mentik meg a világot. A mai tinédzserek egyre több pszichológus szerint lágyabb lelki alkatúak, mint akár csak az Y generáció. Az okok között szerepel, hogy a Z és az alfa generáció tagjai gyerekként minimális elvárásokat tapasztalnak, és ha valamit nagyon akarnak, úgyis megkapják, ha máshogy nem, a szüleik terrorizálásával.
Pribránszki Marianna ezért azt hirdeti, hogy a liberális nevelés megbukott, mivel a gyerekek nehezen kezelhető hisztije véleménye szerint éppen a szabályok hiányára és az abból következő kontrollnélküliségre, illetve bizonytalanságra vezethető vissza.
– A köznyelvben a túl engedékeny gyereknevelést szokták liberális nevelésnek nevezni, míg a konzervatívakat a vaskalapos szigorral és a vallással azonosítják. Valójában egyikben sem kap meg mindent a gyermek, amire szüksége lenne, arany középútra van szükség. Jeffrey E. Young és munkatársai a kilencvenes évek Amerikájában a gyerekek öt alapvető szükségletét azonosították, amelyekről a szülőknek gondoskodniuk kell. Közéjük tartozik a megfelelő határok szabása, ami biztonságérzetet nyújt: ahogy a mindennapi életben, felnőttként is a keretek segítenek minket, hogy tudjuk, mihez tartsuk magunkat, legyen szó akár a közlekedési szabályokról, akár a feladatainkról. Azonban ugyanannyira fontos a gyerekeknek a spontanelitás és a játékosság is. Bármelyik sérülése később pszichés elakadásokhoz vezethet. Talán ez az, amiről manapság tévhitek alakulnak ki vagy eltolódik az arány a játékosság, a pihenés és szabadidő irányába.
Sokan attól tartanak, hogy ha határt húznak, nem engednek a gyerekek követelésének, akkor rosszat tesznek. A gyerekek az életkori sajátosságaik miatt próbálgatják a határokat. Nincs is egyszerű dolguk a szülőknek, hiszen vállalni kell a konfrontációt, a gyerekek pedig ilyenkor gyakran intenzív érzelmi reakciót adnak, ami tovább erősíti a szülőkben azt, hogy rosszat tesznek.
– Fontos megtanulni, hogy a határok meghúzása a gyerekek érdekeit szolgálja – magyarázza Sárga Noémi pszichológus.
Ezt azonban nem divat kijelenteni a közösségi médiában. Amikor egy-egy szülői csoportban valaki tanácsot kér, mit csináljon, ha a gyereke az utcán vagy a bevásárlóközpont közepén földhöz vágja magát, többnyire azt kapja válaszként, hogy ne törődjön vele, hiszen gyerek, és majd kinövi. Pribránszki Marianna ugyanakkor felteszi a kérdést, hogy mitől nőné ki, ha egyszer nem tanulta meg kezelni, ahogy a fogmosás vagy az öltözködés sem egy kisgyerek veleszületett tulajdonsága.
Énidő kontra gyerekvállalás
Szakértők egyetértenek abban, hogy a mai gyerekek zaklatottabb lelkületűek, ezért sokan a közösségi médiát, illetve a felgyorsult információáramlást okolják, és azt mondják, ezzel nem lehet mit kezdeni, tehát a felnőtteknek el kell viselniük a követelődző korszakot. A kereskedelem ebben a véleményben keresleti potenciált fedezett fel – és ki is használta. Idén októberben a török tulajdonú Coredon repülőgéptársaság jelentette be, hogy novembertől Amszterdam és a Karib-szigetek között olyan járatokat is üzemeltet, amelyeken csak 16 éven felüliek repülhetnek. Az Air Asia már régebben bevezette a gyerekmentes repülőjáratok fogamát, és minden útról pozitív visszajelzések születnek.
A politikailag korrektebb megnevezése szerint felnőttbarát szolgáltatások évek óta jelentős forgalmat generálnak, a kifejezés angol megfelelőjére való keresésre több mint háromszázmillió találat jelenik meg a Google-ban. A gyerekmentes szállodákat gyakran keresik fel egyedülállók, fiatal párok, nyugdíjasok, üzletemberek és szülők is, hogy az elmúlt években kulcsfogalommá vált énidőt élhessék meg. A trend éttermekről, kávézókról és egyéb szórakozási helyekről is szól, sőt az év elején a TikTokon a melbourne-i Kitch Catterall okozott kisebb döbbenetet, aki gyerekmentes kerületek kialakítását szerette volna elérni.
A legújabb vadhajtás olyan nők piedesztálra állítása, akik huszonévesen a sterilizációt választják, mert túl önzők a gyerekneveléshez, illetve látják, hogy a barátaik mennyire rabszolgáik saját gyerekeiknek, mennyire nincs lehetőségük az énidőre.
(Magyarországon a művi meddővé tétel hosszadalmasabb és bonyolultabb folyamat, mint néhány nyugat-európai országban.) Minden nőnek magának kell eldöntenie, kíván-e családot alapítani, de aligha tisztességes elrettentő példaként hivatkozni azon gyerekek viselkedésére, akik szüleik hibájából nem felelnek meg a társadalmi együttélés szabályainak.
Persze nehéz elismerni, ha az ember tévúton jár, és tény, hogy az elmúlt húsz évben gyorsabb és intenzívebb változások mentek végbe, mint az előző száz-százötvenben, így a mai szülőkben természetesen kelt bizonytalanságot a bevált receptek hiánya. Pribránszki Marianna szerint mégis tartoznak annyival a gyerekeiknek, hogy az igennek igent, a nemnek pedig nemet kell jelentenie, azok minden következményével együtt.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Getty Images)
