Mark Twain és Charles Dudley Warner 1873-ban adták ki Az aranykor című művüket, amelyben szatirikusan írnak a polgárháború utáni Amerika kapzsiságáról és politikai korrupciójáról. Ebben az időszakban kezdődnek a hatalmas vasútépítések, szárnyal a kohászat, a vadnyugat meghódítása, és milliomosok kerülnek elő a semmiből, akik az amerikai álmot megvalósítva szerzett zöldhasúikat szeretnék társadalmi tőkére váltani a New York-i társasági élet cerberusaként ismert Ward McAlister híres négyszázas listája segítségével (erre csak a Mayflowerig visszavezetett családfájú kékvérűek, illetve néhány kiváltságos pénzember kerülhetett fel). Twain a kort nem golden age-nek, hanem gilded age-nek nevezte, amely bár az egyszerűség kedvéért fordítható aranyként is, valójában egy vékony réteget jelent, ami a kor minden korábbinál csillogóbb, ám valahol hamis voltára utal. Mert éppen a ragyogás fedte el az új technológián alapuló iparosítás hatásait, vagyis a helyi vállalkozások tönkretételét, a monopóliumok létrehozását, a néhányaknál összpontosuló hatalmas vagyonokokat és a mindenkinél felgyorsuló életritmust.
A nagy techcégek érdekérvényesítő képessége kontra állami szabályozás
Az új technológiára vonatkozó viselkedési szabályok hiánya lehetővé tette, hogy a századelő Amerikájának vállalatai minimálisan vegyék figyelembe az egyéni jogokat. Az ipari korszak szabályozása később már ellensúlyozó erőként védte a fogyasztókat és a versenyt, és a fakitermelő bárók kénytelenek voltak meghátrálni. A negyedik ipari forradalom legfontosabb képviselői, a nagy techcégek azonban egyelőre ügyesen lavíroznak. A kaliforniai személyiségi jogi törvény kidolgozása alatt például lobbizással és pénzügyi hozzájárulásokkal aktívan puhították fel a szabályozást. Ebben segítségükre van az amerikaiak általános negatív hozzáállása az állami ellátásokhoz és szabályozásokhoz, az európaiakkal ellentétben ugyanis elvárásuk a minél kevesebb központi kontroll. Az európai jóléti modell ezzel szemben gondoskodó államot állított fel, így az emberek elfogadják és elvárják a szabályozást. Az uniós adatvédelmi rendelet ennek fényében született meg, igaz, a nagy techcégek itt is igyekeznek hatékony módszereket találni, hogy üzleti érdekeik ne sérüljenek. Mark Zuckerberg fenyegetőzött már például a Meta Európából való kivonulásával, ha nem sikerül megállapodni az adattovábbítás érzékeny problémáiról. Ugyanakkor kérdés, mennyire komolyan vehető fenyegetés egy csaknem 450 millió fős piac elvesztése.
