Kertész Róbert, a múlt század közepének ismert újságírója saját medikusi élményeire is támaszkodva írt könyvet Semmelweis Ignácról, amelynek egyik kiemelkedő erénye, hogy néhol már lírai vénát megvillantva rajzolja fel elénk a Semmelweis életét meghatározó nagyvárosok ezer színben pompázó képét. Az anyák megmentője címet viselő művet az 1941-es első kiadást követően most új köntösben korunk olvasóközönsége is kézbe veheti. Az alapos kutatómunkán alapuló életrajzi regény nem költ hozzá semmit az ismert tényekhez, nem ad „der wilde Ungar” szájába kitalált, hatásvadász frázisokat, nem helyezi bele lehetetlen, frivol szituációkba; egyszerűen csak szabatosan, tényekre fókuszálva ismerteti Semmelweis Ignác életútját. Maga Kertész Róbert így ír erről:

Egy osztrák szerző bővérű, életörömtől duzzadó, harsogó kacagású, kék szemű, szőke atlétának írja le, bonyolult nyár végi kalandokba sodorja, és casanovai romantikával veszi körül Semmelweis alakját. Akadt francia író, aki háromfelvonásos színműben elegáns világfinak, sziporkázóan szellemes vivőrnek rajzolja meg magyar orvos-hősét, aki úgyszólván csak a pergő párbeszédek rakétázása kedvéért, szinte mellékesen jut el felfedezéséhez. Egy modern cseh író megkísérli Semmelweist az örök forradalmi emberi szellem képviselőjeként beállítani – több alapossággal író német szerzők a semmelweisi tragikumot hangsúlyozzák, a démonikus megszállottságot, amely életén uralkodott, még az amerikai Kruif, aki talán legközelebb férkőzött az igazsághoz, a tisztalelkű tudóst, a jó embert és a vitéz harcost látta meg benne. A magyar szerzőt kötelezi a tárgyilagosság.
Kertész Róbert munkáját valóban az objektivitás jellemzi. Elfogulatlanság nélkül ír a Budán felcseperedő, de orvosegyetemi tanulmányait már Bécsben kezdő ifjú képességeiről is:
A fiatal orvosnövendék soha nem volt csodagyerek, medikustársai közül is csak feltűnő buzgalma, munkabírása és szorgalma emelte ki, mégis érdekes és jellemző, hogy már az orvosszigorló Semmelweist is három professzor tüntette ki bizalmával
Erre az akkor még megelőlegezett bizalomra később a szülészeti klinikán tanársegédi állást elnyerő magyar sebészorvos hamar rászolgál. A klinikán tapasztalt állapotok egyszerre nyugtalanítják és elkeserítik.
Szavak, szép hangzatos szavak, cikornyás frázisok, rezignált meghatározások, fatalista, nemtörődöm elnevezések, csillogó homlokzat, amely mögött nincs semmi, bravúros beavatkozások, amelyeket nyomon követ a kórházi üszök, a beteg lassú, kegyetlen kínhalála.
– írja egy levelében.