A legújabb elemzések szerint minden évszázad első fele a háborúké, a második a felvirágzásé. A XIX. század második fele – a porosz, dán, osztrák és francia háborúk ellenére – valóban hosszan tartó európai békét hozott. A világ többi részén az amerikai polgárháború után csendesebb időszak következett, de a gyarmatosítás és a világ újrafelosztása folytatódott. A XX. század első fele a két világháborút, a szovjet polgárháborút és az ázsiai háborúkat hozta. A század második felének kezdetén alig akadt békés nap, a koreai és a kubai válság világháború szélére sodorta az emberiséget. És nem szabad elfelejtkezni a vietnámi háborúról sem.

A kétpólusú világ szétesésével az illúziók kora következett. Fukuyama világhírű könyve, A történelem vége és az utolsó ember azt állította, hogy az egypólusú világrend az emberiség békéjét, boldogságát és szabadságát hozza el. Néhány évvel a könyv világsikere után kiderült, hogy a történelem nem ebben az irányban halad.
Európában az évekig tartó jugoszláv háborúk sorozata zajlott, ahol a legbrutálisabb jeleneteket videóra vették, és eladási sikereket értek el velük. A szovjet utódállamoknál a gyors balti kilépés és sikeres nyugati integrációk (NATO, EU) után elkezdődött az orosz–ukrán szembenállás, a krími háború, majd a 2022. februári orosz támadás. A volt szovjet, ázsiai köztársaságok esetében pedig a befolyás megszerzéséért kiújultak az ellentétek az oroszok, az amerikaiak, a kínaiak és a törökök között.
A harmadik világháború európai forrópontja
Az orosz–ukrán háború eddigi legfontosabb tanulságai, hogy az Oroszországgal szemben hozott szankciók több problémát okoztak Európának, mint az oroszoknak. Az USA stratégiai célja, hogy Európát is gyengítse, és javítsa az amerikai globális pozíciókat. Az amerikai palagázt négyszer drágábban adták el Európának, mind az oroszok. Ettől kezdve az orosz nyersanyagexport – főleg az Északi Áramlat vezetékek mindmáig nem tisztázott felrobbantása után – keletre fordult. Az orosz gáz így gyakran feldolgozva, magasabb áron kerül vissza Európába.